Első baba esetében mikor múlt el nálatok teljesen a "pánik"? Mikor vette át a helyét a magabiztosság, nyugalom?
22 éves vagyok, felnőtt nő. De szerintem ilyesmi akár 32-35 éves korban is felmerül, hiszen olyasmi vár ránk, amivel eddig nem találkoztunk, nem tapasztaltunk. Legalábbis nagynéném 38 évesen szült, 15 éves karrierrel a háta mögött. Mondta, hogy a kórházban eleinte megfogni is alig merte a babát, a férje etette, pelenkázta, mert ő félt, hogy bajt csinál.
De köszönöm a válasznak álcázott beszólást. Reméljük, a gyerekeddel kicsit kedvesebb vagy!
Én alapjáraton izgulósabb vagyok, legyen szó bármiről. Szeretem, ha tudom előre, mire számítsak, itt meg ugye ez nem nagyon játszik... Vásároltam több könyvet, tervezünk menni tanfolyamokra is, de ugye ahány baba, annyiféle természet, szokás. Lehet, hogy 10-ből 9 babának biztosan tetszik valami és szereti, az én gyerekem meg ki nem állhatja majd.
Szóval én az ismeretlentől tartok, hogy milyenek lesznek majd vele a mindennapjaink, nyugodt baba lesz-e stb.
Nyilván ez nem olyan pánik, hogy pánikrohamom van, nyugtatókat kell bevennem, vagy rágom a körmöm, tépkedem a szemöldököm idegességemben. Csak belegondolok néha, hogy mennyire vesszük majd könnyen az akadályokat.
"nem az a fok, amikor kész vagy még egy gyerekre"
Hát akkor el is vetetjük azonnal, hiába próbálkoztunk már 4 hónapja, mire végre pozitívak lettek a tesztek. Ha a gyakorikerdesek.hu-n valaki, ismeretlenül ezt mondja, akkor az biztosan úgy is van.
Sokaknak nagy itt az arca, igaz az enyém is nagy volt terhesen :D
Egy igazi buddha szobor voltam (kivéve genetika előtt), tervezett, várt gyerek. Na mióta megszületett, az ideg esz mindenen szinte, pedig már 1.5 éves.
Az elején hogy sírt, hogy öltöztessük, miért sír megint, nem alszik, nem eszik, mindig enne, kólikás, fogzik, nem mozog, egész nap nyűglődik, visít az autóban stb. :D
Álom terhesség után egy év ideg és pokol. Most megint jobb de olyanokat csinál hogy csoda hogy él, és ha rákezd nyűglődni az amúgy is zűrös életünkben, elfog a gyomorideg. Pedig 35 éves vagyok, támogató férjjel.
Na de ez ilyen, lehet azért pánikolsz mert jobban belegondolsz mivel jár, meg kicsit maximalista vagy - ne félj, el fog múlni, amúgy se leszel sose tökéletes, az "elég jó" épp elég jó. (Én is agyalós vagyok, meg szertek mindent jól, átgondoltan csinálni, hát 1.5 éve erre esélyem sincs :))
Kedves Kérdező!
Akkor nálad sosem fog elmúlni,mert kb olyan 80 éves koráig nem lehet tudni ,hogy mire számítsál.
A gyerekes lét fő szava:Újratervezés
Ami egyik nap működik, az másnap nem,és ez bármire/mindenre igaz.A gyereked kb 1 éves korára egy lelki roncs leszel, ha nem dolgozol ezen.
Különben én mindig úgy voltam vele, hogy tisztába voltam azzal,hogy én sem tudok minden, DE ennek ellenére igyekszem az aktuális legjobb tudásom szerint csinálni a dolgokat.És hogy az én gyerekemnek, én vagyok a legjobb, akkor is ha más bármit jobban csinálna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!