Mivel foglalnátok le anyósotokat? Vagy hogyan kezelnétek a helyzetet?

Én megértem az anyóst, nekem is szinte fájdalommal járt mikor megtudtam, hogy az uncsitesóm gyerekét majd “egyedül alvásra szoktatja”.. szoktatja. egy babát..

Rettenetes volt belegondolnom, mondjuk akkoriban nagyon érzékeny voltam, mert nekem is olyan korú gyerekem született épp, de még rémálmom is volt, hogy a gyereke csak sír és sír és nem ért semmit, nem megy senki.. és elalszik. pedig nincs is vérkötelék, de ígyis megőrjített. Vekerdyt nem bírom, de a józan ész azért megvan, hogy akármennyire kényelmes is, a gyereknek ez trauma.

Ugyanezt váltja ki bennem az otthonszülés, esély nincs rá hogy a szülő kényelme a gyerek biztonsága elé legyen helyezve, de nálatok tuti altatásról van szó. Előre mondom ebből válás lesz, mert a férjeddel nem azonos gyereknevelési elveket vallotok, más az értékrendetek. anyós csak a fiát támogatja, aki máshogy gondolja és ez később is ki fog jönni a kapcsolat alatt, mert a te érdekeidet be fogják előzni nála a gyerek érdekei, a gyereksírás mindenkiben stresszt èbreszt és szülőkben pedig gondoskodási ösztönt is..

A férjed nem fogja hagyni ezt, te meg nem akarsz kényelmetlenséget, jó szájízzel ebből nem jöttök ki, és ez még csak a kisbaba kor

"Van egy téma, amiben nem értünk egyet"

"Lehetne bármi, "

Újabb semmitmondó, nem valós kérdés. Mi szükség rá?

"A férjem a családja módszere felé húz, én meg előre azt gondolom, hogy nem fog működni, de meglátjuk, ha meglesz a gyerek, először azt a módszer próbáljuk ki, és ha nem megy jön a másik."

Nem igazán értem innentől a problémát. "Igen, Katineni, úgy fogjuk csinálni" - és már le is van zárva a történet. Hiszen eleve azt q módszert fogod elsőként alkalmazni. Ha bevalik, bevalik, ha nem, akkor meg csinálod máshogy. Ennyi.