Vannak itt ilyen anyukák?

Szerintem, amit leírtál, az mindenkire igaz. Ki szereti, ha a legmélyebb álmából felébresztik? Ki ne vágyna csendre? De a saját gyereked az mindig más, nyilván nyűgös vagy, ha a legszebb álmodból a férjed recsegős fingása riaszt fel, vagy a haver, aki részegen hajnali 4-kor felhív poénból, de ez egyáltalán nem ugyanaz, mint mikor a legszeretettebb kincsed felsír éjjel. Én hónapokig eleve nem is tudtam mélyen aludni és legtöbbször én előbb felébredtem, mint ő, ha éreztem, hogy lassan etetési idő. Meg annyira rettegtem a bölcsőhaláltól (a legjobb légzésfigyelő ellenére is!), hogy képtelen voltam 3-4 óránál többet egyben aludni, ha ő tudott, mert mindig rohantam át megnézni, hogy minden ok.

Csendre meg lesz lehetőséged, mert fog az a gyerek nappal aludni. Nálunk az első pár hónap volt a legrosszabb ilyen szempontból, mert sokszor aludt, de keveset, 6x 20 perc "szünet" meg nehezebben felhasználható, mint egyben 2 óra. Most 2,5 éves, délután simán alszik 3 órát egyben, reggel negyed 8-kor meg ébreszteni kell, mert megyünk bölcsibe. A legnehezebb időszak átmeneti, és lehet hogy pár hét/hónap alatt le is zajlik, de egyéni érzékenységtől is függ.

Én ilyen anyuka vagyok. Nagyon féltem attól előre, hogy viselem azt, hogy sosem lehetek csak magam nyugodtan. Nekem ez még munkában is kellett, szünetekben teljesen szeparáltan magam.

Jól éreztem, piszok kemény, pedig nekem jól alvó, nyugodt kisfiam van.

Az éjszakázást is iszonyat rosszul viselem, pedig egyelőre nem sokat volt benne részem. Most 5 hónapos. Egy úgynevezett több emberes babával nem is bírnék el. Amúgy csak egy gyereket terveztünk, nem lesz több.

Szerintem mindenki nyűgös , ha felkeltik. Én is olyan típus vagyok, akinek kell egy kis magány, egyedüllét, hogy csak magamba legyek.

Mióta megszületett a gyermekem, ez kimerül abban, mikor pl.fozok és apuka itthon van, tud addig vele játszani. Ha nagyon kivagyok, elkezdek palacsintát sütni, az tökre kikapcsol.

De ilyenkor átáll az agy, ezek egy kicsit háttérbe szorulnak, ettől függetlenül figyelni kell magadra és az igenyeidre, mert egy idegbeteg anyuka senkinek sem jó.

Az én kislányom születése óta rossz alvó, kb 2orankent kelt minden éjszaka, talán most 22 hónapos korára úgy néz ki, kezd jobban aludni. Abszolút hozzászoktam, muszáj volt.

Szia! Szerintem, ha kétségeid vannak, ne vállalj, amíg biztos nem leszel benne, hogy tényleg bevállalod. Nekem nincs segítségem,úgy volt h a férjem majd segít, persze mire megszületett már megváltoztak a dolgok. 4 éves és folyamatosan pörög. Ja, közben jött a kistesó, aki gyógyszer mellett fogant, menstruáltam 4 hónapig...

Engem teljesen kikészítenek, nem aludtam egy jót már kb. 5 éve és nem is fogok egy darabig. Emberek közé sem szeretek már járni. Persze imádom őket és próbálok úgy viselkedni mintha minden szuper lenne, de nem vagyok már kiegyensúlyozott mint előttük.

“ De persze ha gyerekem lesz, semmi nem fog érdekelni csak ő ezzel tisztában vagyok.

Majd max a férjem munka után elviszi a kicsit sétálni babakocsiba, neki is kell egy kis séta én meg csinálhatok amit akarok 🙈”

Kis naiv 😅😅