Szerintetek miért van az,hogy sok embernél,párnál a kutya,macska vette át a gyerek,társ helyét gyakorlatilag?

Nem kell pelenkázni, nem szarik be

Kevesebbet eszik

Nem ordít mindenhol, mint a fába szorult féreg

Nem kell rá 30 millió forintot költenem, mire felnő (iskoláztatás, etetés, öltöztetés, hobbik, lakástakarék)

Simán itthon tudom hagyni, amíg elmegyek dolgozni vagy a barátaimmal

Szerintem cukibb

Tudok aludni mellette

Nem nyújtom ki a hasam és a melleim miatta

Amúgy nálam egyáltalán nem gyerekpótlék. Gyereket pl nem azért szülnék, hogy szórakoztassam magam és úgy kezeljem, mint aki sosem nő fel, hanem projektként fognám fel elsősorban, amiből egy szuper felnőtt lesz. A kutyus csak szimplán aranyos és jó, hogy van valami, amiről lehet gondoskodni és árasztja a szeretetet. Tulajdonképpen a kutyatartás számomra inkább egy barátsághoz hasonlít. Azért, mert párban élek és törődök valamivel, amiben örömöm lelem, nem lesz valami gyerekpótlék. Ennyi erővel lehetne a motorom, a gépem is gyerekpótlék. De még az új tortadíszítő készletem is. Egyes szülők mindenben szeretnék azt látni, hogy mások is rohadtul vágynak arra a rohadt gyerekre, ezért mindennel is kompenzálják a hiányát. Nos, el kell benneteket keserítenem...

Ez két külön szál, ami párhuzamosan fut.

Az egyik szál az, hogy qrvára nem akarok gyereket az életembe.

A másik szál meg az, hogy szeretem az állatokat és van egy kutyám.

Nem kell mindenben kapcsolatot keresni. Nem gyerekpótléknak vettem, főleg, hogy én is gyerek voltam, mikor hozzám került az első kutyám és utána nem bírtam egy másik kutya nélkül.

Van, akinek egyszerre van kutyája és gyereke. Hűha. Nekem csak kutyám van. Másnak meg csak gyereke. Vagy egyik sem. Miért akarsz párhuzamot vonni ott, ahol nem érdemes?

Ezt azok akarják belemagyarázni, akik szerint a szingli, vagy gyermektelen emberek csak boldogtalanok lehetnek.

Ha választanom kellene, hogy párom legyen, vagy kutyám, a kutyát választanám. Nem helyettesítőnek, hanem önmagáért.