Csak én tapasztalom azt, hogy manapság egyre inkább már "cikizik" az emberek az anyaságot?

Ha nem lenne senki aki ezt le meri írni akkor mégis hogyan várnák el egyesek hogy előre tudják hogy mit vállaltak?

Amúgy amiket felsoroltál a számodra nem megfelelőek között nálam mind megvolt. Talán a konkrét depresszió az nem. Semmi baj nincs az általad kiemelt résszel és semmi köze az anyaság cikizéséhez.

Szerintem nem rossz a cikk. Ami engem megdöbbent, hogy egyszer sem merül fel az, hogy mondjuk a férfiaknak is ki kellene venni a részüket nem csak a házimunkából, hanem a gyed-ből is.

Szerintem ez az, ami a legjobban elszigeteli az anyákat, hogy még egy ilyen cikk is max odáig jut el, hogy a férfi besegít-e a háztartásban.

Pedig, ha a női és férfi szerepek nagyrészt felcserélhetőek lennének (a nők is keresnének közel annyit, mint a férfiak és a férfiak is otthon maradnának a gyerekkel egy pár hónapot), akkor szerintem sokkal kevésbé szigetelődnének el a nők is.

Mert szerintem nem a “melóval van baj”, hanem a körítéssel, ha megnézed a panaszokat.

Pl. Mint a tanári pálya. Vannak akik hivatásuknak érzik, de jelenleg azok se nagyon tudják élvezni, mert kevés pénzt kapnak érte, rengeteg fölösleges körítéssel (papírmunka, ügyelet, nem a saját tárgyuk oktatása), sokan le is nézik őket mert keveset keresnek, és még többen nem empatizálnak velük (miért nem váltanak).

Szóval aki amúgy örömmel csinálná, az is inkább keres mást.

Körülbelül ugyanez van itt is leírva. Rossz férj, vagy nem elég empatikus, senki nem érti meg, nem ismerik el a munkáját stb.

Ezért írtam, hogy jó lenne, ha több férfi maradna otthon gyed-en, meg szerintem az is, ha több nő menne vissza korábban dolgozni, mert szerintem amúgy a nők sem empatikusak a férjekkel egy idő után.