Mi lett a kapcsolattal, ha az egyik fél akarta volna a terhességet, a másik viszont nem?

"Kérdezö, de 21 éves létedre minek kezdesz egyáltalán 33 éves, családalapítás korában lévő férfival, ha nem akarsz gyereket még évekig?"

Mire fel vagyok számon kérve?

Beszéltünk már erről, akkor azt mondta, hogy nem gondolkozott soha komolyan a gyerekvállalásról, abban sem biztos, hogy kész lesz bármikor is az apuka szerepre. Ő élni akar, nem hiányzik neki az, hogy egy kisgyerekhez, meg óvodai/iskolai szünetekhez alkalmazkodjon, ezek a legjobb évei, sosem cserélné el arra, hogy az óvoda-munkahely között ingázzon, este meg ahelyett, hogy pihen, vagy barátokkal van, mesét olvasson és altatással szenvedjen. Tehát nem, baromira nem tartott ott, hogy ő mostanában akarjon gyereket.

Kérdezném, hogy akik a védekezéssel jönnek, miért ennyire magabiztosak abban, hogy nem védekeztünk?! Csak, mert egyik védekezési módszer sem 100%-os, és nem segítenek a kötözködő válaszaikon a helyzetemen, sőt, kevésbé terhes sem leszek a semmitmondó válaszoktól!

Védekeztünk, gondolom most meghazudtoltok, lapozzunk. Nem emiatt írtam ki a kérdésemet.

"Nem hal meg valaki, csak azért, mert gyereke van."

Való igaz, de az én terveimet egy gyerek jelenleg tönkretenné teljesen. A mostani életembe nem fér bele az anyaszerep.

16. és 17. válaszolók, normálisak vagytok amúgy? Anyátok nem tanított nektek illemet, vagy mi a gond? Így se ismerőssel, se ismeretlennel nem beszélünk. Milyen szöveg ez, hogy csináltassam fel magam Londonban is, meg hogy nekem kuss van? Pofátokról nem sül le a bőr, hogy ilyen stílust engedtek meg magatoknak? A gyereketeknek is ezt tanítjátok, meg azt látja, hogy anyának otthon kilóg a kapa a szájából, akkora paraszt?!

Nem, nem azért írtam ki a kérdést, hogy idegen nők számon kérjenek, hogy védekeztünk-e, vagy sem (leírtam, hogy igen, csak éppen értelmezni kéne az olvasott szöveget).