Mit tehetek, ha teljesen elhidegültünk egymástól?

A terhességem kb. 20. hete óta nem nyúl hozzám a párom. Korábban szinte minden nap szeretkeztünk, nagyokat bújtunk. Nekem az ölelés, simogatás a szeretet nyelvem, el is mondom neki sokszor, mennyire hiányzik. Nagyon sokszor lát azóta sírni, de a helyzet nem változik. Azt mondta, zavarja, hogy egy kisbaba van a hasamban, ezért nincs szex, de attól az intimitásnak nem kellett volna teljesen megszűnnie szerintem. Olyanok vagyunk, mint a testvérek. Hiába sírom magam álomba, nem tesz semmit. Már azon gondolkozok, hogy ennyire taszító lennék? Akkor miért van velem? Jelenleg 1 hónapos a kislányunk, azóta sincs köztünk még egy csók sem. Hiába kezdeményeznék, ő inkább a telefonját nyomkodja, vagy hirtelen eszébe jut valami. Én a kórházból olyan súllyal jöttem haza, mint a terhesség előtt, a terhesség előtti ruháimban. Minden nap sminkelek, és bár itthon nem magassarkúban járkálok, de nem hagytam el magam cseppet sem. A környezetemben sok elismerést kapok, hogy mennyire fitt anyuka vagyok, meg csinos, szóval a gond biztosan nem ez. Én nagyon szerelmes vagyok belé, szó szerint az életem. Annyira megvisel ez az egész, hogy néha félek, hogy a gyereket sem fogom tudni lassan rendesen ellátni. Mit lehet tenni? A váláson kívül létezhet megoldás? Megbeszélni nem lehet vele, ő csak azt hajtja, hogy ő nem érzi amit mondok, szerinte minden rendben köztünk. Persze olyankor sem simogat meg, nem ölel meg, mostanában már rám sem néz. A gyereket szereti, segít is mindenben, azzal nincs gond.