Szerintetek mennyi "én-idő" jár egy anyukának?

Egyedülálló anyaként is volt én-időm. Pl. mikor a gyerek aludt. Vagy mikor elmentünk sétálni, és elaludt a kocsiban, nekem az is kikapcsolódás volt. Az meg, hogy valaki fél órára nem tudja apukára hagyni a gyereket néha, az elég fura.

Amennyi megoldható és igényel szerintem, szubjektív nagyon. Mikor a lányunk alszik estétől reggelig,olyankor szoktam este sorozatot nézni vagy könyvet olvasni meg együtt filmezni ilyesmi. Nyilván mikor huzamosabb ideig nem alszik,olyankor hamar alszunk mi is este. Nálunk a férjem imád főzni,nagyon sokat szokott és olyankor sokszor mondja is,hogy viszi magával a lányunk, bohóckodik közbe neki, főznek én meg olyankor bármit csinálhatok. Olyan is van,hogy elviszi magával sétálni hogy szusszanjak,illetve ez fordítva is van, én megyek el vele kávézni barátnőzni,mamázni,addig neki van énidő,filmet néz,stb. Meg vannak a közös programok is. Nàlunk heti többször van ilyen,de ritka az olyan nap,amikor pici énidő ne jusson. Egyébként ha eljön az este és még pici takarítanivaló van, hát én letojom..majd másnap, én emiatt nem fogok álmatlanul forgolódni. Mi amúgy mindent közösen csinálunk,mert nekünk itt 0 segítség van,rokonok messze laknak. Amúgy itt a sok felháborodónak, a kérdés nyilván annak szólt,akinek van,hogy annak mennyi.

Mi inkább onnan közelítjük meg, hogy kinek mennyi én-időre van szüksége. Nincs fixen meghatározva, egyszerűen figyelünk egymásra, meg magunkra. Jobb esetben saját magunk felismerjük, hogy egyedül töltött időre van szükségünk, rosszabb esetben látjuk a másikon, hogy kimerült. De tényleg nem méricskéljük, hogy ki mennyi időt tölt magában. Van, hogy elég 10 perc nyugi, amikor megiszok egy kávét nyugodtan. De van, hogy egész délutánra lelépek szaunázni, vagy a férjem elbóklászik egész vasárnap délelőtt a bolhapiacon. Vagy épp megfogom a gyerekeket és elviszem őket otthonról, hogy a férjem nyugodtan tudjon pihenni pár órát.

Hogy mennyi jár, azt nem tudom. De heti kétszer eljutok edzésre, meg alkalmanként futni. Ezektől már boldog és kiegyensúlyozott leszek. Leültünk a férjemmel és átbeszéltük, hogy mit szeretnék, megoldható-e. Úgy is én vagyok egész nap a kicsivel. Meg van két nagyobb gyerek is. Meg a háztartás, stb… Nekünk sikerült olyan kompromisszumot kötni, ami mindenki számára megfelelő/megoldható.

Nekem heti 2 este az igényem, ezt a férjem általában biztosítja is. Értem ez alatt, hogy mondjuk délután 5-től... Legkésőbb 7-8 körül otthon vagyok. Ezeken a napokon megpróbál a férjem altatni is (nem mindig sikerül). Nekem ez így teljes kikapcsolódás, feltöltődés. Ha szepa van, akkor pláne igényem heti kétszer pár óra szabadfoglalkozás. Nekem erre szükségem van ahhoz, hogy a szepás gyerekemnek kiegyensúlyozott anyja tudjak lenni. Mellesleg a szepa kb. addig tart, amíg ki nem megyek a kapun. A férjem tökéletesen megtudja nyugtatni, ha nem vagyok otthon. Ilyenkor este altatáskor viszont biztosan nem alszik el nála, ezt már tudjuk.

Ha azért tetted fel a kérdést, mert a férjed esetleg nem partner abban, hogy jusson magadra is idő, akkor sajnállak. Nekem szerencsém volt, olyan férjem volt, akivel ezt meg lehetett beszélni és meg tudtuk oldani, de sajnos meghalt. Azóta nekem szinte nincs is én idő, mert segítségem nincs, plussz mire odajutok, hogy a 7 éves gyerekem elalszik és mindent megcsinálok, inkább lefekszem aludni. Próbáljátok megbeszélni a teendőiteket és összeegyeztetni a programjaitokat.