Az a kötődés hiánya, ha valaki folyamatosan másra bízza a gyerekét?

Nekem van egy (most már csak volt) barátnőm, aki hasonlóképpen gondolkodik az anyaságról.

Mikor két hetes volt a kisfiam, elkezdett piszkálni,hogy passzoljuk le a mamának és irány a wellness... Gondolhatod,mennyire vágytam oda szülés után két héttel, mellesleg mégis hogy hagyhattam volna magára egy olyan pici babát?

És nem,a csaj nem értette,mi a gondom.

A kapcsolat akkor szakadt meg végleg,amikor kiderült hogy ikreket várok,na azt már végképp nem tudta befogadni. Nem részletezném,milyen "jókívánságokat" intézett irányomba.

Szóval van,aki úgy gondolkodik,mint ez a rokonod,az ilyen nőknek státiszszimbólum a gyerek. Az ismerősöm szerint is csak annyi az ő dolga,hogy kihordja és megszüli(ami alatt ugye neki csak létezni kell,mert mindenki ugrálja őt körbe,meg hát ikreket szülni azt nem normális,csakis altatásban stb.),a többi meg a mama és a babysitter feladata. Sőt,nekem egyszer azt is mondta,hogy ő biztos nem nyúlna a kakás pelenkához,hanem hívná haza munkából a férjét.

Egy szó,mint száz: van ilyen,de hogy ez nem normális,az is biztos. Amúgy ez a "barátnőm" évek óta állítólag gyereket akar,de nem jön nekik össze. Talán jobb is.

És apuka hol van a történetben? Ő milyen apuka, hogy "hagyja" ennyit lepasszolni? :) Neki ugyanannyira nem fontos a gyerek, őt mégse szidjuk? Kettős mérce, pedig nem, nem kell egy anyának jobban szeretnie, jobban ragaszkodnia a gyerekéhez.

Az az egészséges ha mindkét szülőnek ugyanolyan fontos a gyerek.

Nálunk is van ilyen a családban, a 2-hetes már minden délután a nagyszülőknél volt, majd este mentek érte, ma már félig ott lakik a gyerek, még az ovit is úgy nézik most neki, hogy el tudják hozni onnan a nagyszülők.

Igazából csak becsúszott ez a baba, annyira egyik szülő sem akar foglalkozni vele, bár Facebookra hetente teszik ki a képeket...

Hát nézd, mindenkinek másra van igénye. Egyedülálló anyaként szültem anno és nekem már az első perctől kezdve volt bebiszitterem. Igen, hata,más igényem volt az egyedüllétre mindig is. Dolgozni is korán mentem vissza, anyagilag és mentálisan is szükséges volt. Igen, a gyerekem sokat volt a bebiszitterrel. Ettől még kötődtünk és kötődünk is egymáshoz ma is, pedig már rég nagykorú. Valóban, én nem voltam vele minden egyes délután órákat, de ami időt együtt töltöttünk, az tartalmas volt.

Amíg minden egyes részletet nem ismersz egy történetben, addig nem kellene ítélkezni. Márpedig amíg nem te vagy a szóban forgó anya, addig bizony nem ismersz minden részletet

Én igenis ítélkezek ez miatt. Hogy miért mert az anya felelőtlensége miatt a gyerek szívja meg! Az én anyám is ilyen volt mint amit a kérdező leírt. El nem tudom mondani mennyi fájdalom volt a gyerekkoromban ez miatt felnőttként milyen mentális betegségeim lettek amiket nem volt egyszerű helyrehozni.

Nem a gyerek akart megszületni. Nem ő akarta azt hogy ne adják örökbe. Ha már megszülte azt a gyereket igenis biztosítson neki megfelelő lelki támogatást (MINIMUM), ha tudja hogy nem tudja ezt megtenni akkor adja örökbe.

"Hát nézd, mindenkinek másra van igénye. Egyedülálló anyaként szültem anno és nekem már az első perctől kezdve volt bebiszitterem. Igen, hata,más igényem volt az egyedüllétre mindig is."

Oké, csak ha a te igényeidet nem tudod a baba igényei mögé szorítani, nem kell gyermeket vállalni. Nem kötelező. Nyilvàn senki nem azt mondja, hogy nem lehet sosem másra bízni a gyereket, de azért pár hetes újszülötteket(!!!) ne passzoljon már le nagymamának meg bébiszitternek az ember fél napokra, hétvégékre, mikor azoknak az anya a világ.

17!

Tudod boldog és egészséges gyereket csak boldog es egészséges ember tud nevelni. Lehet a baba igényeit előtérbe helyezni. De mi is a baba igénye? Alapvetően a nyugalom, az étel, tisztaság, biztonság és figyelem. Ezeket mind megkapta. Az idő 90%-ban tőlem, 10ben a bebiszittertol.