Mit gondoltotok, ezt valóban meg kell teremteni?

Mert bizonytalan, folyton költözni kell, ki vagy szolgáltatva a tulajnak, plusz ha hosszútávon marad igy a helyzet, akkor gyereknek nemhogy öröksége nem lesz a szülői ház, de még életében is támogathatja mondjuk a nyugdíjas szüleit, mert nyugdíjból ugyan nem lesz kenyelmes albit fizetni.

De tudomtudom, itt mindenki passzióból albizik, amúgy meg keres netto milliót, ilyen is van.

Miert kell folyton koltozni? Komolyan nem értem. Hosszú távra kell szerződést kötni. Amúgy meg a drága gyermek ne az örökségre pályázzon, baxus.

Nem ismerem pontosan a magyarországi albérlet helyzetet. Külföldön élek, itt nálunk a szociális bérlakás berlete a bérlő élete végéig fenn áll, ha fizet. Maganszektorban se lehet csak úgy kitenni, meg akkor sem, ha az eredeti tulaj évadja az ingatlant. A bérlő ugyanúgy marad.

Mert gyerekkel, kisállattal rémálom az albérlet. 10 évig toltam, 2 évnél tovább sehol nem tudtam maradni, mert vagy eladták, vagy beköltözött a tulaj fia, vagy felújítottak, vagy akkorát akartak emelni, ami nem reális (sosem miattam kellett költözni, fizettem stb, normális vagyok).

Ott vagy, hogy gyerekkel két hónapos határidővel bármikor kirakhatnak (jogosan), kereshetsz újat, az albérletpiacon, ahol folyton emelkednek az árak, a piac kétharmadáról meg alapból ki vagy szorítva mert gyerekesek kíméljenek jelszóval megy a kiadás. Plusz ovi vagy suliváltás, ha messze mentek, kaució összekaparása megint, mert azt csak kiköltözés után kapod vissza, plusz a legtöbb esetben egy képet nem tehetsz fel a falra, let alone hogy magad ízlésére formázd a lakást.

"Magyarországon proli dolog az albérlet, nyugaton meg teljesen normális"

Legalább ötezerszer elpofáztuk már, hogy ne gyertek ezzel a nyugatos példával, mert teljesen más a rendszer, össze sem hasonlítható, évekig éltem nyugaton, úgyhogy tudom. Pláne ne magyarázzatok már,ha azz írod, nem vagy, tisztában a hazai bérleti helyzettel.

Itt Magyarországon sokkal drágább az albérlet és alapvető megélhetés a fizetéshez képest, mint kint, gyerekeseknem nem is nagyon akarja senki kiadni a lakást, nem jellemző a hosszútávú bérleti lehetőség, és a kutya nem segít neked, ha valami miatt nem tudod fizetni az albérletet.

"Az ismeretségi körömben azok, akik lakásr, autót kaptak ugyanott tartanak az életben mint 20 évesen"

Valóban, vagy ezt csak te akarod, akár magadnak is bemagyaràzni? Mert az én környezetemben baromira nem ezt látom, akik kaptak saját ingatlant vagy legalább nagyobb segítséget, rég elhúztak mellettünk, nulláról indulók mellett, már rég a saját házukban laktak és gyereket tudtak vállalni, amikor mi még csak a biztos(abb) lakhatásra valót próbáltuk összekaparni nagy nehezen.

Ha az így lenne és mindenki csak akkor tudna/szeretne gyereket vállalni ha tud majd neki ingatlant venni sok családban nem lenne gyerek kb. soha.

Szerintem ez az ingatlan kérdés kicsit túl is ban tolva. Bérelni is lehet, az is működik.

17-essel értek egyet. Aki szerint ugyanabból a helyzetből indul az, akinek lakást adtak a szülők azzal, mint akinek a tanulását támogatták, az vagy nagyon szélsőséges eseteket lát, pl ingatlant elkótyavetyélő fiatalt vs már egyetemistaként milliókat kereső szuperzsenit, vagy szimplán hazudik.

Nekem anyámék az oktatásomra költöttek, mert egyébként küzdöttek a saját lakásukért is. Nagyon hálás vagyok érte, de borzasztó lemondások árán sikerült egy erősen kompromisszumos lakást vásárolni a férjemmel ketten, hitelre. A családban és ismerősi körben is van, aki lakással indult kivétel nélkül mind előrébb tudott azóta lépni vagy nagyobb ingatlanba, vagy már hitelmentes, vagy a második ingatlanját veszi. Nekünk az elsőre kell még kinyögni a hitelt, pedig mindketten átlag felett keresünk, megtakarításaink vannak és alacsony kamatok mellett vettük fel a hitelt. És igen, aki ingatlannal indult, az tud költeni utazásra, autóra, még több befektetésre és minden másra, mi pedig s.ggszorítva spóroltunk hogy az alapvető létünk rendben legyen.

Albérleteztünk eleget, pontosan tudjuk hogy ez itthon nem fenntartható. Két év elég volt, hogy más plusz ingatlanjainak a törlesztőjét fizessük. És akkor folyton ott volt a félelem, hogy mikor találja ki a tulaj vagy a gyereke, hogy eladja, beköltözne, stb. Férjem 10+ évig albizott, neki ez pár évente előadódott. Ide nem vállaltam volna gyereket.

Szóval a véleményem, hogy ha nem is teljesen alap ingatlannal indítani a gyereket, mi szándékosan ezért vállaltunk kettőt, mert bizony mi ezt tervezzük. A jelenlegi anyagi helyzetünkbe négy gyerek is beleférne kényelmesen, de hosszabb távon adni nem tudnánk nekik semmit, és nekünk is le kéne mondani olyan dolgokról, amit végre küzdelmek árán el tudtunk erni. A hitel letudjuk 3-4 éven belül, befektetéseink vannak, amiből legalább egy ingatlant veszünk. Ha akarják eladják, ha akarják használják. Nem cél mindent a fenekük alá tolni, de egy stabil indulótőke fontos, és a jelenlegi infláció mellett a sima pénz nem kellően időt álló, ezért ingatlan lesz az.

Felőlem mindenki úgy gondolkodik, ahogy szeretne, de a mi gyerekeinknek szeretném megadni ezt az előnyt, hogy tudjanak élni is, és ne 40+ évesen jussanak el először egy külföldi nyaralásra, ahogy a férjem...