23 évesen első baba vállalása mennyire reális?

Szerintem nyugodtan.

Én az exemmel is albérletbe vállaltam a gyereket stabil munkahely mellett. A másodikat is. Aztán lett saját ház is. De úgy alakult, hogy elváltunk, az exem maradt a közös házban (közös tulajdon maradt), én meg mentem a gyerekekkel albérletbe újra. Hosszú történet, hogy miért alakult így. És ide született a legkisebb gyermekem is a párommal. (12 és 8 évesek a gyerekek, illetve a pici 8 hónapos) én 34 éves leszek.

A nagy korkülönbséges károgónak: a lányaim imádják az öccsüket. Bele betegednek ha nem tudnak foglalkozni vele mikor pl büntiben vannak. A saját zsebpénzüket is arra költik, hogy neki játékot vegyenek. Szóval hagyjuk ezt a sanyarú rabszolgasorsot.. Én meg kis korkülönbséggel nem tettem volna tönkre magam az biztos...

"A nagy korkülönbséges károgónak: a lányaim imádják az öccsüket. Bele betegednek ha nem tudnak foglalkozni vele mikor pl büntiben vannak. A saját zsebpénzüket is arra költik, hogy neki játékot vegyenek."

Biztos van, aki ezt elhiszi...

"Mindenki mérlegelje maga, hogy az ő élete a saját maga által látottakhoz képest milyen mederben halad és döntse el, hogy készen áll-e ő, illetve a kapcsolatuk és a hátterük egy ilyen felelős döntésre."

A probléma még mindig az, hogy mint a válási statisztikákon látjuk, az emberek javarésze nem tudja eldönteni, valóban készen áll-e erre a kapcsolatuk. Gondolod, ez a sok elvált ember úgy indult neki, hogy majd elválnak? Ugye, szerelmesek voltak és azt hitték, pont ők lesznek a kivétel. Mindenki ezt hiszi. De a felelősség ott kezdődik, hogy az ember felfogja, olyan is megtörténhet vele, amire nem számít.

"Ha abból indulnánk ki, amit leírtál, akkor az ember sose menjen férjhez, soha ne vállaljon gyereket, de tovább megyek... ne üljön autóba, mert úgy is felcsavarodik egy fára, ne lépjen utcára, mert úgy is rádől egy fa, elüti egy autó, belecsap egy villám, stb."

Nem azt írtam, hogy soha ne vállaljon senki gyereket, hanem hogy előbb teremtse meg hozzá az alapokat. A kérdező 23 éves, nem 40, hogy szorítsa az idő. Mert igen, számítani kell arra is, hogy az ember felcsavarodik a fára.

"Egy betegség, munkanélküliség, keresőképtelenség, ne adj isten haláleset beüthet huszonéves korban, meg beüthet negyven éves korban is. Nem a kor határozza meg, hogy hogyan fogja tudni kezelni az ott maradt/egyedül maradt fél a helyzetet."

De, a kor igencsak meghatározó, hiszen 40 évesen már volt az embernek plusz 20 éve vagyont gyűjteni 20 éves korához képest. Aki ugyanabban az anyagi helyzetben van 20 és 40 évesen is, főleg ne vállaljon gyereket a nulla pénzügyi kultúrájával. NagIn nem mindegy, hogy akkor üt be a krach, mikor az embernek elő kell teremteni havi 100 ezret albérletre, miközben még elég edénye sincs a konyhában, vagy akkor, amikor már mondjuk van otthona, megtakarítása, munkatapasztalata.

"Szerintem ebben semmi elítélendő és szégyellni való nincs. Én is ott állnék a tesóm, illetve a szüleim mellett ugyanúgy fordított helyzetben."

Nincs benne ciki, persze, a kérdés az, el tudná-e fogadni, ha felnőtt emberként megint a szüleinél kellene laknia.

"Az ember a saját sorsáért felel, ne más döntse el, hogy én készen állok-e valamire, vagy sem."

Az a baj, az első bekezdéshez visszatérve, hogy az emberek általában nem tudják eldönteni.

Ha te hoztál példát, ismétlem az enyém: az én anyám is így gondolkodott 23 évesen, mikor megszületett az első gyereke. Aztán mikor beütött a krach, váltak apámmal és elszegényedtünk, akkor döbbent rá, hogy ezt elcseszte és onnantól jött az, hogy miattunk van sz*r élete. Nem szülne mégegyszer, vagy 10 évvel később.

Na, hát ő is pont így állt hozzá, hogy ugyan, mi történhet, ők biztos nem válnak, majd lesz valahogy, majd ő tudja, mire áll készen és mire nem. Ja, csak ugye az a baj, hogy ezzel nem csak a saját életének kovácsa lett, hanem a miénknek is.

"Nem pakolsz lelki terhet a gyerekre, hogy 12 éves vagyok anya meg majdnem 60."

Ezen felkacagtam...nem a szülő kora, hanem a viselkedése okoz lelki terhet egy gyereknek.

26os

Én gyerekekkel foglalkozom. De, teher nekik. Nem ítélek el semkit, de még a 12 éves féltestvérem is azt mondta, "igazságtalan, hogy anya 38 évesen szült, 15-20 évvel hamarabb meg fog halni, mint mások szülei" igaza van...

Én is dühös lennék az anyámra, ha 40 körül szül és abban a korban lenne, mint most a nagymamám (konkrétan 4 évvel lenne fiatalabb most, a nagyszüleimet meg képről ismerném)

Szóval van ennek egy ilyen vonulata, igen. Szerintem akinek nem jön össze, ne hagyja ki az anyaságot/apaságot emiatt. De akinek nincs baja, csak "még ráér", "még van idő", ezt még 30 felett is tolja, az gondolkozzon el, nézzen magába, hogy ez jó-e.

Én nem értem, hogy jönnek ide megint azok, akik 40 évesen szülnek.

A kérdező 23 éves, azaz nagyon messze áll még attól, hogy 40 éves friss anyuka legyen. Ez nem veszélyezteti akkor sem, ha kicsit még kivár és stabilizálja az anyagi helyzetét.