Nem minden nő (anyuka) számára lett olyan az anyaság, miután szültek, amilyennek képzelték/amilyenre számítottak?

Te láthatóan nem unod még a defkós kérdéseidet, de én viszont már nagyon...

Komolyan ennyire ingerszegény az életed, hogy évekkel ezelőtti kérdéseken és a rájuk érkezett válaszokon rugózol úgy, hogy közben még gyereked sincs?!

Nem stresszeltem. Előtte gyerekekkel dolgoztam.

Elképzeltem, hogy nehéz lesz, de pofán vert a valóság.

Kaptam egy tündéri, de rémesen alvó, brutál hasfájós, refluxos, letapadt izmú babát.

A legalapvetőbb dolgok (alvás,evés,mozgás) is szenvedések közepette teltek, hát még ha ennem vagy ne adj isten főznöm kellett.

Most 2 évesen már néha tudok 4-5 órát egyben aludni. Sok minden javult, de egy elég temperamentumis kiscsaj maradt :)

Testvérről álmodni sem merek, pedig eleve hármat akartam. Lehet a következő egy eszik/alszik baba lenne, de mi van ha nem. Nem bírnám még egyszer, főleg így hogy a kislányom most is full figyelmet igényel.

Szóval engem agyoncsapott az anyaság. De ez ne vegye el a kedved! Van a közvetlen környezetemben jó alvó, folyton cukiskodó kiscsaj is. Mellette még énidő és rugalmasság is belefér a barátnőmnek.

Egyáltalán nem olyan, mint gondoltam, de ettől még nem rossz.

Így képzeltem: Lesz egy kisbabám, aki sokat fog sírni, kedves, mosolygós, szoptatom, majd hozzátáplálom mindenféle biopürével, hogy minden ízt szeressen, kényelmes ruhákat adok rá, hogy ne legyen horror az öltöztetés, szép következetesen mindig ugyanaz lesz a program, igazodok hozzá, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott gyerek legyen, nem emelem fel a hangom, sokat mosolygok rá, majd én szólok rá másokra, hogy ne fogdossák/ne hajoljanak hozzá közel(akik behajolnak a babakocsiba fogdosni a gyereket), kevés játéka lesz, hogy tudja őket értékelni, kétnyelvű bölcsibe/oviba viszem, sokat kézműveskedek majd vele, lesz nagy tere mozogni, és az elején 4, majd oviban 8 órára visszamegyek dolgozni, oviban majd járni fog különórára valami cuki mozgásosra, este még jut időm főzni neki, hogy sok fincsi főtt ételt egyen. Illetve, hogy 3 éves korára nem fog velem aludni.

Na ehhez képest: Volt egy cicifüggő, keveset síró, sokat alvó babám, akit semmi pürével nem tudtam megetetni, se sajáttal se máséval, se boltival, ellenben már 6 hósan csipegette a kenyér belét, borzalmasan aktív volt, üvöltött a babakocsiban(meg a hordozóban), ezért nagyrészt cipeltem kézben, nem lehetett vele kézenfogva sétálni mert üvöltött és tépte volna ki, elszaladt, iszonyú hangos volt, többször sikított olyan 5-6 hós kora óta, nem kezdett el megfelelő ütemben beszélni, nem vették fel magánbölcsibe 2 évesen, államiba beraktam, eltanácsolták 2 hét után, majd másik államiba vittem, ott 4 órában mentek a dolgok, de irtó sokat stresszeltem és persze sokat volt beteg, dolgozni esélytelen volt. Alig evett bent, kb csak üres kenyeret, nem aludt semmit, délutánonként hulla voltam, a másik bölcsi 40 perc oda-40 vissza volt, így a maradék 2,5 órámat főzésre és pihenésre használtam. Mindig kellett menni valahova, bevásárolni, védőnőhöz, orvoshoz, rokont látogatni, felújítani, így csak hetente párszor kézműveskedtünk, amit nem bírt. Öltözés pokol, pedig írtó gondos voltam a puha, teljesen pamut, drága anyagú kényelmes, egy mérettel nagyobb holmikkal, másé meg boldogan feszített a túl kicsi szúrós műszűlasban is beizzadva, az enyém nyilván nem. Nyilván nem aludt a szobájában sem, oviban sem vették fel jó helyre, körzetesbe ment, ott is csak 4 órát maradhatott, mert főtt étel és alvás frontot rossz volt, akkor is csupa szégyen volt bemenni, mert volt verekedés vagy nem tudtam ki hallja, hogy épp milyen rosszat mesélnek.. otthon délután tanítgattam, pihenni/lefuttatni/barátkozni játszóházba vittem, mert játszótéren rossz szemmel néztek ránk a környékbeliek brr.. Nyilván kiabáltam is, egyszerűen nem lehetett nem kiabálni, mert olyan hangos volt, nem figyelt, de még esélye se volt sokszor meghallani. Nem kellett senkit kiszednem a személyes teréből sem, 2 éves korig ő kokettált mindenkivel, volt, akinek az ölébe kéredzkedett, aztán szerencsére erről leszokott. Már okos, értelmes, jó magaviseletű iskolás, most kezd olyan lenni, mint amilyennek kell, de még mindig be vagyok tojva, hogy bármikor történhet visszaesés, így munka csak 4 órában fér bele.

Annyi, hogy még mindig beteg sokat, ez az eleje óta így van, oviba is alig járt, suliba is majdnem átlépjük a 250 órányi hiányzást, mások nem tudom, hogy tudnak mellette dolgozni. De lehet ránk jobban ránkszálltak, mert a gyerek eleve rossz volt, a jó magaviseletűt meg kis köhögéssel is megtűrhetik.

Beadom suliba, jól teljesít, nincs gondja, felveszem ebéd után, mert különórákra viszem, sport/zene, jól teljesít, otthon házit írunk, eszik főtt ételt, sokat alszik külön(rosszat álmodik vagy szúnyogot talál átjöhet), ezek után a környékbeli barátaival játszik. Akinek ilyen az elejétől, nem tudom mit rinyál, kb álom, az ember ilyennek gondolja a gyereknevelést. Lesz egy kis hiszti, sírások, kicsit kevesebb alvás, nagyobb rendetlenség, de elmúlik, a gyerek irányítható, könnyen tanul, nagykönyv szerint fejlődik, táplálható, és intézménykompatibilis. Ez így gyerekjáték, szinte nem is te neveled, a tudás amit kap sem belőled menne át, hanem a bölcsisektől és óvónőktől. Én kb otthonoktattam 8 éves koráig, azért vagyok ki. És még így sem mondom, hogy pokol volt, de ha tudtam volna, hogy vannak ilyen gyerekek is.. Végignéztem a bizijeim, én alsóban 10 óra alatt hiányoztam mindig, minden nyáron bent voltam nyáriszünetben is az ügyeleten ovikban/sulikban, és 1 éves kortól jártam bölcsibe teljes napra.. nem is a szüleim neveltek, hanem az intézményrendszer, ég és föld a különbség a két gyereknevelés között, és még a szüleim is tudtak nyafogni, mikor 5ös magatartásom volt, a saját leckémet napköziben írtam hibátlanra és kitűnő tanuló voltam, csendes, visszahúzódó, szófogadó. Így nyafogni szerintem képmutatás, a gyereknevelés irtó könnyű átlagos gyerekkel, sosem tudhatod, mit dob a gép..öcsém pl nem olyan volt, mint én.

Koraszülött intenzíven voltam ápolónő mielőtt megszületett a szintén koraszülött (36+5-re jött, 2 napon múlt.. de egyébként a mai napig picike) kisfiam. Azt hittem, hogy nincs új a nap alatt. Ahha. Az első 2,5-3 hónapot nem tudom, hogy éltük túl. Reflux, hasfájás minden mennyiségben, este 8-kor menetrendszerűen kezdődő sírás minimum éjfélig, de volt, hogy 2-ig is eltartott.. Emellé jött a 3 óránként ha törik-ha szakad ő bizony éhes ordítás.. Téli gyerek ráadásul, úgyhogy az sem könnyítette meg a helyzetet, volt, hogy 2 órát sétálgattunk vele a városban, fel-alá, de az autózás volt az egyetlen, amitől elhallgatott, szóval jelentősen megnőtt az üzemanyag kiadás is, 50-100 km-t is megtettünk, ha már nagyon nem tudtunk mit csinálni szegénnyel.. (2 naponta biztosan, de volt, hogy az sem vált be)

Aztán 3 hónaposan egyik-napról a másikra elmúlt ez a hasfájásos dolog, onnantól este 8-9 körül kidőlt, és aludt 5-ig. (A nap közbeni 3 óránkénti evést is megtartotta, de legalább éjjel alszik rendesen..) Viszont abban az időben kezdett el ömleni a nyála, és akkor kezdte rágcsálni az öklét is.. Most 6 hónapos múlt, fogacska még mindig nincs, viszont egyre jobban fáj neki, szóval most megy a drukk, hogy bújjon már ki neki.. Biztos vagyok benne, hogy lesz még bőven nehézség, dackorszak, stb. de ennek ellenére is szeretnénk még egy babát.

En vartam es orultem neki. Tudtam nem lesz egyszeru. Feltem.nem lesz tejem es nem is lett csak keveske.

ami rosszabb volt az az ahogy a ferjem megvaltozott Azt gondoltam o komolyabban veszi majd a gyerek szuleteset es a kicsit es hat nem. En lettem.a csaladfentarto, vissza kellett hamarabb mennem dolgozni mint terveztem es vegul be is fuccsolt a hazassag. Na erre nem szamitottam.

Masodik hazassag es masodik gyerek. Ott fel voltam keszulve, hogy nem.lesz olyan konnyu, de errefol szornyu lett. Beteg lett a gyerek. Es belattam minden mas semmi ahhoz kepest ha tudod a gyereked sose lehet egeszeges.

Az egyik gyerekem 5 éves a másik majd’ 2 hónapos. Igazából bevallom az őszintét és lekopogom de az 5 évesemmel sem voltak problémák. Kezdetektől jóalvó,teljesen jól fejlődött, beteges sem volt, persze voltak esetek amikor halálra ijesztettek minket, mert lilafoltok voltak a fülén… de a ciciről is pikk-pakk leszokott, cumi se volt, se ujjszopás, egész hamar szobatiszta lett.. szóval kb ilyen könyvbeillő.. Nyilván vannak hisztik, de melyik gyereknél nincs… Na de majd később kiderül, hogy lesz-e ennek böjtje, azért számítok a legrosszabbra is :)

A kicsi most ugyanolyan jó kisbaba, majd meglátjuk vele is ilyen jól alakulnak-e a dolgok…

Ennek ellenére nagyon megviselt az anyaság azon része mikor úgymond megszűnik a szabadságod, teljesen megváltozok minden körülötted…

Ha a gyerekkel is gondok vannak, el se tudom képzelni milyen nehéz lehet

Engem pofán csapott a valóság, pedig esküszöm tudtam, hogy nehéz lesz. Tudni és megélni teljesen más kategória, mellesleg már elmúlt egy éves, de csak mostanában jöttem rá, hogy én valószínű egy nehéz babát kaptam. Nem volt összehasonlítási alapom, így csak éreztem, hogy ennek nem kellene ennyire piszkosul nehéznek lennie... Mostmár több baba van a társaságban és néha elképedek, hogy egy babát le lehet tenni egy órára valahova, amíg beszélgetünk felette, csendben elnézelődik. Vagy hogy egy babát meg lehet etetni 15 perc alatt is... Vagy hogy egy baba szereti, sőt... elalszik a babakocsiban, autóban. Most úgy tűnik ez az átlag és nem a mi helyzetünk. Megjegyzem nagyon rosszul esik, amikor mintababás szülő néz rám nagy szemekkel, hogy nem érti én mit viseltem olyan nehezen. Hát ilyen baba mellett én sem érteném mondjuk. :D

Mindenesetre bár mindig is két gyereket szerettünk volna, én most úgy érzem, hogy ezt nem lennék képes mégegyszer végig csinálni. Készen szeretnék egy 10 hónapost kapni!! A kettős érzéseim miatt én pl. pszichológushoz járok, aki segít, hogy jó döntést hozzak a második gyerekkel kapcsolatban.

Utolsó annyira szívemből beszéltél...

Ugyanez " Mostmár több baba van a társaságban és néha elképedek, hogy egy babát le lehet tenni egy órára valahova, amíg beszélgetünk felette, csendben elnézelődik. Vagy hogy egy babát meg lehet etetni 15 perc alatt is... Vagy hogy egy baba szereti, sőt... elalszik a babakocsiban, autóban. Most úgy tűnik ez az átlag és nem a mi helyzetünk. Megjegyzem nagyon rosszul esik, amikor mintababás szülő néz rám nagy szemekkel, hogy nem érti én mit viseltem olyan nehezen. Hát ilyen baba mellett én sem érteném mondjuk. :D "

Akinek könnyebb gyereke van az nem érti miért olyan kib@szott frusztráló hogy még bevásárolni sem jutottam el mert gyűlölte a babakocsit, hordozást, autózást. A hintában meg pihenőszékben nézelődő babákról ne is beszéljünk. Az maga lett volna a csoda

Az a gond hogy élőben csak a könnyű babás anyukák osztják meg a tapasztalataikat, akinek nehéz gyereke van az nem meri, mert folyton leszólást kap. Így pedig minden gyerekre vágyó nő azt hiszi hogy minden baba imád autózni/babakocsizni/nyaralni/nézelődni/kiságyban aludni stb.

3as voltam