Mi lett volna a reakciód, ha a férjed Milky Way csokoládét adott volna tejcukor érzékeny kislányának?

Kérdező, ha a csoki elfogyasztása után 1-2 órán belül nem jelentkezett tünet, akkor ez a mennyiség elhanyagolható, és nem is lesz baj. Ez az én bajaimmal is így van, ha "azonnal" (1-2 óra) nem jelentkezik semmi, akkor nincs baj. Nyugodj meg, nem kell burokban nevelni a babát, lehet, hogy csak időszakos a dolog és kinövi, hiszen pici még. Csak figyeljétek és kész. Aminél jelentkezik a baj, azt hanyagoljátok, aminél semmi, az adható.

Képzeld, nekem többször is végeztek allergiavizsgálatot, amit kimutattak, hogy allergiás "vagyok" rá, arra semmi tünetem nincs, amikre vannak tüneteim, azt meg nem vizsgálják. Szép, mi? Úgyhogy én inkább megfigyelem már, és amire gond van, azt kerülöm. Valamelyik méz is vagy valami adalékanyaga okozott gondot pár hónappal ezelőtt, addig nem volt gondom mézzel, aztán ez valami új típus volt, és egyből.

hát, én nagyon-nagyon dühös lettem volna! Azért a férfiúi figyelmetlenségen túl ez azt is jelentheti, hogy nem nagyon akarja elfogadni, hogy gyermeketek allergiás is lehet. Az első dühroham után biztosan erről beszélnék vele, hogy ez ciki-e vagy mégis mi a gond. Ha nem lesz baja, azzal úgymond bizonyíthatja, hogy nem is érzékeny rá a gyerek. De ha nem arra érzékeny,akkor nyilván másra. amúgy a sima csokikban is van tejcukor, tehát mindenféle csokit ki kéne iktatni az étrendből.

Sokszor nem értem a pasikat... :S

Szerintem meg, ha nem történt semmi, felesleges ekkora balhét csapni. Magyarázd el neki normális hangnemben! és nem üvöltve, hogy máskor figyeljen erre. Biztosan meg fogja érteni. Azzal csak az agyára fogsz menni (előbb vagy utóbb), ha mindenért kiakadsz és a szemére hánysz dolgokat.

Egy okoskodó szülő se mondja, hogy ő nem hibázott soha vagy nem volt figyelmetlen. Vagy ti tökéletesek vagytok?

A végén meg csodálkoznak az anyukák, hogy máshol keres a férj törődést és kedvességet (ha már otthon nem kapja meg), csak a folytonos leszúrást.

Jaj, istenem. Nagyon túlreagáljátok ezt a dolgot. :)

Én cukorbeteg vagyok, és ezt apu is nagyon jól tudja. Mégis párszor elfelejtette, emiatt meg olyan csokit hozott nekem, amiben cukor van. Bocsánatot kért, megbocsátottam. De nem haragudtam meg rá, nem ordította le senki a fejét... Igaz, már nem vagyok abban a korban, hogy meg lehessen velem etetni egyből, de ha olyan korban lennék, megetette volna velem, minden rossz szándék nélkül.

Ne legyetek már ilyenek, lányok. Biztos nem szánt szándékkal adta oda, hogy: "Haha, én most jól kicseszek a gyerekkel! Gyere, egyél egy kis tejcukros Milky Wayt! Jaj, de jó, anya is ideges lesz.".

Lett baja a babának? Ha nem, akkor meg nem kell túlragozni. Ha lett, akkor pedig figyelmezteted többször a férjed a betegségre. Bár már emiatt úgysem felejti el.

Hihetetlen, hogy a legtöbben a kérdezőt akarják kioktatni a tejcukorérzékenység természetéről. Hozzá nem értésüket mutatja már csak az is, hogy sokan allergiaként emlegetik. Megdöbbent ez a nagy felvilágosítási láz, holott a kérdezőnek egyáltalán nem ilyen jellegű volt a kérdése.

Az én gyermekem is tejcukorérzékeny, ráadásként még fruktózérzékeny is, és nálunk jelentős diétahiba esetén a legritkább esetben jelentkeznek napközben a tünetek, általában éjszaka fáj a pocija, és estére vagy hajnalra híg a széklete. Napközben csupán az étvágytalanságát tapasztaljuk. A szakirodalomnál egy anya sokkal jobban ismeri a gyermeke reakcióit.

Nálunk is gondot okoz az apa és a nagyszülők diétás betanítása. Általában, ha csak egy keveset kap a lányom a tiltólistás dolgokból, egy finom ejnyebejnyével intézem el a dolgot. De még így is megkapom, hogy túlreagálom, bár nálunk inkább a nagyszülőkkel nehéz. Egyszerűen nem hajlandók felfogni, hogy ez nem az én úri passzióm, hogy diétáztatom a gyereket. Ráadásul mihelyst meghallották a diéta szót, azt hitték, fogyókúráztatni fogom a lányom, és teljesen kétségbeestek. Mindenki családja más, remélem nektek könnyebb lesz.

Mindenesetre azt megtanultam, hogy ha a torkuknak ugrok egy-egy diétahibáért, csak azt az érzést erősítem bennük, hogy ez csupán az én szeszélyem, és legközelebb már nem merik elmondani ha vétettek.

Néha bizony nagyokat nyelek mérgemben...