Vannak itt ilyen anyukák?

Ezek, amiket leírtál, kb az emberek 90%-ra, ha nem többre, jellemző.

Ki szereti ha felkeltik? Kinek nincs igénye a csöndes egyedüllétre?

Mindenki túléli, ha hozzászokni nem is szokik hozzá.

Egyszerűen nem ezeken gondolkoztunk előtte, hanem, hogy megfelelő-e az egzisztenciánk egy gyerekhez, van-e elég hely, adottak-e már a körülmények stb.

Ez, hogy nyűgös leszek másnap... Mindenki nyűgös, ha nem alszik...

Ezek olyan bagatell és magától értetődő dolgok, hogy eszünkbe se jutottak.

Látod, jönnek a hajnal 3 órás, 4 órás anyukák :)

Én az a fajta ember vagyok akihez reggel nem érdemes szólni, nem szeretek csak rá nézni sem más emberre ébredés után 1 óráig.

Fél éve született a kisfiam, általában 5-kor van a nagy reggeli magához térése.

S tudod nem zavar :) Amikor ránézek, meg amikor hallgatom ahogy "dumál" valahogy elszáll a nyűgöm. S ez most nem ősanya bla bla, nekem is vannak nehezebb napok.

De ez a legkisebb gondom, hogy éjszaka ébreszt. Az a dolga, nekem meg el kell őt látni, hiszen ennek tudatában vállaltuk.

Csendes énidő nekem is jól esik, arra ott vannak azok az üres járatok akikor alszik. Olyankor van, hogy hagyom a háztartást és csak ülök és nézem az eget, olvasok, rajzolok.

De ilyenkor hajnalban is van egy varázsa az ég bambulásának :)

Amíg nem akartam azt a gyereket, csak gondolkodtam rajta, nekem is eszembe jutottak ezek a kérdések.

Aztán mikor eljutottam oda, hogy mindennél jobban kell nekem gyerek, elhiszed, hogy ez meg sem fordult a fejemben?!

Én, aki már 21-2 évesen sem járt el bulizni, mert éjfélnél tovább nem bírtam alvás nélkül. Én akinek a reggel 9órai kelés is szenvedés volt.

Most itt vagyok 29 és 4.5 éve nem aludtam át az éjszakát (jobb napokon csak 3x kelek), reggel 7nél tovább aludni maga a karácsony és azt sem tudom már, hogy mi az a szó, hogy egyedül, mert a wc-re is kísérettel megyek.

De van 2 csodás gyerekem, akik miatt pont leszarom, hogy zombimódban élek sokszor, mert ők vannak nekem és imádom őket.

Én is ilyen voltam, és a kialvatlanságot szerintem nem lehet megszokni azt, amikor igazából nem alszol, amikor tényleg heti 7 napon át, minden éjjel és minden nap max 40 percet alszik a gyerek. Mindezt hónapokon át. Ez fizikailag kínzás, csak nem tudsz vele mit kezdeni, a baba alvási ciklusa más, mint a felnőtt emberé, és vannak ilyen babák, akik ennyire nem alszanak.

Nekem is mindenki csak legyintett, hogy úgyse lesz ennyire rossz, meg majd javul, stb. Van aki kihúzza a szopóroller kártyát, ezt azért célszerű elfogadni.

De mindezek mellett én most várom a másodikat, mert annyira szeretem a fiam, hogy én akartam egy második gyereket is. Szóval minden pokoli mellékes mellett, amire kár rálegyinteni, hogy nem olyan rossz, mert az, tényleg megéri, ha őszintén vágysz rá. Ha nem vágysz rá igazán, akkor viszont szerintem maga alá temetnek idővel a nehézségek.

Nem vagyok koran kelő típus, utálok felkelni hajnalban.

A zsivaly nekem is soke gy idő után. Megis van 3 gyerekem akikből az egyik baba, rendszerint 6 fele kel, mostanaban hajnalban is felebred enni pedig hónapokig aludt.

Szerintem ha valaki gyereket akar nem ilyen dolgokon fog rágódni. Ezek az időszakok hamar elmúlnak nem maradnak örökre babák.