Baba vállalása 21 évesen így? Mit gondoltok erről?

Duplán kockázatos, ha nem triplán:

• anyóshoz szülni? Borítékolt a konfliktus, hacsak nem durván megalkuvó a csaj

• nincs az anyának önálló keresete

• a lehető legkevesebben maradnak együtt a 20-21 évesen megismert szerelmükkel, még ha gyerek is lesz -> szinte tuti, hogy egyedülálló anya lesz (jó) néhány éven belül

"21 évesen van egy érettségije és 2 hónapos munkaviszonya?

Mit csinált akkor 2-3 évig?"

Kefélt amint látod. Eredménnyel.

Mivel a gyerek már van, megtartanám, de persze nem ideális. Ami kell majd: minden szereplőnek csupa empatikus, egymással kompatibilis természet, és anyukának kitartás és szorgalom, hogy gyerek mellett is tudjon önálló egzisztenciát építeni.

(Például amíg a férfiak hadifogságban voltak, anyóséknál három kisgyereket is eltartott egyedül nagymamám, akinek érettségije nem volt, mert 16 éves korától folyton lebabázott, de önszorgalomból megtanult három nyelvet, tudott vezetni és beállt taxisnak meg valami kézműves dolgokat készített eladásra. De manapság azért nem ez a jellemző. Csak azért írom, hogy megoldani meglehet bármit, ha van akarat a jóra és persze egészség. Ha viszont csak állandó dráma és lustaság van egy családban, akkor teher és kényszerpálya lesz.)

Hát a nem tervezett babák felforgatják az ember elképzeléseit. Ha már jönne, én is megtartanám, de igyekeznék külön menni, amint lehet.

Viszont biztos nem pletykálnék az ilyen ismerőseimről gyakorin.

Az idősebb, tizen-huszonéves gyerekeket nevelő szülők jó példát mutatnak, de sajnos a mai világban hiába szerez bárki gyerek mellett 2-4 diplomát, saját lakásra se igazán lesz elég pénze, nem hogy saját házra. :( Tisztességes munkaviszonnyal el vannak lehetetlenítve a mai magyar fiatalok...

26 éves vagyok, van saját lakásom, jó vagyont fogok örökölni, mert a szüleim ki tudták építeni az egzisztenciájukat annak idején.

Szóval nem lenne gond miből támogatnom 2 gyereket, mert ennyi vágyam lenne. De sajnos nincs kivel gyereket vállalni...

Szóval amiatt nem érdemes ezen lamentálni, hogy mikor ideális és mikor nem, mert jellemzően minden huszonévesnek van még hová fejlődnie, sokszor meg akinek már elég egzisztenciája van, annál ilyen-olyan okból nem jön a gyerek...

Az élet helyzeteket gördít elénk, amiket meg kell oldani. Azzal senki nem megy semmire ha másokat kritizálunk.

Unokatesóm szintén 26 éves, nekik nem volt mire bevállalni a babát, mégis jött. Otthagyta az egyetemet egyelőre és keresett rendesen fizető állást, hogy eltartsa a családját. Most ha választani kell egy diploma és a gyermek élete között, akkor ez általában nem kérdés. Ha a gyermekkel éhezés és a fejlődés bárminemű esélye között kell választani, az megint más kérdés.

Ugyanakkor szerintem minden helyzetben fontosabb egy gyermek élete, mint bármilyen materiális ok...