Anyák, akik segítség nélkül nevelitek a gyereket, hogy bírjátok?

Egyedülállóként vagy úgy, hogy a férj rengeteget van távol?

Én teljesen kikészültem, összeroppanok. Tudom, hogy sz*r anya vagyok és más olyan könnyen veszi az akadályokat, de én nem bírom már tovább.

Adott egy 4 éves enyhe mértékben autista gyerek, én a 8 órás állásommal és a férjem hülye időbeosztásával.

Reggel én készítem össze az ovira a kicsit, majd egész délután én vagyok vele, estére én altatom, szinte minden hétvégén csak én vagyok vele itthon, mert apuka elutazik vagy dolgozik. Szabadságot nem kapok, táppénzre inkább ne menjek el, szóval, ha beteg a gyerek akkor 1 vagy nagyon max 2 napot maradhatok otthon, egyébként meg bent vagyok az irodában a gyerekkel együtt. Így nyilván a munkára és a gyerekre is kell figyelni. Na most ehhez jött, hogy a távol élő rokonaik hétvégente meglátogatnak bennünket, de ugye ez azt jelenti, hogy én rohanok bevásárolni, én takarítok, én főzök meg én szórakoztatom és szolgálom ki a vendégeket, közben igyekszem figyelni a gyerekre és betartani a napi rutinját, a férjem meg majd este beesik a vacsorára. És ez így megy hónapok óta. Egyszerűen nem bírom tovább, kimerültem testileg és lelkileg is teljesen a padlón vagyok.

Itt már nem segít a "vegyél egy forró fürdőt" megoldás, vagy pihenj, ha a gyerek pihen, mert reggel 6-kor kell, este 10-kor alszik el, délután nem pihen, cserébe legalább folyton pörög.

Ti hogyan oldjátok meg? Én most úgy érzem, hogy eddig tartottam magam, erős voltam, hegyeket mozgattam meg, de most padlóra kerültem és nem tudok onnan felállni.