Miért gondolja mindenki itthon, hogy nem lehet valaki jó anya, ha a gyerek egy éves kora előtt vissza akar menni dolgozni?

41. Mert nem szeretnék 8 órában visszamenni. Szeretnék sokáig szoptatni, szeretnék időt tölteni a lányommal, szeretném látni, ahogy felnő.

Az, hogy felismerem, hogy kell napi pár óra, amikor nem babázom, nem azt jelenti, hogy nem szeretnék vele időt tölteni vagy ne tennék meg mindent azért, hogy boldog legyen (csak azt gondolom boldogabb lesz akkor, ha négy órában dolgozom, mintha végig vele vagyok). Nem azt jelenti, hogy kevésbé szeretném, mint bármelyik másik anya a saját gyerekét és valahol azt is gondolom, hogy talán nem is fáj kevésbé, hogyha magára kell hagynom, mint másnak.

De azt gondolom, hogy neki ettől jobb lesz, ezért bármennyire is fáj, megteszem, mert mindig kiegyensúlyozottabb és boldogabb vagyok, ha dolgozhatok, emberekkel beszélhetek és nem “a babázáson jár az eszem”.

Pont erre vonatkozott a kérdésem is, hogy miért feltételezi mindenki ezt?

És mint írtam a férjem lényegesen többet is keres és utána nem veszik vissza vezető pozícióba. Nekem a fizum felét elviszi a törlesztő, nagyon családbarát helyen dolgozom, ahol remélem ezután sem kell a teljes munkaidőt ledolgozni és amíg itt maradok, addig nem is fog emelkedni, mert nem szoktak emelni jóformán soha.

A másik, hogy nekem a mostani munkám a hobbim. Néha kicsit stresszesebb, mint ha mondjuk kirándulni járnék vagy festenék, de attól még szeretem csinálni.

Azt gondolom, hogyha megnyerném a lottót, akkor szívesebben mennék másnap dolgozni, mint világkörüli útra, bár biztos adna egy magabiztosságot, ha tudom, hogy van annyi pénzem, hogy a gyerekem biztonságban tudjam.