Csak én tapasztalom azt, hogy manapság egyre inkább már "cikizik" az emberek az anyaságot?

Szerintem az nem eltántorítás, hogy a rózsaszín köd mögé láttatnak. K.va nehéz. Nem tudod jól csinálni, mert úgy is mindenki beleszól. A felelősség a tiéd. Nem egy szerződés, vagy egy termékért vállalok a felelősséget, hanem egy teljesen másik emberért, hogy milyen személy lesz belőle!

Igenis lehet élvezni az anyaságot, nem erről van szó, hogy nem, de ne tegyünk úgy, mintha játszi könnyű lenne. Nem azért élvezetes, mert könnyű sikerélményt ad mondjuk...

Aki meg "jajj ősanya"-zik, valszeg meg van a maga gondja, és vetít. Ami tök természetesen, olyan mint mikor suliban a beledet kitanultad, 3-as lett, a másik meg röhög melletted, hogy csak doga előtt elolvasta és 5-ös lett neki. Nem esik jól.

Most nem menő anyának lenni .

Nevelni a gyereket sem menő már mert megbántjuk lelkét.

Stb

Engem nem érdekelnek ilyen cíkek.

Személyiség kérdése ki hogy éli meg az anyaságot. Igen, vannak szar dolgok benne. Pld mikor a gyerek nem olvassa a nagykönyvet és nem tudja 3 éves koráig ,hogy bizony át kéne aludni az éjszakát. Meg mikor állandó hiszti van.Olyanért, hogy ő nem szereti ezt a cipőt, neki mindenképpen kell a sapka, de amúgy előtte fél perccel nem kellett. Vagy mikor már mondtál 3 féle kaját de még mindig nem tud dönteni, hogy mit egyen és ezen kiborul, de ugyanez lehet játék kapcsán is.Olyanokon tud pld az enyém újabban kiborulni amik meglepnek, mert azt gondolnám ennél már sokkal értelmesebb, aztán meg mégse valahogy :D De amúgy tudnék még sorolni.

Van mikor én is kiborulok tőle.Úgy érzem elrontottam valamit. Fárasztó, néha lélekölő is, de aztán mindig visszabillenek, hogy ránéz az ember és tök mindegy mi volt előtte én imádom.:)

Nálunk párom nagyon sokáig nem vette ki a részét a gyerek körül.Az első 3 év full az enyém volt. Nem kifejezetten az ő hibája, bár ő viszonylag könnyen elfogadta, hogy a gyereknek nincs rá igénye. Én meg ugye kimerültem mint egy zsebtelep. Mostanra oda értünk, hogy a gyereknek van igénye az apjára. Beszélgetnek, játszanak stb..stb. Így sokkal több ,,levegő" jut nekem is magamba néha és ez láthatóan könnyít az én dolgomon is.

Szerintem ha valakinek ott a párja és valóban az elejétől ki tudja venni a részét akkor az anya nem jut el arra a pontra hogy utálja az anyaságot.

Meg van persze egy szűkebb csoport akinek nem való a gyerek és mivel előre nem tudjuk milyen anyák leszünk, így az már csak akkor derül ki tutira hogy nem kellett volna vállalni ,mikor megvan és ott már nem nagyon van visszaút..

Van gyerekem. Szerintem is a legsz*rabb meló és feltudnám sorolni miért.

Ugyanakkor ez a kijelentésem nem kell, hogy üsse azt, hogy nincs szebb dolog az anyaságnál. Miért is kéne?

Imádhatom attól a gyerekeimet, hogy közben a velük járó kőkemény fizikai és mentális melót néha terhesnek érzem, avagy éppen utálom...

Amikor én fiatal voltam sem éltek együtt már a generáciok anyukámnak sem volt segitsége csak nevelö apám mindketten dolgoztak

Nyáron 1-2hétre nagyszüleimhez mehettem azt kész.

Én 70 évek közepén születtem .

Gyereknevelés nem rózsaszín felhő hanem ha jól akkarod csinálni kemény munka .