Mióta lett ennyire divat nem törődni a gyerek nevelésével, valamint gyakorlatilag hagyni nőni, mint a gazt a kert végében?

#12.

Engem is gyűlölt néhány osztálytársam anno, mert engem szerettek a tanárok, velem elnézőbbek voltak stb. Bele sem gondolt, hogy nem a két szép szemem miatt és a menő kardigánomért kedveltek és voltak elnézőbbek, hanem azért mert köszöntem nekik rendszeresen iskolában és iskolán kívül is, kedves hangnemben beszélgettem velük, érdeklődtem a tantárgyuk iránt és olvastam is sokat a témában, nem tettem az egészre, hanem készültem, tiszteletet mutattam a hivatásuk felé, szerettem a tantárgyukat vagy ha kevésbé fogott meg, akkor is igyekeztem a lehető legtöbbet beletenni. Ilyen apróságok. Sokan fel sem bírják fogni, hogy ez mennyit számít. Első benyomást meg csak egyszer lehet tenni...

Aztán utána meg csodálkozik, hogy nekem elnézte emellett az 3 perces késést az óra elejéről, mert le kellett rohannom a könyvtárba, ő meg fel volt háborodva, hogy miért vasalta be az 1 percet is neki... Mondjuk mert soha nem köszönt, fellökte a folyosón, beszélgetett az órán, játszott mindennel is az órán, káromkodott, mint a kocsis, nem rejtette véka alá, hogy amúgy lesz@rja az egészet, véletlenül néha letegezte, de önözni szinte soha nem önözött, beleásítozott az órába nyílt torokkal stb. Na, meg csodálkozott, hogy miért engem bízott a tanár külön feladatokkal, előadásokkal, miért nem őt, aki jó esetben a Wikipédia első négy mondatát mondta volna el.

Persze ez nem minden esetben igaz, léteznek olyan tanárok is, akik egyszerűen s*ggfejek és tényleg nem tetszik nekik a gyerek fizimiskája, pofija, kabátja, nadrágja stb. és ezért negatívan megkülönböztetik. Én személy szerint eléggé megosztóan néztem ki: nem dagadt a puszta testtartásomról és arckifejezésemről az önbizalom, nem voltam egy tipikus megmondóember, inkább csendes voltam, de a véleményem felvállaltam, akkor is ha megosztó volt. De vannak dolgok, amik soha nem mennek ki a divatból. A tipikusan rossz tanárok ellen nem lehet sajnos védekezni. A tanár azt tesz, amit akar. Ugyanakkor végletesen nem tud vele kiszúrni, például nem kényszerítheti évismétlésre, mivel kérvényezhet független bizottságot is teljesen idegen tanárok személyében.

#7.

Manapság nagyon egyszerű a dolog. Diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia stb. Pszichológus -> papír. Másrészt egy adott tantárgyban nem egyetlen téma van. Lehet, hogy valaki mindig rühellte az XY-t, semmi képessége hozzá, de valami teljesen máshoz remek érzéke van. Ezek hatalmas tudományterületek, szerencsére számos téma van egy tárgyon belül is. Nem igaz az, hogy valaki teljesen hülye valamihez. Ez fejben dől el. Másrészt a képességeket sok esetben szorgalommal ki lehet nagyjából egyenlíteni. Vannak készségtantárgyak, amelyekre vagy születik valaki vagy nem. Ilyen testnevelés, az ének, a rajz, általánosban a technika. Ugyanakkor ezeknél pont nem a művészi igényt vagy a sportteljesítményt értékelik általában. Nálunk éppen ezért tanítottak művészettörténetet és szolfézst énekből. Az tök független az adottságoktól.

#6.

Én is ilyen voltam. Kitűnő tanuló voltam egy erős gimnáziumban, emellett hangszeren tanultam, kínaiul tanultam, természettudományos szakkörre jártam, egyéb nyelveket tanultam, versenyeztem stb.

De emellett többek között ez is épp hogy alkalmat adott számomra, megismerni hozzám hasonló érdeklődésű fiatalokat, akikkel nagyon jó barátságokat kötöttem és igenis volt fiatalkorom. Fáradtnak fáradt voltam, de hálás voltam a családomnak, hogy mindig támogattak és segítettek. Aztán az év vége tényleg jól megérdemelt volt a lelkem számára... Nagyrészt saját elhatározásom volt mindez. Azóta is célokat tűzök ki magam elé és addig küzdök, amíg véres arccal, kézzel és lábbal el nem érem. Balogh Levente mindig hangsúlyozza, hogy a sikkeres élethez elengedhetetlen a tanulás minden téren. Ő, sikeres emberként biztos tudhatja. De én ezt kiegészíteném az értékkel is...