Mivel büntetnéd a gyereked, aki nem dolgozik órákon? Nem azért, mert nem tudja, hanem "nincs kedve"!?

Nem okoz neki gondot a karikázás(egyáltalán kiben merül fel ilyen???!), eddig kitűnő volt, és átlagon felül okos, a finommotorikája is átlagon felül fejlett, koncentrációs képességei is kimagaslóak. Egész életében ilyen volt, néha nem akart valamit és kifogást gyártott. Nem akar "fárasztó" dolgot csinálni, ami szembe megy az ő akaratával.

Az órai munkája és dolgozatai se tartozzanak rám? Az szép, mást nem érdekel, hogy dolgozik-e órán, napköziben ráhagyja a tanár(meg órán), mert tudja a megoldásokat, így nem írt leckét, illetve ugyanígy nem dolgozott órán, akkor csinálta, mikor itthon lecsesztem érte, nem érdekelt Kati néni mit mondott bent.. Mit mond? "fárasztó". Máskor meg megcsinálja és érdekes akkor nem fárasztó ugyanaz a tevékenység ugyanabban a témakörben. Úgy képzeld el, hogy 3 másodperc alatt rávág szorzás osztást összeadás kivonást(mértem), de nem csinál meg belőle random csak párat röpdolgozatnál, mert "nem tudtaaaam". Nincs baja a figyelmének. Nincs baja az eszének. A kezének sincs. Amikor akar, kimagaslóan teljesít, amikor meg nem akar, kamuzik, hogy nem megy, de olyan felháborítóan, hogy borzalom, ehhez a különleges stílusa is társul.

Pszichológusból már 4et elfogyasztott 4 különböző véleménnyel, nem érnek semmit. A súlyosan sérülttől a semmi baja nincs, és a "csak megértés kell neki és pihenés és szabad játék"--mikor ebből állt az élete ovisként is és a következetes jutalmazós-büntetős szabályrendszeren át volt minden vélemény, mindenhol máshogy viselkedik, attól függően kivel van. Van, aki szerint teátrális és kiemelkedő minden területen, más szerint súlyosan autista és adhds és rendkívül gyenge figyelmi és koncentrációs, iskolai készséges zavarai vannak(mindezt rajzversenyes jó hellyel és majdnem max pontos pszichiáteri figyelemteszttel meg hibátlan dolgozatokkal), más szerint átlagos semmi extra, várjak kevesebbet. Nem fogom sokadikhoz elcipelni, a megoldást a szigor-kiabálás jelentette tavaly, idén meg nem jön be, mert kezd immunis lenni az emelt hangra, amíg tavaly megrettent tőle.

Nincsenek tervei, nem akar semmi lenni, ha mégis, kalandort mond. Nincs speciális irány vagy téma, ami érdekli, mindenbe bele-bele kap, minden felé nyitott, de egyiknél sem marad meg. Felépítettem az élet rendszerének működését, felfogja, de mivel kisgyerek, nem motivált most arra, hogy majd 20 év múlva jó legyen neki a munkahelyén, ezzel nincs is bajom, nem neki kell hajtani, felnőttek is ritkán ilyen céltudatosak, hogy éveken át elviseljék a feladatokat önállóan, hogy majd sok év után jó legyen nekik. Nemhogy kisgyerek..

Azt is kérdeztem már, válasz: Nem tudom. Ez a kedvenc mondata amúgy, de itt szerintem őszintén nem tudja. Egyébként amíg ezt gépeltem 4 oldal nyelvtant írt meg(itthon pótoltatom vele az órai munkát). Hibátlanul, és hozzá se szóltam, rá se néztem, most dugta az orrom alá, 15 perc alatt.

Az ember esze megáll ettől a gyerektől.

Kössz, de apám ilyeneket tartott, én nagyon erős iskolába jártam, top 10 gimnáziumban végeztem, nem magolni nem tud. ALSÓS. Olyanokat nem csinál meg, hogy "írd alá elválasztva, hogy hajó" meg most épp a 40+9et írja.

Meg nem tudom milyen önálló tanulásról van szó, az iskolában mindenki úgy tanul, ahogy ott mutatják, itthon meg nem várok önállóságot, felette ülök és lesem, amit tud azt elvárom, nehogy már én mondjam meg, hogy a kérdőmondat végére kérdőjelet tegyen, vagy minden szónál elmondjam, hogy kérdezzen rá a szóra, és ha mit csinál a kérdés, akkor az ige.

Elmondom, egyszer, kétszer, háromszor, és negyedszerre már elvárom, hogy megcsinálja, sokszor korábban is, és nem lövök mellé, hiszen nem atomfizika egy értelmes gyereknél. Itt nem kell jegyzetelni, lényeget kiemelni, ez alsó tagozat. De nem az a baj, hogy nem tudja, hogy most mi van, mit kell csinálni. Az a baj, hogy ül felette és nem csinálja, mert neki nincs kedve, mert épp a kényelmi szintje fontosabb, vagy a "nyugija". És van, hogy órákon át, vagy egész nap, van, hogy egy hétig aztán random visszakapcsol normálba. Mintha érezné, hogy neki ez most kényelmetlen és nehezére esik, nincs kedve és úgy gondolná fontosabb a jó érzése, mint megcsinálni, amit kell. Máskor meg lelkiismeretesen gyorsan és pontosan dolgozik. NINCS túlterhelve, ezt nyáron is képes belőni, mikor már hetekig csak szabad játék, tábor meg wellness van. Mindig ilyen volt, de tavaly már remekül mentek a dolgok és azt hittem így marad, de nem marad, hülye hangulatingadozásai vannak és énközpontú látásmódja. Azóta folyamatosan dolgozik magától egyébként, mindjárt végez a matekkal is, sorozatok, műveleti sorrend és táblázatok. Nem a képessége hiányzik, nem az a baj, hogy nem érti, vagy elveszik a teendők sorrendjben, vagy magára van hagyva és nem képes önállóan csinálni. 10 centire vagyok mindig.

Na abbamaradt a jó széria(szövegkiegészítésnél) összevesztünk, ordítottunk és átküldtem a szobájába hogy akkor kapjon egyest. Elvárta volna, hogy diktáljam le neki a megoldásokat(amiket az előbb ő mondott ki hangosan, én megismételtem, és mondtam, hogy helyes, írja le, ő diktálást akart és mikor nemet mondtam közölte hogy utál és elege van belőlem, hogy nem segítek neki. Érdekes, most diktálás nélkül képes megírni, hallom, ahogy magának diktálja a saját gondolatait, mert nem akar egyest kapni. Aztán most hallom, hogy nem ír, hanem ott hagyta, pár pillanat alatt váltott. Most megint leült írni, diktálja magának.

És az ember bírja ki józan ésszel. Le akarja spórolni a dolgokat, mert úgy érzi már eleget tesz, de az a baj, hogy nem tesz eleget, amit tesz, az a minimum, mindenki tudásának megfelelően csinálja a feladatokat az iskolában(meg napköziben meg különórán, meg mág házimunkáznak is) Ő nem. Rohadtul elegem van ezekből, hogy egy darabig normális, rájön valami kattanás és változik a gondolkodásmódja, viselkedése, és mindig különböző időközökkel, random távokra. Tuti valami nem ismert mentális betegsége van.