Hogy tudnék megbírkózni a bűntudattal, amit azért érzek, mert nem vállalok harmadik gyereket?

Van egy fiam, és egy lányom,és nem szeretnénk több gyereket. Szépen fel tudnánk nevelni, de sokkal könnyebb két gyerekkel. Ráadásul már most is azt érzem, hogy keveset kapok egyik-másik gyerekemből. A probléma az, hogy gyermekvállalás előtt annyit fantáziáltam három gyerekről, hogy a fejemben már éltek, mielőtt az első megszületett. Most pedig úgy érzem, mintha kb. megöltem volna a harmadikat. Látom békésen aludni a kiságyban, és ha felnézek a csillagokra, látom hogy néz engem sírásra álló szájjal, egyedül, nélkülem. Bűntudatom van, mert nem vállalom. Lehet, hogy nevetségesnek tűnik a problémám, lehet, hogy szakemberhez kell inkább fordulnom, de hátha valaki mégis tud mondani valamit, ami segít feldolgozni ezt a butaságot...