Mit tudtok az autizmusról? Hogyan reagàltok ha autista gyermekkel találkoztok a játszótéren vagy bárhol?

Kb.mindent tudok az autizmusról, nem atomfizikáról van szó.

Hogyan kéne kezelni? Sehogy nem kezelem. Mivel szinte mindig kísérővel vannak, ha úgy van szívesen beszélgetek a kísérővel, az autistával is udvarias vagyok. Ennyi.

Nyílván ha kérdezi a gyerek, akkor elmondom, hogy beteg a másik gyerek, azért ilyen. Miért húzódnék el tőle, nem harap. Ha tök idegenekkel találkozok pl.egy buszon vagy váróterembe akkor nyílván nem küldöm oda a gyerekem, ahogy egészséges gyerekekhez sem. De akit ismerek vagy valahol beszéletésbe elegyedek a szüleivel, akkor nyílván a gyerek is megpróbál kommunikálni az autista gyerekkel, de annak az állapotától függ, hogy ez mennyire sikerül.

Az adott gyerektől függ

Nekünk van

Agresszív

Túlkedves

Kezelhetetlen

Visszahúzódó

Autista ismerős gyerek is.

Az első 2-vel a gyerekeim nem tudnak mit kezdeni..

Kerüljük a találkozást.

Honnan a halálból kéne tudnom, hogy az a gyerek pont auti és nem más baja van?

Amúgy leszarom, amíg az enyémet nem veszélyezteti, nagyon nem érdekel. A gyerekem meg el tudja dönteni, hogy kivel akar játszani. Persze ha bárkit (nem csak az autit) bántana, csúfolna, csúnyán elküldene vagy ilyesmi, akkor beleavatkoznék, de hogy kivel játszik, az az ő döntése.

(A furcsa gyerek anyukája amúgy is résen van. Biztos vagyok benne, hogy ha a gyerekem normálisnak tartott, de az auti szempontjából elviselhetetlen közeledéssel próbálkozna, akkor az érintett anyuka mentené a helyzetet.)

Nem reagálok sehogy, ha nincs vele semmi kontaktom.

Ha viszont bármi miatt kapcsolatba kerülök vele bevallom, kicsit mindig ideges leszek. Pár évvel ezelőttig az autista nekem az esőember volt, aztán lett a családban egy enyhébb fokú, de diagnosztizált autista. Őszintén, az egész család akkor örül a legjobban, ha ő nincs ott. Semmit, de semmilyen családi programot nem lehet szervezni, ha ő is ott van, egy másodperc alatt váltogatja a kedvét, pedig nem kicsi már, de olyan cirkuszokat lenyom váratlanul, olyan ordításokat, amivel én konkrétan nem tudok mit kezdeni, nem is tudom, mit kellene reagálni, habár elnézve az egyes jeleneteket, a saját anyja sem. Félek tőlük, mert az ordítást nagyon rosszul viselem, és nem tudhatom, hogy mikor lesz egy újabb cirkusz. Remélem egyszer találkozom olyannal, aki ellenkezője lesz az eddigi tapasztalataimnak.