Ha egy 16 éves (még iskolás) lány szül egy kisbabát, akkor a szülést ellenző nagyszülőknek kötelessége suliidő alatt ellátni az unokát?

Szeretetteljes kapcsolatokban a segítségnyújtás alap, nélküle nem is szoros semmilyen emberi kapcsolat. Szóval én tökre megértem a kiscsajszi felháborodását, most találkozott az anyja "valódi" arcával, aki nem segít, mikor kellene a lányán, unokáján. Másrészt azért meg lehet érteni, hogy kicsit meg kell békélnie a helyzettel, talán csak dacból ilyen, mert nem akarja elfogadni a tényt, hogy a még nevelésre szoruló gyerekének születik gyereke, ami hát.. érthető na. Akit be kell küldeni a szobájába és tök felelőtlen olyanokban, hogy kivigye a szemetet vagy tanuljon a suliban, vagy elpakoljon maga után, azt nehéz "szülőnek" látni, de majd felnő a tini a feladathoz, olyan 20 évesen már teljesen más ember lesz a gyereke mellett.

Amúgy nagykorúsítsátok magatokat, ja és már egyikötök sem tanköteles, át kell menni esti suliba tanulnia az apukának, így felváltva tudtok a gyereketekkel lenni.

#15

Ha a gyámhatóság engedélyezi. Viszont mivel ebben az elméleti esetben a másik fél is kiskorú, nem lehetséges, csak amint az egyikük betölti a 18-at.

14es, miről beszélsz? 16 éve neveli, pontosan tudja, hogy néha jobban elfelejt dolgokat, mint mások, könnyű belevinni hülyeségbe, mert befolyásolható/megfelelési kényszeres, és azt is tudhatja, mit gondol az életről, pl nem tapossa el a pókot, hanem kiviszi, illetve hazavinné az út szélén talált állatkákat is gondolom, meg ott állt 8 évesen, hogy fogadják be a kóbormacskát stb.

Abban semmi extra nincs, hogy 16 évesen szexelt egy korabelivel, ez úgy a normális érés jele, 16-18 között tök oké az első együttlét, teljesen átlagos.

Nem rossz döntés megtartani egy megfogant gyereket 16+osan. Rossz az volt, hogy hibáztak/nem védekeztek. Illetve nem is feltétlen jó megtartani, az is tök oké, ha elveteti, mindenki maga döntse el, mindkét döntés egyformán jó, minkét döntés egyformán rossz. Mindkettő után bárhogy alakulhat az életed. Mondom ezt úgy, hogy 21 évesen estem teherbe(egyedülálló anya) és lányom van, aki mindjárt tini. Tuti megtartaná, ha terhes lenne tiniként, ez már most látszik rajta, és az is, hogy jó korán fel kell rakatnia spirált, mert befolyásolható(ezt remélem még van esélye kinőni) és feledékeny/vakmerő egyszerre. Illetve én az elejétől arra nevelem, hogy egy védekezés nem védekezés, szóval remélem, hogy valamennyit hat, hogy "mindenki magáról gondoskodik", hogyha majd vakmerősködik, akkor csak a gumit hagyják majd el, amíg az ő védekezése rendben lesz(spirállal), így jó kicsi az esélye a terhességnek. A lány nem hozott szégyent senkire, hogy hagyja kifejlődni a gyerekét, ez egy normális döntés, ha ő így érzi, így oké. Ahogy az sem szégyen, ha elveteti, ha úgy érzi, akkor úgy oké.

"Illetve nem is feltétlen jó megtartani, az is tök oké, ha elveteti, mindenki maga döntse el"

De az ember csak akkor dönthet maga, ha ő vállalja a következményeket és oldja meg a helyzetet, azért ezt így könnyű mondani, hogy oh, a lányka meg akarja tartani, de amúgy semmit nem tudom hozzátenni a gyereke felneveléséhez és oldják már meg helyette a nagyszülők az anyagiakat, a figyelmet, kb. mindent.

Úgy könnyű gyereket vállalni, hogy csak babusgatni kell, a felnevelés gondjai meg más nyakába zúdulnak. Úgy könnyű dönteni, könnyű megtartani.

Mert lehet itt jönni bölcsődével, munkával meg ilyenekkel, azért legyünk már őszinték, a kutya nem foglalkoztat 17-18 éves, érettségivel sem rendelkező leányanyákat, bölcsibe meg be sem veszik a gyerekeket, ha nincs mindkét szülőnek munkahelye. Egy ilyen helyzetben kb. semmi jövőképe a 16 éves anyukának, sose lesz olyan állása, annyi pénze, hogy egyáltalán elköltözni el tudjon, a pasija 99%-ban otthagyja, satöbbi. Hagyjuk már a tündérmeséket, az anya otthonban élő kisebbségiek szülnek 16 évesen, na ez vár egy ilyen anyuk@ra.

16 évesen meg amúgy fel sem tudja mérni mit vállal, sem anyagilag, sem időben, sem felelősségileg, honnan tudná felmérni, ha még semmi élettapasztalata? Max. azt látja, hogy lehet babázni, de cuki. Ennyit.

Nem, nem az. Ez valami önző, érzelemmentes robot hozzáállás, amit levágsz. Rohadt nehéz helyzetben van vele, egy nem várt terhesség hatalmas stressz, a meglepetésbaba, ahogy fogy az idő és ki kell tartania egy döntés mellett(legyen az bármelyik) rendkívül nehéz. Utána meg még jóideig őrlődik az ember, hogy "mi lett volna, ha", és a nehéz helyzetekben mindig elgondolkozunk a másik lehetőségen.

Nem, iszonyú nehéz távol lenni a gyerekedtől, nem, nem jó "lepasszolni" mikor sír, mert tudod, hogy neked kellene megoldani, csak nem vagy rá képes(így nagyon sok 40+os is érez, pont ma volt szerencsém egyhez). Nem, nagyon nehéz az is, hogy nem tudsz előteremteni annyi pénzt, amit a gyerek megérdemelne. NAGYON SZR másra szorulni, de ez még mindig a kisebbik rossz a gyerekednek, mint egy műanyagzsákban veszélyes hulladékként. Tuti sokat fog szívni a csajszi, ha megtartja, és akkor is, ha elveteti. Akkor fog csak kicsit kevesebbet szívni, ha amellett dönt, ami NEKI ÉRZELMILEG jobb döntésnek tűnik.

Egyébként olyan sokfajta nagyszülő van, gyerekem barátnője heti 4 nap van a nagyszülőknél, péntek szombat ott alszik(korábban többet), gyakran ők mennek érte és több délután is ott van. 40-es pár informatikus apa, háztartásbeli anya. Mindkettejüknek agyukra megy a gyerek, aki amúgy tök átlagos természet, és iszonyú lelkiismeretfurdalásuk van, amiért lepasszolják, de nem megy máshogy nekik, és nem gondolták, hogy ez lesz(lombikbaba, több év próbálkozás). NORMÁLIS RÁSZORULNI a szeretteinkre, nem szégyen, MINDENKI kerülhet ilyen nem várt helyzetbe így vagy úgy, akár "saját", akár "más" hibájából! Itt is ezt érzi kisebbik rossznak a lány, ami tök oké, inkább szoruljon az anyjára, mint abortuszra menjen, ez igazán elvárható egy anyától, hogy lehetőségeihez mérten segíti a gyerekét BÁRMILYEN helyzetben.

Egyébként nem kell hozzá munkahely, csak nappali tagozaton kell tanulnia, egyetemisták gyerekét is beveszik. 16 évesen egészen nem, de részben fel tudja fogni. Igazából soha senki sem tudja 100%ban, mire vállalkozik és nem is úgy alakulnak a dolgok, mint az ember tervezi, és őszintén, az én gyerekem csecsemőkora maga volt az álom, majd másfél évestől lett nehéz, sokkal nehezebb, mint vártam. Nem lehet mindig a legrosszabbra készülni, simán lehet sérült bármelyik gyerek, mégis ki tervez ilyennel? Felnőttek se mérik fel a dolgokat, majd neki is alakul.

Egyébként van átfedés a gondolatainkban, csak abban térünk el, hogy ő nem VÁLLALT GYEREKET. Neki lett, teherbe esett VÉLETLEN. Nem vállalta, nem készült rá, nem tudatos döntés volt. Szóval innentől kezdve tök lényegtelen, milyen helyzetbe került, mintha átment volna a piroson, elgázolta volna egy busz és most csesztetnéd érte, amiért szabálytalankodott és elvesztette a fél lábát, és a családja támogatására szorul, amíg meg nem tanul művégtaggal járni. Nem vállalta, ebbe a helyzetbe került véletlen(saját "hibájából"--ez is összetettebb), és most kihozza belőle a legtöbbet, amit lehet, ebben pedig segítik a szeretteik, ez lenne a normális.

Ja és pasi nélkül 10000x könnyebb gyereket nevelni, nincs párkapcsolati probléma, véleményütközés, veszekedések, lenézés, kritika, megfelelés, eltérő látásmód, kompromisszumok.. Nem hiányzott egy púp is a hátamra, érzelmi támogatást kaptam a barátaimtól és idegenektől is, egy két rövidebb kapcsolatom volt, de ha bármelyiket át kellett volna élnem bölcsis, ovis, meg sulis kapcsolatban élő anyukák veszekedéseiből, rámegyek idegileg. Kapcsolatot és gyereket is menedzselni párhuzamosan nehezebb, mint csak gyereket;)(mondjuk ez nem segít a kérdezőn)