Milyen számotokra az anyaság? Könnyebb vagy nehezebb lett mint amilyennek elmondták?

Figyelj, én is szoktam látni ezeket a kommenteket, hidd el, nem egészséges lelkű emberek írják.

Akit tényleg hidegen hagy a gyerekvállalás, az nem fog gyerekes topikba járni, ott írosgatni ée uszítani, hanem lesz*rja a témát és éli a maga gyermekmentesen boldog életét. Az ideíró gyerekutálók valójában trollok meg olyanok, akik titokban vágynak a gyerekre, csak nem lehet és frusztráltak emiatt vagy sötétlelkű nemnormálisak.

Nehezebb, mint amilyenre számítottam. Terhesen azt hittem, hogy majd az alvással, hasfájással, fogzással kimerül a "nehézség" fogalma. Ezeken szépen átgördültünk, a fogait kb észre sem lehetett venni, ha jöttek, kicsi hasfájása volt, amikor éjszaka kelt, akkor vissza is aludt (kopp-kopp).

Amennyire szeretem a gyerekem, annyira hatalmas lett a felelősségérzetem. Egészségügyileg sajnos mindig kibukik nála valami, így lelkileg megvisel, hogy melyik a jó döntés (pl Vigyük-e több orvoshoz? Nem-e baj, ha megröntgezik, mert 2-ből egy doki azt javasolja stb., Mi van, ha nagyobb a baj

...). Állandóan attól félek, hogy rosszul döntök vagy ha véget érnek a vizsgálatok komolyabb dologra derül majd fény. Emiatt sajnos nem bírok kikapcsolni lelkileg. A férjemmel együtt nevelem, de elég sokszor passzív a gyereknevelésben, vagyis inkább a döntéshozatalokban, így felelősségügyileg egyedülálló anyának érzem magam és megijedek sokszor a döntéseim lehetséges következményeitől. Az orvosok sokszor más véleményt mondanak és rajtam múlik egyedül szinte, hogy kiét fogadom el.

Emellett mindenben a veszélyt látom, az asztal szélére tett porcelántányérokban, mászókákban, stb.

Emellé a kislányunk felér 10 gyerekkel.😁 (Nagymamák távol, énidőm akkor van, ha mindenki elalszik éjszaka, akkor sorozatotom.) Imádom őt, de kegyetlen vele pl egy főzés. Ölbebaba volt 7 hónapos koráig, amint elkezdett járni onnantól kezdve kb kergetem egész nap a házban + mindent szétpakol, most a hiszti korszak is beindult nagyon keményen és már napközben sem alszik. Szóval a háztartás vezetése mellette szinte kivitelezhetetlen, de bevallom ez zavar a legkevésbé, mert annyira cukin csinál mindent és gyerek előtt sosem gondoltam volna, hogy majd elsírom magam a boldogságtól, amikor elkezd pl kúszni.🙂

Van egy fajta pozitív, megmagyarázhatatlan érzés amit csak azóta érzek mióta megszületett és simogatom. Olyan jó érzés tanítani őt minden féle új dologra (pl színek), amikor visszaköszön a kis szájából minden, ami a kettőtök munkájának gyümölcse az számomra nagyon nagy büszkeség, amit gyerek előtt sosem éreztem. Amikor meg elérnek egy kort és kezd a kis személyiségük egyre inkább megmutatkozni az a legszórakoztatóbb. A kislányom mostanában elbújik a kaja után járó sütivel és az asztal alatt sunyin enni kezdi...😅 És ez csak egy a százból.

Összességében nekem az anyaság nagyon nehéz, pont azért, mert kimondhatatlanul imádom őt és legjobbra szeretnék törekedni. Feszültebb vagyok mióta megszületett, de amikor múltkor a kistesójával volt egy sikertelen terhességem, akkora erőt adott nekem a gyerekem, mint még sohasem semmi. Gyógyított a jelenléte.🥰

A kérdésre válaszolva: máshogy nehéz. Hiába láttam a testvéremnél a szomszédból, hogy milyen, az egyik gyereknél ez a gond, a másiknál az, az egyik szülő ezt viseli nehezen, a másik azt. A mi fiunk eleven 2 éves, érdeklődő, találékony, elég jól leköti magát. Viszont kicsi kora óta sírós. Volt egy olyan időszaka fél-1 éves kora között, amikor éjjel többször kelt, nagyon sírt és bármit csináltam, nem tudtam megvigasztalni. Megvolt a sz.ranya érzés rendesen. Amikor ehhez jött még nappal egy jó kis szeparációs szorongás, amikor vagy az 1 méteres körzetében voltam vagy sírt (akár egész nap), nap közben pedig alig aludt, na akkor teljesen idegbeteg voltam. De érdekes módon akkor sem bántam meg. Ami még nehéz, hogy a saját igényeimet (akár wc-zés szintjén is) másnak kell alárendelnem, bármiféle egyszerű program jókora szervezést igényel. Nem voltam soha bulizós vagy csavargós, de néha hiányzik egy kis szabadság.

Aki megrögzött gyermektelenként egy gyerekes fórumon fejtegeti, hogy milyen jó neki gyerek nélkül az vagy szeret provokálni vagy önigazolást keres. Aki tisztában van magával és határozottan tudja, hogy nem szeretne gyereket az éli az életét és nem áldozza a szabad idejét erre, mert ha így tenne, akkor a gyermektelen lét egyik komoly előnyét (szabad idő) veszítené el.

Ezerszer nehezebb, hiába hallgattam 20+ károgó kollégától a terhességem alatt, hogy mi vár rám, közelében sem volt. De ők nem is meséltek arról, hogy milyen ha eltérő fejlődésű, eü-i problémás gyereket dob a gép, akivel konstans gyomorgörcs az élet.

Csak azért lett testvére - annak ellenére hogy tudtam, hogy tovább nehezítem a dolgom -, hogy valamicskét én is átéljek az átlagos gondokból, ahol nem csak gond van.