Mi lehet annak az oka, hogy manapság egyre kevesebben vállalnak gyereket (illetve egyre kevesebb gyereket akarnak egyáltalán)?

#24 Feltehetően több a megtakarításunk és a hitelünk. A szülőkhöz közel vettünk lakást egy konyha+nappali egyben + 2 fél szoba, szóval nem nagy. Ha hozzáveszem, hogy a férjem is és én is 50% ho-ban vagyunk, tehát két íróasztal is be kell férjen, akkor kifejezetten kicsi 2 gyerekkel. De így is max még 7 év alatt vissza kéne fizetnünk 30 millió hitelt, hogy mire a gyerekek suliba mennek legyen önerőnk a szülők környékén egy 4 szobás lakásra. (Ezek most nálunk ilyen 1 millió/nm-es árban mennek).

Ezért havi 400 elmegy csak a hiteltörlesztésre.

Nem is harmad akkora pénzről van szó, hanem sokkal többről.

A fenti gazdag lány 750 ezret költ a terhességre, plusz a szülés, ami minimum 1.5 millió magánba.

Mi meg egyedül a niftyt csináltattuk 150 ezerért privátban, mert úgy nem invazív, minden más államilag finanszírozott, ingyenes volt. A szülés is.

Szóval 150 ezer vs 2.25 millió a szórás.

Azt gondolom, elég egyértelműen az anyagiak jelentik a fő okot, illetve a növekvő életszínvonal. Most ezen nyilván lehet vitatkozni, ki miről hajlandó lemondani, meg lehet azzal példálózni, hogy bezzeg nagyanyáink idejében négyen felnőttek egy szobában, de most ilyen alapon az őskorban meg barlangban éltünk és levéllel töröltük a fenekünket, mégsem akár ugye ma senki így élni, pedig akkor 20 gyerek is elfér, annyira tudunk falevelet gyűjteni.

A valós gond az, hogy átlagemberként ma már az egész élet egy bizonytalanság, nincs fix munkahely, házasság, otthon, ma még minden oké, holnap meg jön egy válság és ki tudja, mi lesz veled. Nincs semmi szociális háló, és az embernek muszáj ezt is számításba vennie, mikor az életét és a gyerekvállalást tervezi, hiszen azt nem lehet vissza csinálni.

Mi átlagemberek vagyunk a férjemmel, átlagos keresettel, értsd ketten nem keresünk meg 700 nettót, itt Kelet-Magyarországon inkább a 450-500 a jellemző két embernek. Mert pl. bolti eladók itt még mindig havi 180 ezreket keresnek. Jól fizető munka meg nincs annyi, ahány ember.

A lényeg, hogy átlagemberként(!) ma saját lakáshoz jutni baromi nehéz, majdnem a lehetetlen kategória, mert a nagyvárosokban, ahol a meló van, tényleg 30 millió egy 2 szobás panel. Mi még szerencsések is vagyunk, mert anno éveket dolgoztunk külföldön, így tudtunk családi házat venni város mellett, ennek az értéke most kb. 65 millió forint, hát ennyit az életben nem raknánk össze ketten. De ha itthon lettünk volna végig, még 30 milliót se, bocsi már, de mi 10 millió hitelnyi babaváró? Azt csak akkor engedik el, ha 3 gyerek van, ahhoz meg kevés a 2 szobás lakás, és akkor még honnan szedi az ember a többi pénzt, meg miből tart el 2-3 gyereket?

A legtöbb velünk egykorú 30 éves barátunknak ismerősünknek azért nincs még gyereke, mert nincs hova vállalni, nincs lakás, akinek van, annak is csak azért, mert pl. megkapta a nagymama lak@sát vagy a szülők segítettek.

De azért na, ma két átlagfizetésből fizetni a havi 60-70 ezres törlesztőket, autót venni (mert eljössz 10 km-re a várostól és már konkrétan nem lehet bejárni dolgozni busszal, mert nem jön akkor, mikor menned kéne, nem érsz be), tankolni, 3-4 főnek normális ételt venni, ruhát, cipőt, és közben még nyilván ennyi pénzért nem újépítésű házad van, ergo gyűjteni az újításra, mosógépcserére, stb.-re, na, ez nagyon nehéz és stresszes.

Nekünk is két gyerekünk van (akartunk volna többet, de egyszerűen nem fér bele anyagilag), és igen, most azt érzem, az egész életünk spórolásból és gyűjtögetésből áll. Pedig nem járunk étterembe, még nyaralni, meg nem rendelgetunk naponta, amit itt fel szoktak sorolni, hogy mert ma bezzeg erre költenek a fiatalok, hát az átlag fiatalok egyáltalán nem, max. egy réteg az instán, aki a szülőkkel élve még nem gondolkodik azon, miből lesz valamije.

De a mi ismerősi körünkre ez nem jellemző, mindenki azon kínlódik kb. hogy megoldja a lakhatást hosszútávon, senki nem jár rendszeresen nyaralni, éttermezni meg nem vásárolja fel a fél ikeát, olyan hülyeség, amikor ezt írják.

Ja, és akkor visszatérve az elejéhez, az én nagyszüleimnek pl. sosem kellett azon stresszelnie, lesz-e munkájuk, pedig még érettségijük sem volt. Én kisvállalkozásnál dolgozom, megroppantotta a covid meg a mostani helyzet, valószínűleg nem tudok visszamenni oda dolgozni gyed után, mert nem kell annyi ember. A barátnőm pont ma mesélte - pedig ő multinál dolgozik -, hogy átalakulás van, konkrét részlegek szűnnek meg, az is, ahol ő dolgozott, ergo ő sem igen tud gyed után visszamenni. Na, most ki fog minket felvenni dolgozni állandóan beteg gyerekkel? És ha nem dolgozunk, akkor is fizetni kell a rezsit, kaját, a gyerekeknek a dolgokat, azt senki nem adja oda ingyen, csak mert az egyik fél bevétele kiesik, mi a tökömet csinálnánk, ha 3-4-5 gyereket kéne eltartani egy fizetésből, meg hitelt fizetni meg a többi?

Na, hát ezért születik ma egyre kevesebb gyerek. Túl nagy a bizonytalanság, még az alapvető kiadások is nagyon sokba kerülnek, az embernek muszáj úgy gondolkodnia, hogy akkor is meg tudjon élni, ha egyedül marad, munkanélküli lesz, stb., ez meg sok gyerekkel egyszerűen nem megy.

"Ha ügyes az ember akkor úgy tűnik számomra hogy mégis harmad akkora pénzből meg lehet oldani a dolgokat"

A 29-es vagyok.

Ez oké, mi is odafigyelünk a költéseinkre, de nem ez a nagy összeg, hanem hogy 20 éven keresztül fixen elő kell teremteni minden hónapban a lakhatás, ennivaló, ruházat, iskola költségeit.

Én csak azt nem értem miért kéne bármiféle különösebb ok/magyarázat/érv/mentség arra, hogy valaki miért nem akar gyereket. Mert nem akar, kész, ez bőven elég indok. Azt se faggatják, aki akar gyereket, hogy "de miéért?", akkor a másik oldalt miért kell? Nem mindenki vágyik rá, lehet szépíteni, de akkor is rengeteg lemondás, felelősség, idegeskedés, stressz, sokaknak a pozitív oldal messze eltörpül a negatív mellett. Nem mindenkit hoz lázba alaphangon 18-20 évnyi felelősséget a nyakába venni és magát meg a saját igényeit háttérbe szorítani, lemondani a szabad, kötetlen életről. Egyszerűen nincs ehhez mindenkinek idegrendszere, kedve, energiája.

Mi például férjemmel vagyunk ketten egy család, (a gyerek nem feltétele a családnak!), egyikünk sem akar gyereket soha, mások a prioritásaink, szeretjük a szabad, kötetlen életünket, hogy azt csinálunk, amit akarunk, amikor akarunk, a megkeresett pénzünket magunkra költjük, nem egy gyerekre és ezt semmiképp nem adnánk fel azért, hogy évekig kakis pelenkákat cserélgessünk, éjszakázzunk, folyton hulla fáradtak legyünk stb stb. Minden gyerekes ismerősünk kivétel nélkül panaszkodik, hogy mekkora szívás gyereket nevelni és mennyire a tökük is tele van az egésszel. Persze hozzárakják, hogy azért tök jó meg szeretik, de a megnyilvánulásaikból nem éppen ez jön le.

Nincsen semmi gond azzal, hogy valaki a "21. századi kényelmes életét" éli, vagy úgy általánosságban azzal, ha úgy éli a saját életét, ahogy NEKI megfelel és nem ahogy mások elvárnák. Ez mindenkinek a legbensőbb magánügye és senkinek nincs beleszólnivalója, ez ennyi.

28: "Miért kéne bármiféle ok" - talán azért, mert a gyakorikérdéseken vagy. Itt emberek kérdéseket tesznek fel. Az volt a kérdés, amihez hozzászólsz, hogy mi az oka.

Az a baj ezzel a gyereknevelés témával, hogy ez egy hosszú, folyton változó dolog. A középkorú, gondtalan életet hasonlítod össze a kakis pelenkacserével.

Csakhogy 20 év múlva már nem középkorú, gondtalan leszel, hanem egy vén trotty, aki nézi a Mónika showt a tvben, mert nincs jobb dolga.

20 év múlva a gyerekesnek viszont már nem pelenkát kell cserélnie, hanem egy szeretettel, élettel teli életet él, igazi családdal.

Én sem értem egyébként, miért baj, hogy valaki ma nem akar gyereket vállalni, miért jobb, hogy régen társadalmi nyomásra mindsnki vállalt?

Az én szüleim is vállaltak hármat 30 éve, mert akkor az volt a szokás és nem is tagadják, hogy megbánták, anyám ki is mondta. Jó sz*r szülő volt, nem jött be neki a dolog, hallgattuk is eleget, hogy azért nehéz az élete, mert mi vagyunk, mégegyszer biztos nem házasodna és vállalna gyerekeket és így tovább. Na, hát ő is inkább bevallhatta volna ezt magának ahelyett, hogy lelkileg jól tönkrevágja a gyerekkoromat.