36-40évesen nem késő az apaság?

Nem értem miért probléma, ha egy 20 éves gyereknek (aki jelzem, már igencsak felnőtt és nem gyerek!!) 60 éves az apja.

Egyszerűen a pszichológiaja nem világos számomra. Inkább legyen 20 évesen egy 60 éves normális apám, mint egy 40 éves félhulye.

A férjem 37 éves és 1 éves a kislányunk. Tervezünk mégegy gyereket. Én sem vagyok már éppen ehhez olyan nagyon fiatal (32), dehát ezt dobta a gép. Korábban a semmire tudtunk volna maximum gyereket vállalni, így meg akkor úgy vagyok vele, hogy legyünk inkább kicsit korosabb szülők, de tudjuk tisztességesen felnevelni és anyagilag is támogatni majd az életben a gyerekeinket.

Egyébként magam ellen beszélek, de nyilván könnyebben bírtuk volna mindketten 8-10 évvel ezelőtt az éjszakázást és a babával járó kihívásokat. Egyszerűen frissebb, fittebb még az ember, kevesebb megszokással, rigolyával, amit egy újszülött felülír. Ez tény, érezzük magunkon. De attól még a mi életünkre vetítve a helyzetet, nem csinálnám máshogy, mert inkább érzem ezt, mint azt, hogy a gyerekemnek nem tudom megteremteni a biztonságos alapokat sem.

Későnek nem késő, legfeljebb rosszabbul bírja a gyűrődést (éjszakázást, futkosást).

Az egyik barátnőm édesapja 60 éves volt, amikor született és még van egy húga. Ez szélsőséges példa, de van ilyen. Az ilyen kései apaságot három dolog miatt látom problémásnak: egyes rendellenességek valószínűségét az apa kora is növeli, nehezebben bírja a babázást és ki tudja, hogy megéri-e az érettségijét.

Az én párom 53 évesen lett apa. Nagyon szereti a kisfiunkat, neki az első gyermeke, nekem a harmadik.

Szerintem kb sose késő :)