Valaki vállalt 45+osan gyermeket? Tapasztalatok?

Én 40 voltam, férjem 49. Nekem első gyerek, neki második, az első már elmúlt húsz. Császár volt, gyors volt a felépülés.

Annyi, hogy kevesebb az energiánk és a türelmünk. A férjem az első gyerekével többet foglalkozott, etette, ellátta, a mostanival meg max. elmegy sétálni meló után egy órára, vagy hétvégén átviszi egy délelőttre a mamához, hogy tudjak takarítani. Meg mesét néznek este, amíg vacsit csinálok. Érthető módon jóval kevesebb az energiája, mint 25 évesen, de ezzel tisztában volt.

Viszont van egy ismerős pasi, 48 volt az első gyereknél, 50 a másodiknál, de ő nagyon fitt. Viszont ott az anyuka alig múlt 30.

Mi már nem szeretnénk másikat, most 2,5 éves a fiunk.

Ez a "nagyszüleinek néznek majd" , totál kiakaszt! Meg amikor kiakadtak, hogy 40 évesen gyereket szülök. Most meg azt hallgatom, hogy lesz-e második. Ha mondom, hogy nem, mert 43 leszek, erre azt mondják, nem baj az! Szerintem ne foglalkozz a beszólásokkal, mindig lesz valakinek valami nyűgje. Kedvencem a " minek a szájába az a cumi?" 😬

Ismerősi körben van nő és férfi is.

A nőnél 48 évesen spontán csúszott be egy negyedik gyerek, meg is szülte kb egyidőben az első unokával. 53 évesen meghalt rákban, azóta a felnőtt lányai nevelik a kicsit.

Az egyik férfi ismerősöm 45 évesen vállalt gyereket most, 20 éve erre várt, de egy rossz házasság miatt csúszott időben. Sopankodott hogy öreg, de belevágtak, a szeme fénye a kislány.

Szerintem férfiaknál kicsit lazább a kor, de ezt a férfi látja. Férjem 41, én egy tízessel fiatalabb, most jön a második pár héten belül, és felmerült egy harmadik gyerek lehetősége is. Hát, már vacillál rajta, mert nem biztos hogy 60-hoz közel még tinédzserekkel akar harcolni. Őszintén szólva nekem a határ nőként 35 éves kor a saját élethelyzetemben.

De ezt mindenki maga érzi, ahogy a fenti példák is mutatják, millió plusz egyféleképpen elsülhet.

A szó negatív értelmében ,,falusi,, felfogás, hogy csak 30 alatt szabad szülni. Beszűkült gondolkodásra vall. Mindenkinek egyéni, mikor találja meg azt az embert, akivel gyermeket vállal.

Úgy gondolom, egy mai nő 40-45 körül is felveszi a versenyt egészségi és mentális állapotban egy huszonévessel, szerintem inkább való gyerek egy 40 évesnek, mint egy 20 évesnek.

Én 28 évesen szültem.(4 évet vártunk rá, utolsó pillanatba jött) Később nem szültem volna.

Méghozzá azért mert én késői gyerek vagyok. Anyu 42 évesen szült, apu 52 volt ekkora. Ő volt a világ legjobb apukája. Különleges kapcsolatunk volt.

De amikor anyuka lettem, a kisgyerek mellett őket ápolnom. Most vagyok 40. Apu 2 éve elment. Anyukámat 10 éve ápolni kell, minden nap, minden estém az ő ápolásával telik. Munka mellett. A gyerekre sincs elég időm, nemhogy magamra. Napi 3 órám van aludni. Nem tenném ki ennek a gyerekem.

Egyik ismerősöm 43 a nő, 48 a ffi, első gyerek. Természetesen inszemmel, mert 43 évesen már nem esett teherbe.

Hát, nem tudom, állandóan fáradt, kimerült, a férje melózik mint a hülye, hogy eltartsa 4-üket (ikerterhesség lett), szóval az addig vidám, laza házaspárból egy befeszült, savanyú, kialvatlan "család" lett. Talán nem válnak el, de ebben sem vagyok biztos. A pasas naponta 12 órázik, a nőnek két perc nyugta nincs a két gyerektől.

"Ők ezt nem így gondolták..." - ezzel jönnek mindig külön-külön is.

Hát, bocs, a gyerekvállalás márpedig ezzel jár, pláne ha ikrek, és ha kvázi "idősen" szülsz. Mentálisan, fizikálisan nem versenyezhet egy 28-29 éves fiatal nővel, ez tény, de "előbb karriert építettek".

A férjem most 40, én 35. Emlegeti, a gyereket - eddig fel sem merült benne, ezért csodálkozok, mi ez az új felfogás.

Velem nem lesz közös, megmondtam neki még 6 évvel ezelőtt, hogy 35 éves korom után kizárt, ogy szüljek - ígyis érzem a kort. NEM vagyok idős, ez tény, de már sokkal kevésbé türelmes, mint akár 5-6 éve és nem ő marad itthon 0-24 egy síró csmővel, hanem én. Felejtős.

Ha ő akar gyereket, akkor elválunk, és keres egy nőt, aki szül neki. Én nem szeretnék már belevágni, legyen az 4 éves, vagy 14 éves kamasz.

Most épp három barátnőmnek van babája, 40 elmúlt mindhárom, a férjeik pár évvel idősebbek.

Nálunk a férjem 45 felett volt, mikor a kislányunkat vállaltuk.

Anyakörökben, baba-mama klubban, legalábbis ahol én eddig megfordultam, inkább a 40 körüli anyukákkal találkoztam, huszonévessel elvétve. Szóval a lányunk sem lesz csodabogár, amiért nem annyira fiatalok a szülei.

Nekem van már egy kamasz fiam is az előző kapcsolatomból. 25 voltam, amikor született. A kislányommal sokkal nyugodtabb, magabiztosabb anyuka vagyok így 40 felett. A férjem is boldog, nagyon jó apa. Figyelemből, aktív, minőségi együtt töltött időből nincsen hiány. Szerintem a kiegyensúlyozott háttér nálunk tudja ellensúlyozni azt a pár ősz hajszálat. :)

Szerintem a kor nem sokat számít, az ember temperamentuma a férjem 20 évesen is kb a kanapén feküdt és tévézett, és most is ott fekszik egész délután, pedig most sokkal többet segít mint fiatalon.

18,20 és majdnem 40 évesen szültem.

A türelmet meg közbe tanulgattam.

Ne szüljünk 40+ osan, de kisgyermek nevelőként dolgozhatok 65 éves koromig, ok nem viszem haza a gyereket, denagy átlagban az a 2-3 éves t{bbet lát minket mint a sz<leit, mi vagyunk vele egész nap, 4-5 kor haza megy 7 kor fürdés, 8 kor alvás.