Egy gyermekes anyák,milyen okosságokat,beszólásokat kaptok,kaptatok?

A több gyerekes barátnőim így kezdik: Könnyű neked, neked csak egy gyereked van...

...és folytatják: Kell neki a testvér, mert mi lesz ha ti meghaltok? Egyedül marad?

És a kedvencem: Hát, kellene neki a testvér, de már túl nagy lenne a korkülönbség, már soha nem fognak együtt játszani...így már sose lesznek jó tesók...

Hozzáteszem, 34 éves vagyok, van egy lassan 4 éves fiunk, és szeretnénk még egy babát, csak eddig még nem akart jönni. Kis korkülönbséget meg alapból nem akartunk soha, mert a mi idegeink nem bírnák. És én inkább beismerem ezt, mint szültem volna 1 évre rá a következőt, és egy idegroncs lennék. Az aztán majd jó testvérekké tenné őket...

Én most pont ezen vacilálok,szeretnék több gyereket és lassan 38 leszek. 40 éves koromig be is vállalnám,de a testem tropára ment a terhesség alatt, a gyerekünk meg több emberes baba lett,jó ha alszom 4 órát egyben. Szeretnél is meg nem is,persze így finoman célozgatnak hogy kéne másik,még a férjem is igaz ő is belátja,hogy most még nem mert örülünk hogy élünk😅 de én első gyerek előtt kaptam,hogy mikor szülök már,azt válaszoltam ha eljön az ideje...

Anyukádnak vágj oda,hogy sebaj ez a kis lélek max jót játszik az ő negölt lelkeivel akik végre kaptak annyi év után egy játszótársat 🙄 basszus ő is egy gyereket szült,ergo akkor ő is gyilkos😒 bár ez eleve beteg gondolat.

A környezeted enyhén szólva túltolja.

-Nem "kell" testvér. Gyerek kell, annyi, amennyit a szülők akarnak. -Egy gyerek is gyerek, ugyanannyira, mint a több. Én ilyenkor megkérdezném a több gyerekest, hogy melyik gyerekét nem tartja gyerekenek? Mert ő is egy. A másik gyereke meg másik "egy".

- Egyke ugyanúgy unatkozhat, mint akinek van testvére, nem ezen múlik. Van, aki tök jól elvan magában, van, aki meg akkor is képes unatkozni, ha egy egész gyerekcsoport van mellette.

- Anyád elképzelése az unokák számáról meg nonszensz, azzal végképp ne törődj.

Abban az egyben viszont igaza van anyukádnak a LEÍRÁSOD ALAPJÁN, (nem a környezetedén, mert az senkit nem érdekel), hogy lehet, meg fogod bánni. Semmiképpen ne vállalj most, ha nem akarsz, de gondolj arra, hogy ez is egy opció. Egy idő után az álmatlan éjszakák emléke megszépül és a legizgalmasabb munka is uncsivá válik. Simán érezheted akkor, hogy most tényleg ezért a mókuskerékért nem szültem meg a vágyott gyerekem? De ugye, akkor már nem tudsz máshogy dönteni.

Én most annyiban vagyok hasonló helyzetben, hogy nincs gyerekem, de nagyon szeretnék. Többet akartam, de a korom miatt, örülhetek, ha egy összejön. El tudom fogadni, hogy korán akartam, későn lesz, azt is, hogy többet akartam, egy lesz, de azért mindig ott lesz, hogy máshogy csináltam volna. A másik az, hogyha nem lenne biológia, bármikor lehetne szülni, biztos nem most tenném. Leginkább sokkal korábban, de ha nem, akkor később. Kizárólag azért vállalok most, mert később nem lehet. Vagy most vagy soha. Mivel a soha nem opció, most "KELL".

Ezzel csak azt akarom mondani, gondold végig alaposan, hogyha a kor nem lenne szempont, akkor se akarnál-e valamikor másodikat.

Rólam vagy leperegnek ezek a beszólások/nem hallom meg, vagy normális a környezetem és nem dumál ilyen bunkóságokat.

32 éves vagyok van egy 4 éves lányom.

Több gyereket szerettünk volna, de könnyű terhesség és álom szülés után brutális 2 év következett. Én lelkileg teljesen széthullottam (amit természetesen a férjemen kívül más nem vett észre/nem mutattam), sok idő kellett mire összeszedtem magam és mire a lányom is rendbe jött.

Most 3-an vagyunk egy család, van munkám, amit szeretek, van minőségi együtt töltött idő, van énidő, igazából panaszra semmi okom, boldog az életünk.

Nem szeretnék mindent lerombolni és újra kezdeni, reménykedve, hogy a második babával talán jobb lesz.

Nekem annyival egyszerűbb, hogy amikor azt mondom h császárral szültem, akkor azt elfogadja mindenki, hogy nem szeretném újra felvágatni magam, mert ha többször vágnak fel ugyanott, akkor szinte elkerülhetetlen, hogy valami komoly következménye legyen.

(Ha akarnék még gyereket biztosan meg tudnám magam győzni h ez jó ötlet és keresném azokat, akik megcsinálták és jól jöttek ki a dologból, de mivel nem szeretnék, el sem tudom képzelni h újra császározzanak).

Egyébként akik neked ezeket a hülyeségeket mondták, mind kretének...

Egyedül a "majd megbánod" dologban lehet valami HA vacilál egy kicsit is az ember, és nem belső elhatározás az egy gyerek, hanem "észérvek".

3 emberes a kislányom (kiszámoltam 😆), és engem sajnos megbetegített a gyerekvállalás. Az alváshiány miatt kijöttek rajtam stressz okozta betegségek 🥴

A gerincemmel is baj van, de az most kiderült h nem a cipelgetés miatt (bár biztos nem segített rajta).

Az én kislányom az első 8 hónapot a levegőben töltötte, napi több órában, mert ébren nem lehetett lerakni (eleinte ha aludt, akkor sem). Enyhén szólva brutál időszak volt.

Most már könnyebb másfél évesen, csak most az alvás durva mert sokat virraszt és kel.

Én nem kezdeném újra semmi pénzért, mert semmi garancia nincs rá h a második baba eszem/alszom szobanövény lesz. De minek is mégegy gyerek, ha úgysem tudnék foglalkozni vele a kislányom miatt.

Hál' Istennek világ életemben egy gyereket akartam, így 0 kételkedés van bennem, mások véleménye erről meg pont nem érdekel, nem nekik kell végigcsinálni ezt az egészet, hanem nekem. Saját magukat úgy szivatják ahogy csak szeretnék.

Szerencsére én nem kapok ilyen megjegyzéseket. A környezetünkben vagy inkább a baráti körünkben szinte mindenki egy gyerekes. Valahogy így alakult.

Én nem is akartam többet, mert tudom magamról, hogy nekem nem megy a figyelem megosztás. Szóval mi tökéletesen megvagyunk így. Ne foglalkozz ezekkel a megjegyzésekkel. Senkinek semmi köze hozzá, hogy hány gyereked van.