Vannak itt ilyen anyukák?

Tisztaságmániát el tudtam engedni.

Mondókát megtanultam néhányat. Azok közül lett kedvence a gyereknek, azt gyakrabban mondogattam.

Migrénes vagyok, ha nem alszom ki magam, fáj a fejem. A rosszul alvó időszakot sok sok gyógyszerrel túléltem, azóta helyre rázkódtam, illetve nem én, hanem a gyerek alvása lett jó.

Lustalkodás meg, hát néha, amikor olyan napom van, alszok, lustálkodok én is a gyerekekkel délben.

Tantárgyak... Voltak erőssegeim, meg gyengéim. A töri volt a gyengém, mert se számokat nem bírok megjegyezni, se magolni nem tudtam soha. Hát de magolásban talán nem is kell segítség. Amihez meg én nem értek, a férjem szerencséte igen. (Fizika) úgyhogy ezt majd hárman meg a tanárok valahogy csak összehozzuk. 😀

"Ha ott tartunk majd, és kérdez"

Nálunk még nincs is iskola, mégis olyanokat bír kérdezni. 😅 Kora reggel szemem se nyitottam ki, de mit eszik ez vagy az az állat, vagy magyarázd el, hogy mi a só, és hol a levegő, vagy miből lesz a giliszta. Szóval legkevesbé attól tartok, hogy bármelyik tantárgyban olyat kérdez, ha nem tudom, leülünk majd a könyv fölé, és együtt megnézzük.

Nem vagyok tisztaság mániás, de nehéz elviselni, hogy este kell ahhoz rendet raknom, hogy legalább reggelig szép maradjon a lakás 😂 A napközbeni kupit szinte már kezdem megszokni.

Alvás: na, aludni azt szeretek. Az első pár hónapban jól viseltem a 2-3 órás alvási etapokat, később már fizikai fájdalmat okozott. Ha meghallom éjjel a gyereket, görcsbe rándul a gyomrom. Kissé türelmetlenebb vagyok az idióta emberekkel, mióta gyerekem van. Nyilván nem a családomon akarom kitölteni a frusztrációm 😁

Ami a délutáni alvást illeti, hát irigyellek, hogy neked egyáltalán van olyan. Felnőtt embereknek ritkán adatik meg 😭

Mondókák: menet közben tanultam párat.

Etetés: olvastam a témában, és nekiálltam a számomra legésszerűbbnek tűnő módszerrel.

Tantárgyak: lehet, hogy csak az én és a férjem családja ufo, de velünk soha nem tanult otthon senki. A matekot például általában még a tanárok is rosszul tanítják. Ha fel akartam fogni, akkor egész egyszerűen felcsaptam a matematika feladatgyűjteményt, és addig gyakoroltam, amíg le nem esett a 20 fillér. Lényeg a lényeg, ha kérdez a gyermek válaszolok a legjobb tudásom szerint, de nem ásom el magam, ha épp nem tudom a választ. Nem kell nekem mindent tudni :)

Nem nagyon mondokaztam, max 1-1 olbeli jatekkal egybekotve. En enekelni es zenelni szeretek, ugyhogy en ezt csinaltam/csinalom. Ameddig kisebbek voltak, hagytak is, alvashoz altatodalt is kertek. Most inkabb azt kerik, hogy ne enekeljek 😶 Ezt nehezen viselem, mert nagyon regi hobbim, tanultam is, fel is leptem regebben.

Az etetesnel, - meg ugy altalaban mindenre igaz ez az egymassal szembemeno ajanlasok miatt - a belso hangomra hallgatok. A nagynal blw-ztunk, 6 honapos kor utan kezdtuk nagyon lassan a hozzataplalast. A kicsivel 4,5 honapos kor utan kezdtuk purevel. Ket kulonbozo gyerek, magamra hallgattam, nem bantam meg egyiknel sem.

Kulfoldon szultem, megtanultam az ottani mondokakbol is parat :) Ha ott is fognak a gyerekek felnoni, akkor eleg lesz ennyi magyar nyelvtan is :D En regen versenyekre is jartam meg suliban, de az en tudasom is megkopott, hova kell vesszo, kuloniras-egybeiras, ilyenek.

Sokat valtoztam a gyerekek ota, reszben elonyomre, reszben pedig hatranyomra. Nagyon turelmes embernek mondtak masok, es en is annak gondoltam magam. Kiderult, hogy ez alvashiany es dacolo gyerek mellett messze nincs igy. Ezert aztan kettonel tobbet nem is vallalunk, es koztuk sem olyan pici a korkulonbseg.

En nem aggodtam ilyeneken, amiket irsz, alig vartam, hogy gyerekeim legyenek, miutan beindult bennem ez a vagy. Erdekes, hogy egyik pillanatrol a masikra tortent az eljegyzesunk utan rogton, pedig akkor mar regota egyutt voltunk.

Ha ez nem lett volna, nem tudom, hogy vettem volna a nehezsegeket.

Tisztaságmániás nem vagyok, rend igen. Nem akadok ki ha három porszemet látok, de egy alap tisztaság az igényem, főleg hogy a babával ebben a környezetben létezem. Simán tudok olyan rendet és tisztaságit tartani, amit én szeretek. Azt meg kellett szoknia a szememnek, hogy mindig akad valahol egy-egy gyerekjáték, de a kompromisszum az, hogy alvás előtt mindig rendet teszünk (délután és este), így kicsit megpihen a szemem.

Az alvás marha nehéz. Nagyon jókat aludtam, teljesen alvászavaros lettem az elején, aztán a kislányom is rátalált a jó alvókájára. Abszolút az enyémet örökölte. Késő estig fent van és sokáig alszik. Éjjeli bagoly típus, ami miatt már most sajnálom, mert ez nem kompatibilis ezzel a világgal. Ha nehezebb időszak van, azt nehezen viselem. Reggel mindig hulla vagyok, de mivel egy órát eszik a helyén ülve, így van időm magamhoz térni. Ha nagyon gáz volt az éjszaka, alszom én is délután. Akkor van ciki helyzet, amikor az éjszakák is durvák és nappal sem alszik. :D Na ilyenkor ugrik be apuka és hétvégén zömében ő foglalkozik vele, én pihenek, alszom, töltődöm a következő hétre. Enélkül, illetve egyedülálló szülőként már meghaltam volna. (Oké, nyilván túlzás, de minden tiszteletem azoknak, akik ezt bírják. Alacsony alvásigényűek előnyben!)

Egyébként miután magamhoz tértem reggel, már jó kedvem van, pláne ha a kislányomnak is. Imádom nézni, ahogy rácsodálkozik dolgokra, fejlődik, tanul.

Mondókákat menet közben tanulgatok...

A sulival meg majdcsak elboldogulunk. Biztos lesz olyan, amire már nem emlékszem. Dehát ha egy gyerek megtudja tanulni egy könyvből, akkor én is. Majd tanulunk (újra) együtt. :)

A kardinális kérdés nálam az alvás és a szabadidő. Ezek a legnehezebbek nekem az anyaságban.