Boldognak érzed magad anyukaként? Ha tudtad volna, hogy hogyan fogod megélni az anyaságot, ugyanígy döntöttél volna (vállaltál volna gyereket)?
Ha olvasok ehhez hasonló kérdéseket, hogy pl. megbántad-e, hogy gyereket szültél, vagy ha tudtad volna, hogy ilyen lesz, vállaltál-e volna, akkor egy pár anya mindig írja, hogy nem, soha nem szülnék, de sohasem írják utána, hogy miért/mi az oka.
Persze tudom, nem tartozik ez senkire, de ha azt mondják, szívás az anyaság, akkor miért vállalják be annyian?
Mostanában is elég sokan írnak ki kérdéseket a terhességgel kapcsolatban, akik jelenleg babát várnak.
Sohasem vállaok gyereket
15 voltam, amikor lett - az öcsém!, akit nekem kellett nevelni, úgyhogy annyi elég is volt.
Nem baj, jobb volt fiatalon rájönni, valójában mekkora szívás is a gyereknevelés, mint x évvel később a sajátommal.
#22, persze, ezek csak ilyen átmeneti kiborulások, de az az anyuka, akinek a válaszából idéztem, azt írta, szerinte szívás az anyaság, és ő semmit nem élvez benne, és én is olyanokra gondoltam, akik egyáltalán nem szeretik az anyaságot, sőt, minden rosszat elmondanak róla, hogy tönkretette az életüket, stb, és itt most nem olyanra gondolok, hogy beteg a gyerek vagy félrelépett az apuka.
Az alatt a kérdés alatt 2-en 3-an írták, hogy ha tehetnék, visszacsinálnák az egészet.
Csak sajnos ezt a gyerek is érzi. 🥲
#18
Bocsi hirtelen belinkeltem de nem írtam hozzá, hogy mire gondolok.
A válaszok között vannak páran, akik leírják, hogy nekik miért agyrém a gyerekvállalás.
(Nem minden nevelés kérdése, plusz sok minden amit jól csinálsz, csak később térül meg, addig hor)ror
#19 egy nagyon jó példa
Álom gyerekekkel teljesen más az anyaság is.
#24
Persze h csak itt vannak ilyen anyák...
Szerinted ki mondaná el ezt akárkinek is nem anonim keretek között??
A kérdező is rakja be a síró fejet meg h szegény gyerek is megérzi. Meg ő ezt nem érti és mit nem lehet szeretni az anyaságon.
Na mit kapna az aki ezt ki meri mondani az ismerőseinek.
"Nekem egyszer fent, egyszer lent, de sosem a gyermekágyas katyvaszt leszámítva sosem mondtam azt, hogy megbántam és nem is érzem így, akkorsem, amikor az udvar végébe vonulok locsolni és zokogni egy nehéz nap után."
Na és mekkora a gyerek?
#27, szerintem meg pont hogy azokat pontozzák le folyamatosan, akik a nehézsége ellenére is élvezik a gyereknevelést, nem egyfajta akadályként tekintenek rájuk, hanem kihívásként, és az sokak szerint hazudik aki nem bánta meg, persze biztos náluk nincsenek nehézségek...
A múltkor egy gyerektelen illető írt ki egy kérdést, hogy "Nem bántátok meg, hogy lett gyereketek?", és a kérdés alá meg leírta hogy jaj szerencsétlen gyerekes ismerőseinek milyen sivár életük van, látja rajtuk, hogy irigyek rá, mert neki nincs gyereke, meg a kanapén ülve telefonoznak, csak hogy addig se kelljen foglalkozni a gyerekekkel, stb.
Aztán odaírta, hogy "de szeretnék amúgy gyereket, de egyre jobban kezd elmenni a kedvem tőle".
Kapott egy csomó választ, ahol mindenki azt írta, hogy egyáltalán nem bánták meg a sok fáradtság, kialvatlanság, idegesség, aggódás ellenére sem, aztán elkezdett hurrogni a kérdező, hogy persze nálatok mindig minden tökéletes, és azért nem bánta meg senki.
Úgy érzem, hogy mostanában már csak az lett elfogadott, és felpontozott, aki megbánta..
Na mindegy, nem is érdekel akkor.
Legyen csak az a normális, aki visszacsinálná, és elcseszi a gyereke életét, aki amúgy nem tehet semmiről..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!