Más anyukát is nyomaszt a kertváros?

Téged nem a kertváros nyomaszt, hanem az anyaság.

Ha a belvárosban laknál sem járnál szórakozni és nem ülnél be minden második étterembe, mert anya vagy és a gyerekeidre kell szánni azt az időt, amit a moziban ücsörögnél. Ja és a belvárosban még depisebb lennél, mert a gyerekeid nem éreznék jól magukat, nem tudnának futkározni az udvaron, folyton azzal nyaggatnának hogy vidd le őket a játszótérre, ahol 10 perc ücsörögés is gyilkos tud lenni. 🤣 Szóval inkább intézz egy bébiszittert és alkalmanként menj el kikapcsolódni, aztán tedd össze a 2 kezed, amikor hazaérsz a kertvárosba.

Off: én sem vagyok tökeletes nyelvtanból de a fojt,fojtogat "j"vel van,bocsi de ez kb annyira zavar mint mikor a muszájt leirják "ly"-al.

Engem nem zavar, jól esik,hogy nincs tömeg,nincs zaj, nem akarok állandóan vasárolgatni, el tudom engedni a gyerekeket nyugodtan, ha kell beülök az autóba és elmegyek vásárolgatni, moziba stb, de jem vagyom Rá hogy minden a számban legyen.

Én értem amit érzel. Én totál a belvárosból költöztem ki kért városba. Mindent autóval lehet elérni.

Az elején úgy éreztem h az Isten háta mögött vagyok. De ez max 2 hónapig éreztem így. Egyrészt szervezettebb lettem, ha egyszer elindultam itthonról, akkor kész terv volt a fejemben hova kell eljutnom.

Másrészt észrevettem h mennyire megnyugtat, hogy ha kilépek a házból nem sodor magával a belváros lendülete. Ez kb olyan mint az online térből kiszakadni.

Ha szórakozni megyek valóban kell buszt nézni, fizettem már taxit is, lime-ot is, sőt hazagyalogoltam éjjel bő 1 óra alatt. Nem érzem h ezt lecserelném a belvárosra ismét. Szeretek már itt élni

A második válaszolónak teljesen igaza van.

A gyerek a gond, nem a helyszín.

Csak ezt magadnak sem akarod beismerni.

Megyeszékhelyről költöztem egy kis semmi faluba. Gyerek előtt sokat jártam szórakozni, éttermekbe, este kocsmázni a barátokkal, koncertekre, moziba, vagy csak bringázni a városban, és szerettem, ez a része valóban hiányzik. Viszont tudom, hogy hiába laknék a belvárosban, ezeket gyerek mellett már nem tudnám megtenni.

Kiköltözve nagyon élveztem a kertet, az egyedüllétet, azaz hogy nincs falszomszédom. Gyerekkel életmentő volt minden udvaron történő altatás, minden pancsoló-medencés délután, sokkal kiegyensúlyozottabb anya voltam így, mint egy panelba zárva.

Ami nekem nagyon sokat segített abban, hogy igazán megszeressem a falusi létet, az a hasonló GYEDen lévő anyukabarátok szerzése volt. A gyerek 1 éves korában kezdtem a helyi baba-mama klubba járni, és ott lettünk jóba 4en. Volt hogy átmentünk egymáshoz gyerekkel. Szoptatási időszak után borozgattunk egymás teraszán, miközben a gyerekek játszottak. De gyerekmentes programokat is szerveztünk az apukák segítségével, pl. elmentünk éjszakai fürdőzni. És ekkor mind a 4en ugyan azt fogalmaztuk meg: annyira jó, hogy végre nem érezzük magunkat magányosnak, bezárva ebbe a szaros kis semmi faluba.

Huh én nagyon megértelek, Kérdező. Olyan helyen van a lakásunk, hogy mindent el tudok intézni. 5 játszótér van gyalogtávolságra, és mind nagyon jók. A gyerekeim 3 és 5 évesek és hatalmas nagy könnyebbség, hogy szinte bármit el tudok intézni velük kocsi nélkül, leggyakrabban gyalog, esetleg pár megállós buszúttal. Kertvárosban úgy érezném, hogy ha egyszer hazaértem, akkor aznap már nem is tudok sehova se menni. Írta az egyik válaszoló, hogy nem szerette, hogy amint kilép a házból, magával sodorja a város lendülete. Ezt viszont én imádom! Az itthoni teendők listáját elfeledteti velem.

Viszont most még a gyerekek jól elvannak egy szobában, de ez nem maradhat így örökké. Ahogy az ingatlanpiacot nézem, muszáj leszünk is kintebbi területre költözni, hogy megfizethető, lakható nappali+3 hálószobás ingatlant kifogjuk. Már előre rettegek...