Más anyukát is nyomaszt a kertváros?

Szintén megyeszékhelyről faluba.

Én azt utálom, hogy millió dolgokért be kell rohanni a megyeszékhelyre, ugyan csak 20 km, de nyilván egyszerűbb volt sétálni 3 percet, mint így. Általaban kidühöngöm magamban magam hogy na ezt se sikerül itt megvenni aztán a 2 gyerek kimegy az udvarra, elterülök a hintaágyban és végülis ez így megfelelő nekem, nem véletlenül akartunk költözni, a panel nyomasztóbb volt. Na de a környékkel nem békéltem meg azóta sem..

Laktam panelban, belvárosi lakásban, vidéki lakásban és most kertes házban az agglomerációban. 3 és 6 éves gyerekkel ez ideális, az udvaron biztonságban felfedezhetnek, nem szorulunk be a játszótér-játszóház-lakás körbe, ha le kell őket mozgatni. Van elég helyünk, nem kopog át a szomszéd, ha hangosabbak a gyerekek vagy 8 után jár le a mosógép. Van kutya, macska is, ami rengeteget ad a családnak.

A kontra lista élén szerepel a távolság, az orvos, bolt, szolgáltatások kocsival közelíthetők meg és külön szervezést igényel egy randi a belvárosban. A szervezettség létszükség lett, nagyobb bevásárlások vannak a csapongó boltokba beugrás helyett. Így spórolok is és szeretem a vidéki mentalitást (ha például nincs a keresett holmi, akkor a boltos rendel és napok múlva lesz). A gyerekek születése óta amúgy is ez lenne, mellettük nem lehet olyan spontán beülni ide, oda pár órára beszélgetni vagy mozizni. Még ha közel lenne, akkor sem mennék naponta oda.

Mi visszaköltöztünk (igaz eleve csak egy felújítás erejéig költöztünk ki, de borzasztó hosszú volt az a fél év..) és nagyon boldog vagyok.

Korábban azt hittem, hogy kertesre vágyom és milyen jó lesz a gyerekekkel, de nem volt az. Lehet, ha csecsemőkorukban megyünk, akkor jobban élvezem. Teraszon altatás erkély helyett stb, de így annyira nem volt buli.

A nagy (akkor még egyke) 3,5 volt és halálra unta magát a kertben, hiányzott a korosztálya. A lakásból bármikor kimentünk a közeli 5 játszótér egyikére mindig volt kivel játszani.

Kertvárosban az ő korosztályából sose volt kint senki, közös játszótér csak messze, de az is kihalt volt, mindenki a saját portáján játszik. De ha nem ismersz senkit, nem kiabálhatsz be, hogy figyu vegyetek be...

1 bolt volt csak gyalog, limitált választék, óriási árak. Mindenért be kellett bumlizni.

Nem mindenkinek való a kertváros. Anyumék is kiköltöztettek minket, mert milyen jó, aztán az egész család utálta és vissza is költöztünk.

A másik, hogy kertváros és kertváros között is van különbség. Vannak jól funkcionáló helyes kis települések, ahol van kávézó, étterem, bolt, esetleg vasút 20-30 perc alatt Budapestre és vannak az Érdhez hasonló förmedvények, ahol egy hatalmas lakóövezet épült infrastruktúra nélkül, vasútállomástól mindentől messze.

Gondold át, hogy mit szeretnél. Szabadidőt a gyerektől, vagy tényleg nyüzsit?

Mi agglomerációba költöztünk Budapest belvárosból, én már hányni tudtam volna a rengeteg undorító, alkoholista, cigó, csöves, kéregető, vagy bolond embertől. Kiléptem az utcára és minimum egy utcára pisáló/okádó fazonba botlottam. Minden büdös és beton. Pedig ott születtem és nőttem fel.

A hétköznapi életben kicsit se hiányzik, itt parkok vannak, kisgyerekes családok, van bolt, orvos, ovi, suli minden, tök kulturált. Egyedül a tömegközlekedés hiánya szokatlan, de Budapesten kívül kiforrott tömegközlekedés szerintem sehol nincs. De ennyi, amúgy nem mennék vissza. Pár bolt meg egy mozi nekem nem ér annyit, mint az a nyugi, hogy nem ordít minden éjjel egy részeg fax az ablak alatt.

"A hétköznapi életben kicsit se hiányzik, itt parkok vannak, kisgyerekes családok, van bolt, orvos, ovi, suli minden, tök kulturált."

Ez teljes mértékben elmondható szinte bármelyik megyeszékhely lakótelepéről is. Nincsenek csövesem, nincsen zaj, de gyalog 15 perc a mozi, színház, pláza, 6 különböző játszótér, este 8-kor is le tud az ember ugrani a boltba, ahol nem faluvégi kisbolti aranyáron, hanem hipermarket áron kapja meg amit szeretne. Az autót csak havonta 1x kell teletankolni olyan keveset használjuk.

Madárcsicsergésre ébredek, de mégsem kell füvet nyírni, fát metszeni.

Néha elgondolkodok, hogy most komolyan mi vagyunk a hülyék, hogy nekünk nem kell az agglomerációs kertes ház, de aztán mindig rájövök, hogy nem, nekünk így jó, sose cserélném másra.

Ja, tehát kocsival menni gyerekkel macerás, de mozizni, minden második etteremne és vásárolni nem az 🤣

Végülis az is tök rossz, hogy a gyerek szabadon természetes kornyezetben fedezhet fel, kerteszkedhet, állatokat gondozhat. Ami saját környezet, lehet szepitgetni nem pedig egy mesterséges játszótér. A 3 évesnek meg akkor hiányzik a többi gyerek, ha a szülei nem foglalkoznak vele megfelelően és semmit nem akarnak neki megmutatni, megtanitani. Mert amig a többi gyerekkel van addigse kell vele foglalkozni ugye. Itt az anyasaggal járó kotottsegekkel van baj nem a kornyezeteddel.

Mi Monorra költöztünk a 9 kerből mikor 5 éve terhes voltam, imádom a fővárost, de nem hiányzik az ottani élet. Sokat járunk fel, Köki negyed óra, Nyugati fél óra. De helyben is megkapunk mindent, szóval nekem itt kényelmes, ha panelba kellett volna szülnöm inkább örökbedtam volna 🤣🤣 kis túlzással

Sokkal ideálisabb itt

Amúgy már dolgozok újra 2.5 éve Ferihegyen,nekem jól is esik hazajönni ide, nem a belvárosba.