Egyedülálló, gyereket egyedül nevelő anyukák! Nektek mi lett a párotokkal/férjetekkel?

A gyerekben mindenképp megfordul valami, inkább az a jobb, hogy nem okoz sérülést, csak hiánya van. Évek alatt mennyi, de mennyi sérülést tud okozni egy rossz apa, akár csak a legártatlanabb mondataival. Az én apám borzalmas, bár ne lett volna. Mikor meglátta a kórházból hazahozott unokát, ránézett és azt mondta "pff, a szeme barna(neki zöld), és nagyon kevés haja van". És neki évekig volt láthatási joga, most is "illik" vele tartani a kapcsolatot..

Milliószor jobb, ha valami hiányzik, mintha rendszeresen rosszat okoz, még akkor is, ha nem ver és nem káromkodik, a gyerekem apja ezeket tuti nem csinálná, csak lennének megjegyzései, tettei, és még meg is magyarázná, hogy azok miért nem bántóak.. Szerencsére ezzel ő is tisztában van, szóval én tudom mondani, hogy megbeszéltük, hogy én nevelem fel, mert mindketten úgy gondoltuk, hogy ez lesz a legjobb. És ez szentigaz, ő is úgy gondolja, hogy jobb ha nem vágja tönkre a gyerekét, de érdeklődik róla néha. Mondjuk annyi sosem volt benne, hogy meg is változzon, de legalább felismerte, hogy baja van és nem való apának. A gyereknek hiányzott, amikor megtudta, hogy másoknak van apjuk(hiába mondtam, hogy sokfajta család van), aztán mikor oviban szóba került, meg látta, hogy kinek milyen apa jutott, meg hogy szinte mindenki elvált, meg tisztába került a nevelőszülőséggel, meg nagymamás, meg kétanyukás-kétapukás családokat ismert meg, már annyira nem sajnálja. Csak él benne egy kép egy ideális apukáról, hogy az övé biztos olyan lenne.. hát nem. Egyébként kutyáért/macskáért sokkal többet sírt és többet beszélt róla, továbbá akart nagytestvért is, egy időben kicsit is, de azt már nem. Ami volt másoknak, és jónak látta, kellett neki:)

Mert halálra szekált mindegyik. Lenéztek mint nőt. Minden tőlem volt elvárva, semmit nem segített egyik sem, csak baxogatást és terrort kaptam. Akkor saját magam döntöttem el, hogy ennél egyedül is jobb.

És így tettem.