Tényleg csak az a jó anya, aki kételkedik?

Soha nem olvastam ilyent, és soha nem kételkedem.

Ennek ellenére jó anyának tartom magam.

Ezt kicsit kisarkítottad. Ezt arra szokták mondani, hogy abból, hogy izgul azon hogy jól csinálja-e látszik a szándék, hogy jól akarja, amiből következik, hogy valószínűleg nem rontja el nagyon, mivel a cél az elég jó szülőség, nem a tökéletesség. De persze ennyiből nem lehet messzemenő következtetést levonni.

És ez nem megfordítható arra, amit a kérdésben írtál. Tehát ha valaki már a 4. gyereket csukott szemmel, kéz nélkül is pelenkázza mert baromi rutinos, nincs semmi kétsége, attól még ugyanúgy lehet jó.

Nem kell szembeállítani a kettőt.

Ismerek pár szülőt, anyát és apát is, akik baromira meg vannak magukkal elégedve, hogy mennyire szuper szülők, és milyen nagyszerűen nevelik a gyerekeiket, közben pedig kívülről mindegyikről látszik, hogy ez azért nagyon nem így van. Olyanokra gondolok, akik például nagy hangon hirdetik, hogy az ő gyerekük aztán nem ilyen meg olyan, mert ők "nem úgy nevelik", közben meg a gyerek pont hogy "olyan", csak ők ezt nem látják vagy nem akarják észrevenni.

Szerintem a fejlődésre való képesség egyik fontos része, hogy ne legyek meggyőződve arról, hogy már most tökéletes vagyok mindenben.

Jaj, megint a "sokszorolvasom" válaszelemezgetős Rainbowafterrain_hez van szerencsénk? Látom megint megszaporodtak a kérdéseid 9-cel fél nap alatt. ;-) Vagy van már másik profilod is?

Választ idézni most elfelejtettél?

De hogy a kérdésedre is válaszoljak: Lényegében igen, és kapaszkodj meg, nem csak az anyaság esetében, ugyanez érvényes párkapcsolatra, munkára is. Sőt, még a trollkérdések gyártására is. ;-)