Kései anyasággal való megbarátkozás, de hogyan?

Kései anyaság :D

Hát kössz, azt hittem 40 évet írsz.... 🤦‍♀️

Én késői gyerek voltam, és nekem ez tetszett, hogy 13 és 11 év volt a tesóim között.

Én 18 és 20 évesen szültem, szerettem volna 3.at úgy ahogy én is lettem, de az anyagi nem volt ott, így mikor anyagilag megengedhettük akkor született a 3.,így nálunk 19 és 21 év van a nagyok és a kicsi között. Azt bánom, hogy nem pár évvel előbb jött össze mert akkor már 4 lenne

Ó, hát, segítek én neked. 16 éves koromtól akartam gyereket folyamatosan, mindig. Először a naaaagy szerelemtől, akivel 20 évesen szakítottam. (Azt így se bánnám, ha tőle lett volna.) Aztán további, már nem olyan nagy szerelmektől.(Ott már van olyan, akinél bánnám.) Aztán 40pluszosan egy vetélésig sikerült eljutnom, egy donorral. Aztán szépen sikerült megbarátkoznom a gondolattal, hogy egyáltalán nem akkor lesz, amikor akartam és egyáltalán nem attól lesz, akitől akartam és egyáltalán semmi nem olyan lesz, amilyennek akartam. És ma már csak az érdekel, hogy LEGYEN! Szóval valahányszor elkeseredsz, gondolj rám és rögtön eszedbe jut, hogy milyen szerencsés vagy😁

Amúgy meg nem gondolom, hogy begyepesedett lennék. Kölykökkel foglalkozom, teljesen jól kijövök velük így vénen is. Lelkileg nem muszáj megöregedni. Jó, kütyükben nem vagyok túl jó, nem is érdekelnek, de a minimált hozom. Mellesleg, bízom benne, hogy a gyerekemnek lesznek barátai, amihez "öreg" vagyok, legfeljebb majd velük beszéli meg.

Hozd be a lemaradást.

Ehez nem kell nagy logika , sem nagy filozás.

Légy hálás azért amid van es hogy lehet egyáltalán gyereked