Hogyan döntsem el, hogy legyen-e második baba?

szia.

én egyke vagyok és szerettem volna nagyon ha van tesóm....!!!

nekünk van 2 kisfiunk: 28 hónapos+ 11 hónapos.

nem mondom hogy könnyű, de nagyon elvannak mostmár együtt.

na meg amikor puszilgatják egymást...hát akkor majd elolvadunk a férjemmel. jó hogy ketten vannak.

megér minden fáradtságot. nem mondom hogy nincs vita köztük pl. egy-egy játékon vagy rajtam. mármint hogy ki üljön anya ölébe pl. De hát van 2 kezem, felveszem mindkettőt az ölembe és kész.

minden csak hozzáállás kérdése.

minden jót!

ha eleve kétely merül fel benned akkor hagyd a fenébe.

én most várom a másodikat és soha nem fordult meg bennem az általad felsorolt dolgok egyike sem. Én nem bánom ha nincs időm magamra, majd lesz, viszont egyke vagyok és tudom milyen egyedül felnőni amikor nincs tesód és körülötted mindenkinek van.

Szerintem ez nem mérlegelés kérdése!!

Vagy képes vagy rá vagy nem. Szerintem ennyi felmerült "problémával" inkább legyen egyke.

Én megértem a dilemmádat. Mi nagyon akartuk a tesót kis korkülönbséggel és össze is jött, 2 év lesz a gyerkőcök közt. Ez volt az álmom. De mostanában elkezdtem pánikolni... Fogom -e ugyanúgy szeretni a kettőt (2 lány)? Tökéletesnek fogom -e érezni a családot 4-esben is? Hogyan fogok tudni ennyit törődni a naggyal? A szüléstől is félek, pedig az elsővel szép élmény volt.

Na és a magamra fordított idő... nekem annyit jelentett, hogy néha elmehettem ide-oda. Hiányzott a csjszikám, alig vártam, hogy lássam, de feltöltődtem (barátnős kávézás, kis shopping, vacsi a férjemmel, ilyenek). Most ennek egy darabig lőttek.

DE: szerintem szuper lesz, hogy ott lesznek egymásnak az életben. Kis korkülönbség is jó lesz, mert remélhetőleg "összenőnek".

Szóval tele vagyok kérdésekkel, de megbánni egy percre nem bántam meg a tesót és nagyon várom, hogy a kezemben tartsam.:-)

Érdekes, nekem mióta megszületett a lányom, nem tudom elképzelni, hogy ne akarnék neki testvért/testvéreket. Mondjuk én könnyen beszélek, van segítségem, nyugdíjas, meg nem nyugdíjas nagymama, nagypapa, stb, annyi időm van magamra, amennyit akarok. Az elsődleges ok az, (már sokszor beszélgettük a férjemmel) hogy nem elég ezt egyszer átélni. Nem mondom, volt nehézség is sok, koraszülött baba, az első hónapok elég pánikosan teltek, de úgy érzem, mióta gyerekem van, hogy ez adja a legnagyobb boldogságot. Pedig még pár évvel ezelőtt sem tudtam elképzelni, hogy gyerekem legyen, sosem voltam oda értük, ellenben nagyon mozgalmas életet éltünk, rengeteg programmal... (34 éves vagyok). Aztán meg szerintem nem jó az egykéknek. Tanítottam évekig, két perc után majdnem biztosra megmondom melyik gyereknek nincs testvére (kis túlzással persze).

Szóval nálunk nem kérdés, akarunk-e, de azt is megértem, aki nem. Szerintem gondolkodj még rajta egy darabig, beszégessetek a férjeddel, neki mik az elképzelései.

Szia, kb ebben a helyzetben vagyok én is, szintén 2 éves a kisfiam. Illetve nálam annyival másabb a dolog, hogy én tudom, kell tesó, de még nem most. Igazából várom az érzést, amikor már készen állok egy új terhességre, szülésre (!), de nem akar jönni. (Lehet, hogy nem is fog jönni, de amikor már megtörténik, akkor nincs visszaút, elfogadom természetesen! Bár a védekezést csak tudatosan hagyja abba az ember, na mindegy! :))

És persze a saját 'kényelmem' is közrejátszik, ahogy te is írtad, végre van időm magamra. És egyre könnyebb is vele, ahogy nő. DE, tudom, hogy lesz egyszer tesó, csak egy kis pihit tartok a kettő között. Szerintem te is hasonlót érezhetsz...Talán még te sem értél meg még egy gyerekre..

Ja, és amitől leginkább félek, hogy mi lesz a naggyal? Hogy tudok ennyi időt tölteni vele? Hogy fogom a kicsit ugyanúgy szeretni??? De ilyenkor mindig arra gondolok, amit (talán) a 3. válaszoló írt: olyan lesz - bízom benne -, mintha kettő lenne belőle.

És ami még feldob: hátha lesz egy édes kislányom! Mert ha tudnám, hogy a következő lány lesz, most belevágnék! :)

(Félre ne érts, mindenem a kisfiam, de egy kislányt még szeretnék! :))

1. én 8 évig vártam az elhatározásra, de 2 éves korában semmiképe sem akartam, akkor még úgy voltam, hogy nem akarok több gyereket

2. csak azért nem szültem volna, hogy legyen testvére akfiamnak, kis krokülönbség elygen, egyből letudom.....

amikor úgy érezte lelkileg, hogyokás, akkor jött a testvét.

Így nagy a korkülönbség(9 év) de szerintem nem ez számít.