Van, akinek szülés után eligénytelenedett a férje?

Régen nem volt ilyen. Most sem mindennapos, de gyakrabb, mint amit én elfogadhatónak találok. Ilyenkor nekem sincs kedvem lefeküdni vele, de emiatt lassan már olyankor sincs, amikor minden teljesen rendben van rajta. Elhagyni biztos nem fogom, mert szeretjük egymást, és ezen kívül elég jól működik a házasságunk.

Nem hiszem, hogy depressziós, de kicsit monotonok a napjaink, lehet, hogy hiányzik valami kis szikra a mindennapjaiból. De hetente egyszer eljár haverokkal, most született gyerekünk, akit ő is imád, szereti a munkáját, mi is szeretjük egymást, nem tudom, mi több kellhet. Talán az izgalom hiányzik az életünkből, de nem tudom, azzal mit tudok én segíteni.

Szerintem nincs rendben, ha egy férfi eligénytelenedik, azért próbáljuk ezt rendbehozni. Ha nem változtat, akkor nem fogok vele addig lefeküdni. Nem büntetésből, hanem mert nem lenne hozzá ingerem. Ha annyira eldurvul a helyzet, hogy a beszélgetés nem segít, akkor elküldöm pszichológushoz, vagy elmegyünk párterápiára, ha úgy érzi, hogy ezt a kapcsolatunk okozza. Ha nem hajlandó változtatni semmit és úgy érzem, hogy ez vállalhatatlanul tönkreteszi a családi életünket, akkor különköltözöm tőle, amíg összeszedi magát és távolról segítek neki. Meg lehet oldani ezt a problémát és meg is fogjuk, csak nem olyan egyértelmű, hogy hogy kezdjünk bele, mert nem tudjuk mi okozza. De nem hiszem, hogy ilyen drasztikus a helyzet.

Köszi 7-es, nem ismerem, de megpróbálom megkeresni. :)