Miért gondolja mindenki itthon, hogy nem lehet valaki jó anya, ha a gyerek egy éves kora előtt vissza akar menni dolgozni?

Borzalmas,nap mint nap zsákszámra akad olyan fiatal felnőtt aki még mindig gyerek státuszban tapicskol a szarban..

Az hagyján, hogy folyton képtelenek önálló életre, gondolatra döntésre, ezzel együtt határokat meghúzni,mások elvárásának akarnak megfelelni, és még gyereket is vállalnak..

Drága én úgy küldenék mindenkit melegebb éghajlatra,azzal az áldott jólelkű anyóssal kezdve , hogy soha többé nem firtatná egyik se nekem mi a jó vagy a gyerekemnek.

Menj el terápiára, és tedd magad rendbe, másképp nem fog menni.

Nem rossz anya.

De aki ilyen mentálisan instabil 1 éves mellett, mint amit te itt felvázolsz, annak elöbb kezeltetnie kellett volna magát, és csak utána gyereket vállalni.

Ha nem szoptatsz, akkor a gyereknek gyakorlatilag mindegy, hogy az apja vagy az anyja marad otthon vele, csak legyen egy elsődleges gondozója, aki nem fél szívvel, fél lélekkel csinálja a dolgot, hanem ráfigyel, nem a munkára.

Azaz, ha vissza akarsz menni, tényleg jobbat tennél vele, ha teljesen visszamennél és az apja maradna vele otthon, nem pedig egy se...el akarnál megülni két lovat.

Az, hogy "külföldön" mi van... Egyrészt külföld nem egy ország, nem egy rendszerrel. Másrészt, ahol nagyon rövid ideig van fizetett vagy fizetetlen ellátás, ott se tetszik bizony mindenkinek, sokan "lázadnak", sokan inkább hagyják teljesen a francba a munkát és még a gyerek iskolás korában is otthon vannak. Ez is "külföld".

Én nem tudom te milyen környezetben élsz, hogy őszinte legyek. A kislányom 7 hónapos korában terveztem visszamenni dolgozni. Heti egy-két alkalomnal 3 óra fix oktatás, plusz némi háttérmunka, de amit fixen távol kell töltenem, az az oktatási idő. Végül nem mentem, mert költöztünk és egyszerűbb volt ezt munka nélkül lehozni. A következő félévben, a kislányom 13 hónapos korában mentem vissza végül dolgozni, de akkor még nagyon kicsinek éreztem a bölcsihez, így vagy a férjem marad itthon ezeken a napokon (szabit vesz ki), vagy nagyizik, vagy ha kell akkor van fizetett segítségünk.

A környezetem 100% támogat. A szüleim örülnek, hogy többet lehetnek az unokájukkal, a férjem szereti, mert őt ez kapcsolja ki a munka világából, engem meg a munka kapcsol ki a háztartásbeli világból, vagyis mindenkinek jó. A barátaink nem foglalnak állást, aki mégis, az azt mondja hogyha lenne ilyen lehetősége, ő is dolgozna, vagy dolgozott volna gyerek mellett. A főnököm nő, ő is támogat. Ha valami gebasz van tologathatom az óráimat, vagy megtarthatom online és minden alkalommal elmondja, hogy tudja milyen jó kimozdulni, neki is van három gyereke...

Szóval én lehet másik bolygón élek, de soha senkitől nem kaptam egy bántó, vagy értelmezhetetlen megjegyzést sem, igaz nem is dörgölöm pl. ismeretlen emberek orra alá, hogy dolgozom, nem kérek megerősítést és elfogadom az ellenvéleményt is.

Mellesleg hülyeségnek tartom, hogy azt mondod azért akarsz dolgozni, hogy kevésbé aggódj. Ha paramami vagy, a legjobban azért fogsz aggódni, mert "idegen" vigyáz a babádra. Az aggódás és az agyalás ugyanúgy megmarad, de az kétségtelen, hogyha anyuka kiegyensúlyozott és boldog, az az egész család előnyére válhat. Sokan az anyaságukban is ki tudnak teljesedni és én ezt őszintén irigylem. Én nem ilyen vagyok és küzködtem ezzel, amíg csak a gyerekünk ellátása volt a feladatom. Nekem mentálisan jót tesz a munkámmal foglalkozni, mert szeretem, más meg el sem tudja képzelni. Ez ilyen. Szerintem simán el lehet fogadni mindkét álláspontot.

"Azért zavar, mert annyira nyomják, hogy elbizonytalanodom.

Eleinte nem zavart. Sajnos kevés az önbizalmam alapból és könnyen elbizonytalanodom. Ezt elég biztosan éreztem (érzem), hogy így kéne csinálnom, de nem szoktam hozzá, hogy ekkora ellenszélben kb. nulla támogatással kellene véghezvinnem (a férjem is egyre bizonytalanabb, mert az anyja őt többször annyira pressziózza, mint engem)"

Na pont ezért vagy/vagytok gyerekstátuszban.

Majd ha férjed nem bizontyalanodik el az anyja hatására, helyette támogat, te neked nem lesz önbizolhiányod függetlenül van e ellenszél vagy sem..na majd akkor leszel teljes értékben felnőtt.

Jelenleg csak egy ijedt kislány vagy aki egy helyben vergődik, mert senki nem bólogat vele együtt.

Végképp vicces, hogy a baráti társaságban sem mered nyíltan vállalni, mert félsz konfrontálódni.

Milyen barát az aki nem képes elfogadni a másik nézőpontját, véleményét?