Első baba esetében mikor múlt el nálatok teljesen a "pánik"? Mikor vette át a helyét a magabiztosság, nyugalom?
Sztem minden első babás izgul mi hogy lesz mozog a baba stb szülés utána higy fejlődik.
Sztem mindenki áréli ezt nem hiyzem hogy első babás halál nyugodtan van végig
Én is pánikolok. Mondjuk nem annyira azon, hogy fel tudom-e nevelni a gyereket, hanem egyelőre azon, hogy ki tudom-e hordani.
De anyum is pánikolt, pedig ő 37 éves volt, mikor születtem (az első házasságánál kiderült, hogy a férjétől nem lehet gyereke, ezért elváltak és kerestek másik párt, most mindkettőjüknek van 2-2 gyereke), és rengeteget készült rá.
Ha valaki pánikolós, akkor idegeskedni fog a gyereken is.
11-es, az izgulás meg a pánikolás között van különbség, én sosem éreztem így, mint a kérdező és nem is tartom normális dolognak.
Mentálisan érni kellett volna még.
Az a célunk, hogy felfogd, ez tényleg nem normális dolog. Ha, szebben mondjuk, úgysem érted meg, bár így sem biztos.
Arra célzunk, hogy menj el pszichológushoz, mert különben a gyerekre fogod kivetíteni ezt a pánikolást meg túlizgulást, aztán ilyen stresszelős-idegsokkos helikopterszülő lesz belőled, ami a gyerekre káros.
Az első gyermekem 21 éves koromban született, abszolút nem pánikoltam, teljes nyugalommal viseltem a várandós időszakot, nem féltem kb semmitől, tényleg el sem hiszem,hogy tudtam olyan nyugodt lenni olyan baromi fiatalon, mikor meglepetés baba volt. A gyermekágyi időszak nem volt egyszerű azt nehezebben viseltem de utana is baromi magabiztos voltam. Ellenben most mikor a legkisebbet vártam 32 évesen tiszta stressz voltam, féltem,hogy minden rendben lesz -e stb. Igaz mikor megszületett rutinszerűen teljesen természetes módon kezeltem a 2. És a 3. Gyerkőcöt is, nyilván sokkal tapasztaltabb voltam mégis jobban izgulok dolgokon most idősebb fejjel, mint akkor.
Ezt arra írtam aki degradálóan beszél a 20on évesekről.
Amúgy teljesen termeszetes,hogy az ember izgul,hiszen megváltozik az élete és egy ismeretlen világ tárul a szeme elé. De hidd el menni fog, nem lesz semmi gond :-)
Igen, én azzal nyugtatom magam ilyenkor, hogy annyi embernek megy, ment már, miért pont nekem ne menne?!
Ráadásul segítségünk is lesz, a férjem is mondta, hogy az első hónapban a munkával egyáltalán nem akar foglalkozni, utána is igyekszik úgy alakítani, hogy többet legyen velünk.
A terhesség miatt nem félek/izgulok, úgy vagyok vele, hogy amit tudok, megteszek. Igyekszünk úgy választani kórházat, hogy az megfeleljen minden igénynek, kívánságnak. Az orvosom is mondta, hogy hívhatom bármikor, bármivel nyugodtan, még akkor is, ha úgy gondolom, semmiség. Figyelek magamra, több vitamint szedek, a mozgást sem szeretném elhagyni teljesen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!