23 évesen első baba vállalása mennyire reális?

Első gyemrekemet 21 évesen szültem, másodikat 33 évesen ugyanabba a házasságba.

Mindkettőnek meg van a maga szépsége.

21évesen az ember ösztönösebb, könnyedebb, most 33 évesen higgadtabb és aggódósabb vagyok. Most jobban tudom élvezni, mint fiatalon, tudatosabb vagyok, de pont emiatt nehezebb is, túl sok rosszat láttam már és néha túlaggódom emiatt. 21 évesen naivabb voltam.

Most kezdeném elölről, ugyanígy csinálnám. Most 35 éves vagyok, más ekkor szüli az elsőt, mint barátnőim is, nekem pedig már van egy 14 éves nagylányom. Mire nekik ekkora gyerekük lesz "öregasszonyok " lesznek hozzám képest.

23 évesen tönkretenni az életedet mennyire reális?

Sok sikert hozzá.

Őszinte választ vársz?

Az ilyen korán indult kapcsolatok általában pár év után véget érnek. Fiatalok vagytok még, egyelőre nagyon formál titeket az élet, valószínűleg 30 évesen már rég nem lesztek együtt.

Ha ez megtörténik, lesz hova menned a gyerekkel, el fogod tudni tartani? Vagy ha holnap elüti a férjed egy kocsi, fent fogsz tudni tartani gyerek mellett egy albérletet?

Tudom, mindenki úgy áll hozzá, hogy ez vele sosem történhet meg, dehát mint látjuk, mégis rengeteg emberrel megtörténik. Fiatal vagy, spóroljatok még inkább ezerrel, hogy legyen valami vagyononotok, mert gyermekvállalás után ezerszer nehezebb lesz.

Szerintem ha minden adott, hajrá....

De itt azert nem mondanék mindent adottnak, mert ugye a lakhatás az kérdéses. Szülők nyakára semmiképp nem szülnék. Egy albérlet sem egy életbiztosítás... nem lesz miből fizetni, vagy kitesz a főbérlő, stb, mit csinálsz?!

Mi férjemmel 17(vagyis én 17) éves korom óta együtt vagyunk. 14 évesen már dolgoztam diákként (csak ugye ez pont senkit nem érdekel) 18 évesen leérettségiztem, 20évesen lett egy szakmám, azonnal el is helyezkedtem. 23éves koromig lett még 2 szakmám munka mellett. (Férjem akkor 26volt, 18éves korától dolgozott, nem kevés pénzért)

Itt megfordult a mi fejünkben is a baba. De amíg nincs hova, albérletbe nem vallaltuk be. 26lettem, mire meg tudtuk venni a házunkat (igaz hitel segítségével, de a mienk. Innen nem tesz ki senki) 26 évesen szültem meg így csak a fiamat, 29 évesen pedig a lányomat 4 honapja.

Szerintem ne mások véleményére alapozz. Van olyan a társaságunkban, akinél kiválóan működik. Anyuka 22 évesen szülte az elsőt, majd 24 évesen a második gyerkőcőt. Apuka 36 évesen lett először apa. Apukának köszönhetően stabil lábakon álltak, saját lakásban éltek és rájuk én is azt mondom, hogy a hülye is látja messziről, hogy egymásnak teremtette őket az ég, szóval miért ne!?

Én ilyen idős koromban még egyetemre jártam és egy nálam két évvel fiatalabb párom volt, akivel 25 éves koromban (7 év után) döntöttünk úgy, hogy én valamivel előrébb járok, mások az igényeim, rengeteg volt a konfliktus, így elengedtük egymást. Vele nem vállaltam volna gyereket, akkor ráadásul kb. a semmire. Szóval nagyon élethelyzet függő, hogy ki hol jár, ki mennyire érzi késznek magát, mennyire stabil a kapcsolata, stb.