Miért megy el az esze néhány kisgyerekes anyukának? Ez a hormonoktól lehet?

Néhány napja kimentünk kicsit játszani a barátnőmékkel és a kutyával. Náluk is, nálunk is 3 gyerek van.

Teljesen békésen játszottak a gyerekek a kutyával mire letelepedett mellénk egy babakocsis anyuka és köszönés helyett is beszólt, hogy hogy van képem a kutyát bevinni a játszótérre (?) ráadásul szájkosár és póráz nélkül. Ott a gyerekek játszanak, labdáznak láthatnám, hogy zavarja őket és félnek tőle (?) stb. Ő feljelent engem és elaltattatja a kutyámat, ha megharapja a gyerekét stb. Én kivártam amíg befejezi a dühöngést, majd megkértem, hogy ha ez őt zavarja, akkor ne a kutyafuttatóba vigye a gyerekét játszani, hanem a szomszéd utcában lévő játszótérre... Előbb rohadtul zavarba jött majd felháborodva elviharzott, hogy ezt meg fogom még bánni! Akkor betudtam a melegnek, rossz kedvnek és hasonlóknak.

Ma pechemre pont az ő házuk előtt mentem el mikor a boltból jöttem hazafelé és épp a kukással ordított, hogy mit képzelnek magukról, hogy kisgyerekes környéken kora reggel zajonganak és fel fogja őt jelenteni csendháborításért... Persze engem is észrevett és megint rázendített, hogy és a környék kutyáit is jobb ha megnevelik, mert rossz világ fog rájuk jönni, ha gyepmester megy értük.

Létezik, hogy ez a hormonok miatt van és majd elmúlik (3 hónapos a gyerek) vagy tényleg megzakkant?

A gyerek előtt is összefutottunk párszor, kb 1 éve laknak a környéken, akkor normális csajnak tűnt, de most!