Csak azok keszulnek ki a gyereknevelesben, akiknek nincs segitseguk, vagy anelkul is elofordul?

Ismerek olyat, akinek dögivel van segítsége normális gyerekek mellett, heti 7 napból minimum 3x lepasszolják a gyerekeket (2t), és így is teljesen kivan. Meg ismerek olyat is, aki szinte 0 segítséggel, 2 eleven gyerek, egyik sni, egy szava nincs, sosem panaszkodik, teljesen jól bírja.

Mindenkinek más a tűrőképessége.

Ez szerintem sok összetevős. Számít milyen a terhesség, van e szülés utáni depresszió. Aki készül rá és jól ment a szülés, annak is lehet nehéz a kezdet. Készülsz valamire...amit igazából nem tud elmondani senki. Közre játszanak a hormonok, a fáradtság. Én azt is jól viseltem, mivel éjszakáztam sokat a munkahelyen. Igény szerint szoptattam, sokat volt mellen, de én úgy vagyok vele, hogy az első 1-2év az kb erről is szól. Minket szerencsére elkerült a betegség (kopp-kopp) de az is okozhat feszültséget. Az állandó készenlét is kimerítő tud lenni. A barátok eltűnése, mindenkit a gyerek érdekli...a nő valamennyire eltűnik az emberek látóköréből, sokszor észre se veszik, hogy létezik.

A nő és férfi kapcsolata is változik, az is okozhat feszültséget. Aki spontán élt, annak is okozhat nehézséget ez a folytonos tervezés. Már nincs az, hogy gondolsz egyet és mész.

Ezért gondoltam, hogy sok-sok dolog lehet itt...mindenkit más készít ki. Kérdés dolgozol e ellene. Meg fejben kell tartani, hogy ez a kezdeti időszak megterhelő, mert folyton készenlétben kell lenni. Segítség az mindig jó, ha van! Tud az ember töltődni. Hiába egy könnyü természetű gyerek, a monotonitás is idegörlő tud lenni. Amikor úgy érzed minden nap ugyanolyan. De mindezek ellenére szerintem csodálatos. Nem véletlenül van második meg harmadik gyerek is egy családban. Hiába ez a sok buktató...életem legnagyobb kalandja! Én imádom a lányomat, hálás vagyok, hogy itt van nekünk!!❤ Decembertől meg bővül a családunk egy újabb kis csöppséggel! 🙂 Bármennyire nehéz néha, dolgozni kell ellene és folyamatosan fejlődni.

Nyilván én a saját tapasztalataimat írtam most le, más másképp éli meg. Nekem az alap természetem is kiegyensúlyozott, életvidám. Sógornőm pl nagyon pesszimista. Ő sokszor a rossz dolgokat éli meg mélyen és azokra is emlékszik vissza. Nála látom azt, hogy nem lenne így ki, ha nem mindig a rosszra készülne és koncentrálna.

Ez az én meglátásom...más másképp látja és érzi.

Nagyon szépen leírta a hetes...

Én személy szerint nagyon kipurcantam, és valóban nem volt segitsegem. A lányommal mindig türelmes voltam,de cserébe mindenki más is kapott, egyszerűen nem volt kapacitásom mások felé már türelmes lenni. Mindig ideges voltam az állandó keszenléttől meg az örökös nem alvástól (tobbemberes baba volt az elején). Hozzá jön,hogy előtte tíz évig külföldön napi 12 órát dolgoztam,es ez alatt az idő alatt tíz különböző helyen,három különböző országban éltem,majd haza jove hazvasarlas,felújítás,utána a baba. Szóval az is számít ki mennyi kapacitással rendelkezik a baba születése előtt,plusz a személyiség,plusz a baba személyisége plusz a segítség...