Mit tudtok az autizmusról? Hogyan reagàltok ha autista gyermekkel találkoztok a játszótéren vagy bárhol?

Sok autistára nincs ráírva, hogy az, különösen akkor, ha az Aspergereseket is ide vesszük. Utóbbi van a családban, megvannak a maga bogarai, de az sokaknak van, igyekszünk tiszteletben tartani. Korábban voltak dühkitörései, ritkábban most is előfordulnak, a szülők úgy állnak hozzá, hogy a papír magyarázat, de nem kibúvó, sokat dolgoztak rajta, hogy társaságban ne legyen gond, de ha nagyon robbanásveszélyes lenne a helyzet, azt inkább kerülik. A srác egyébként nagyon értelmes, kicsit fura, szakértő ezt egyből észre is szokta venni. A gond inkább azzal volt, amikor az oviban/suliban azt hallgatta, hogy ő rossz gyerek és elhitte, hogy nem tud másként viselkedni.

Saját gyerek: még nincs abban a korban, hogy nagyon bele lehetne menni a témába, de valószínűleg még egy jó darabig amúgy sem terhelném diagnózisokkal és címkékkel. Ha valaki agresszív, azt célszerű kerülni, ha bogaras, akkor azt tiszteletben tartani, ha csak simán fura, akkor meg sokfélék vagyunk. Nálunk Down-os volt a suliban, nem ismertem a szót, csak azt láttam, hogy egy fura, de kedves lány, pedig elég sokat játszottunk.

Az autisták(és adhdsok) körében rengeteg az agresszív-kirívó magatartási minta, mert impulzívak, rosszul veszik a jeleket és rosszul reagálnak. Átlagos gyerekek oviban képesek kontrollálni magukat és viselkedésüket helyzethez igazítani, autiknál ez nem megy.. azért ne rugaszkodjunk már el a valóságtól, a passzív autista csak az autik egy nagyon kicsi százaléka. Ráadásul az emlékeik.. hát..

Kérdezz óvónőket, ők elég szépen be tudja lőni a dolgokat, és személyes tapasztalat, hogy az autik a saját viselkedésükre máshogy gondolnak, mint ami kívülről látszik.. főleg több év távlatából. De még jobb a szakszolgálat(bár ők csak az autik kis részét ismerik fel), a viselkedésproblémások autik-adhdsok. A többiek max gúnyolnak-zaklatnak, de az autik is simán teszik ezt. Tudom, mert a gyerekem auti, és bölcsis kora óta fejlesztésre jár, mindig a fejlesztésre járó gyerekekkel van gond, és általában az autikkal. Mellé még leírnám, hogy suliban dolgozom, az autik úgy élik meg, hogy "nem ők kezdték", de általában ők kezdik és a reakcióik szélsőségesebbek. Legutóbbi auti fejlesztésen az egyik 8 éves közölte, hogy elvágná a gyerekem nyakát(aki szintén auti). Az enyém odacsapott, de szerinte nem ő kezdte, ártatlanként gondol magára, ahogy a másik gyerek is teljesen ártatlanként gondol magára, mert nem ő ütött először..

Nagyon nem oké mik mennek, és ami még rosszabb, hogy teljesen alternatív valóságot mesélnek el/élnek meg. Az adhdsok legalább valamennyire képben vannak..

Az az auti kissrác amúgy az agyamra megy, főleg mivel az anyja hisz neki, és tuti a kissrác is elhiszi, amit előad, mert nincs normális rálátása a dolgokra, alternatív valóságban él, nem fogja fel úgy a dolgokat, annak ellenére, hogy elvileg magasan átlag feletti iqval rendelkezik, de ez a tanulmányain egyáltalán nem látszik, rosszul számol, gyengén olvas, rossz a szövegértése és a kézügyessége.

Na mindegy, az átlagos gyerekek problémamentesek, az autik észlelése pedig az őket érintő dolgokban is torz. Az én gyerekemé is, de a többié is, ez ilyen általános jelenség.

"Az átlagos gyerekek problémamentesek"??? (16-os válaszoló mondata)

Mind auti és mind NT gyerekek között akad mindenféle, nem igaz, hogy minden autista problémás, és minden "normális" gyerek egy angyal.

Én diagnosztizált autista vagyok és öcsém is, mindketten csöndes, szelíd gyerekek voltunk, és inkább pont hogy minket bántottak a "normális" gyerekek.

És ez nem csak az én emlékem, megvannak még üzenőfüzetek bölcsis és óvodás koromból, ott van leírva feketén-fehéren.

Sajnálom, 16-os, hogy ennyire rossz élmények értek, nem mondom, hogy nincsenek olyan auti gyerekek, akik agresszívan viselkednek, de ne általánosítsunk már ennyire, mert ez egyszerűen nem igaz.

Ne haragudj már meg, de ne magadból indulj ki!

Én láttam szegregált bölcsit, integráló bölcsit(autikkal), szegregált ovit, integráló ovit autikkal(kettőt is), illetve a gyerekem fejlesztését 2 éves kora óta kísérem végig ilyeneken, rengeteg rendezvényen voltam, nagy kapcsolati hálóm van, több szervezettel van tapasztalatom, szereztem gyógyped.asszisztens végzettséget és látom bent több iskolában is(csak a gyerek 4be járt, egyik tanulócsoportot láttam belülről..), többek közt kifejezetten ilyen gyerekeknek alapítványi sulikban, szegregáltban és integrált államiban is.. Túl sok volt már a tapasztalatból, amíg te leginkább magadat látod és másokat futólag, és azt is a te szemeden át..

Az átlagos gyerekek átlagosak. Az autiknak szinte mindnek viselkedésproblémái vannak ÉS NEM LÁTJÁK! Az adhdsoknak is szinte mindnek, de ők legalább felfogják. A gúnyolódás tök átlagos dolog(amit ti felfújtok), de az autik átlépik azt a határt, ami még rendben lenne. Szinte mind! A csendes is! És nem látja. Az én gyerekem már teljesen problémamentes ilyen téren, de ő is van, hogy túl sokáig fogja a másik kezét, és nem veszi észre, hogy a másiknak kellemetlen már, és aztán közli, hogy nem is csinált semmit, mikor látom, hogy de igen, csak nem érzékelte a határt, amit átlépett(egyébként a tanár se érzékeli nála, mert kedveli a gyereket, így nem szokott rosszul kijönni a suliban ebből) vagy ilyesmi, de ezek még a legenyhébbek, utálom összezárni a többivel, és egészen más, ha átlagos gyerekek közt van. Nem tudom elképzelni, hogy nálam több ilyen népes közegben megfordult volna bárki, aki megfordul átlagos gyerekek közt is. Millió különórán és programon is jártunk, úgy érzem túl nagy a tapasztalat és minél messzebb kerülünk az ilyen emberektől, annál nyugodtabb az élet. A gyerekemé is, aki szintén ilyen, és ne legyen senkinek tévképzete, minden gyerek rohadtul szív emiatt. És a többiek is szívnak, hogy ők ilyenek, mert nem érzik a határokat, máshogy(rosszul) látják a világot.

Leírni nem tudom mennyire borzalmas az egész még az enyhén érintettekkel is. Nem szoktak ok nélkül szemétkedni, ha egy felnőtt odafigyel, látja, hogy mi történik, és nem véletlen ők a bűnbakok sokszor, mert ők okozzák a "kirekesztést", a furcsán durva/erőszakos, bizarr viselkedésükkel, és az ember szíve megszakad, mert tudja, én is tudom, hogy nem direkt csinálják és gyakran fel sem fogják, amit csinálnak, nem tehetnek róla. Csak egyszerűen nehézzé, fájdalmassá teszik a többiek életét és a sajátjukat is. Hiányzik a "finomhangolás" az életre.

Legutóbbi történet 3 auti gyerek közt. Gyerekem jóban van néha az egyikkel, a másikat(a nyakvagdosósat nem kedveli). Auti haverja visszahúzza a másik auti gyereket, hogy ne ő legyen az utolsó a sorban, mert fél tőle. Másik auti gyerek nem lelkesedik, hogy visszahúzzák és megrugdossa a húzót, hogy engedje el. Gyerekem látja, hogy a barátját rugdossák és elkezdi rugdosni a nyakvagdosós auti gyereket. Integráló iskola átlagos napja, mind túlreagált, félreértett, helytelen megoldást alkalmazott, mind áldozatnak érzi magát és milyen érdekes, megint 3 más gyerek csinált balhét, amiből több is van naponta, adhdsok-autik vegyesen balhéznak. Átlagos gyerek meg max olyat mond, hogy "hányok a kabátodtól" vagy "utállak" vagy "bolond vagy". És nem egymásnak mondják, hanem a problémásoknak..

Mindegy. Teljesen feleslegesen mondom érintettnek, 2-25 éves korig vannak/voltak autik a közelemben, többek közt egy rokon is, mintha a falnak beszélne az ember, csak a saját igazát fújja. Átlagos ember ÉSZREVESZI és KERÜLI a bizarr viselkedést. Ezért vannak kiközösítva páran, és ezért nem látják sosem az áldozatok, hogy "miért".. Egyébként tök jó, hogy sokaknak megmondják, hogy mások, mert akinek nem mondják meg nem is ismeri be/veszi észre.. ebben kell felnőniük, hogy tudják, hogy nekik ez nehezen megy, különben nem fognak változni kicsit sem, de még így is dacolnak, hogy "én nem is csinálok semmi furcsát".

Amúgy a gyerekem, aki random megrugdosott valakit, mert az a barátját rugdosta, úgy jött ki a sztoriból, hogy "hős", aki kiáll a barátjáért. Kicsit sem részrehajló a tanárnője.. de biztos nem emelek szót érte, még ha nem is értek vele egyet, szeretem, hogy kedvelik, tőlem meg megkapta a fejmosást itthon.

Sehogy. A fiam legjobb barátja a suliban autista. Elsősök egyébként.

Én tudom a kisgyerekről, a fiam nem, meg szerintem a legtöbb szülő sem.

Nem ilyen elszeparálódott gyerek, a többi osztálytársával is sokat játszik.

Ha a súlyosabb autistákra gondoltál, nem biztatom a gyerekemet közeledésre, de nem is tiltom. Max résen vagyok, mert némelyikük agresszív lehet.