Miért lett ennyire elterjedt a liberális gyereknevelés?

Az, hogy valakit nem vernek nincs összefüggésben azzal, hogy amúgy belátja-e a tettei következményét, márpedig ez is egy tanulási folyamat eredménye, ami egyébként a kamaszkor velejárója, akkor kell ezeket elsajátítani. Nem a veréstől fogja megtanulni a tinilány, hogy szexből gyerek lehet és az abortusz nem védekezési forma, max nem fogja legközelebb elmondani a szüleinek, ha baj van.

Amíg kicsi a gyerek, egyébként, addig valóban egy ilyen boltban ütlegelős szituációban a megoldás az, hogy lefogod, megakadályozod hogy kárt tegyen magában/másban. Megnyugtatod a nektek leginkább működő módszerrel (ez kinek mi, gyerekenként változik, az én lányom pl ilyenkor egy öleléssel-bújással elég könnyen megnyugtatható), majd szépen megbeszélitek, hogy ezt most nem lehet vagy kitaláltok valami alternatívát, de magát a viselkedést is átbeszélhetitek, hogy ilyet nem csinálunk, ha még egyszer verekedni támad kedve, akkor kimentek a boltból és azt sem veszitek meg, amit eredetileg megbeszéltetek már korábban. Ha ezt következetesen tartod, és látja, hogy nem a levegőbe beszélsz, hanem TÉNYLEG nem veszel semmit, tényleg hazamentek, tényleg megtörténik az a fajta következmény, amiről korábban beszéltél, akkor máskor is el fogja ezt hinni neked, mert még sosem volt másképp. Ez a pozitív dolgokkal is, szóval ha valamit ígérsz a gyereknek és azt betartod, akkor nem fogja kérdőre vonni a szavad és igenis hallgatni fog rád, mert tudja, hogy te nem vered át. Ennek része az is, hogy a fejlődése során nem tiltottál neki feleslegesen dolgokat pl, hanem csak azt, aminek tényleg tétje van, illetve megfelelő fejlettségi szint felett már el is lehet mondani neki, hogy mi miért történik. Nyilván egy 1 évesnek nem kezded el magyarázni, hogy megcsapja az áram, ha belenyúl a konnektorba egy villával, de egy ovisnak már igen. Azért ne becsüljük alá a gyerekek intelligenciáját, sok mindent megértenek már, és ha előre tudják, hogy valaminek mi a következménye, akkor fel tudják mérni, hogy megkockáztatják-e a dolgot. Nyilván dackorszakban ez sokszor jár azzal, hogy csak úgy kísérleti jelleggel beleáll a dologba meg "csakazértis" alapon cselekszik, de ezért van vele ott a szülő folyton. Kamaszként ez kicsit más, ott is benne van ugye a "csakazértis" faktor, de addigra már látni kell beérni a korábbi nevelés eredményét. Alapvetően azzal, hogy nem verjük, azt szeretnénk elérni, hogy megbízzon bennünk a későbbi életszakaszaiban is, és ha gondja támad, akkor ne féljen segítséget kérni, beavatni az életébe. A kamaszkori lázadásnak valahol lényege, hogy szembemegyünk a szülői akarattal, és keressük a saját határainkat, most hogy közben valakinek megvan-e a magához való esze és intelligensen kezeli ezeket vagy sem, az már más kérdés és nem a nevelés függvénye. Akárhogy nevelsz, az a gyerek valahogy felnő, tökmindegy, hogy szeretettel és türelemmel terelgetted-e közben vagy pofonokkal kövezted ki a felnőtté válása útját, a kérdés igazából az, hogy felnőttként milyen ember válik belőle lelkileg, és az emberi kapcsolatokhoz, magához milyen viszonya lesz.

Persze mi is kaptunk pár nevelő célzatú pofont és mégis felnőttünk. Valahogy. De azért igenis látható a korábbi autoriter nevelés következménye a sok önbizalomhiányos, párkapcsolatokban bizonytalan, érzelmeit kimutatni nem tudó/merő és asszertív kommunikációra képtelen felnőtt képében. Plusz, én sosem voltam jóban a szüleimmel, amint betöltöttem a 18-at már spuriztam is el a családi házból, ami persze lehet, hogy sokaknak szimpatikus gondolat, hogy 18 év után emelheti kezeit, letudta a gyereknevelést, azért én nem szeretném, ha a lányaim éveken keresztül csak azt várnák, mikor léphetnek már le végre tőlem, hogy aztán karácsonykor küldjenek egy üdvözlőlapot meg szülinapomkor felhívjanak fél percre felköszönteni.

Amit leìrsz ràhagyò nevelès.

Az, hogy pofoztak a szüleid ès normàlis ember lett belőled nèzhetjük ùgy is, hogy ennek ellenère lett belőled normàlis ember.

Az àltalad leìrt szülők eszköztelenek, ahogy a pofont adò/csak ràcsapok a gyerek kezère szülők is.

Nem vagyok tökèletes, de sosem csaptam rà a gyerekemre, mert semmi előnye nem lenne hosszù tàvon.

Ha valakit nem agyonvertek, szíjjal meg vizes törölközővel, hanem kapott egy két faxság miatt egy-két nyaklevest, annak nem teszi tönkre a jövőjét az az egy-két pofon, nyakleves vagy bármi.

Kényelmes mást hibáztatni, hogy igen, azért vagyok pld önbizalomhiányos, mert anyám 2x pofonvágott gyerekkoromba.DE ha nem egy elnyomó anya mellett nőt fel az ember, akkor az ő bizonytalan kapcsolatairól biztos nem a 2 pofon tehet.Sokkal inkább saját maga,az önismeret hiánya.Azt meg az ember felnőtté válása közben tanulja meg, hogy neki mi jó, mi kell és mi nem.

Rengeteg ember felnőtt úgy, hogy nagyszerű maradt a kapcsolata a szüleivel úgy is hogy képenvágták 1-2 alkalommal, ezeknek a táborát erősítem én is.

Törődtek velünk, szerettek bennünket.Időt szántak ránk sokat.Mélységes szeretettel és megértéssel voltak felénk,DE..DE ja, mikor a 10 évese kislányod eltűnik és te már kínodba a rendőrséget hívod, mert nincs meg, az meg vigyorgó képpel hazamegy este, hogy na mi van megjöttem, hát nem csoda ha odacsapnak:D

Nálunk volt ilyen.Apám pld akkor egyszer adott és akkor is értettem, hogy miért kapom és tudtam is hogy igaza van.Most felnőtt fejjel méginkább azt mondom, hogy jól tette. Megtanultam, hogy megmondom hova megyek.Nagyon aggódtak akkor értem.

Anyu meg inkább kiabált.Egy pofonra vagy fenekelésre se emlékszem tőle.Szóval ha volt is bennem nem hagyott nyomot.

A mai fiatalok is önbizalomhiányosak.Van amelyik 10km vakolattal mer csak kimenni az utcára, mert majmolja valamelyik instás csajt vagy mert smink nélkül már meztelennek érzi magát és tényleg azt hiszi, ha a nagymamájának sminkeli magát attól már sokkal menőbb lesz, meg sokkal vagányabb. A puccsítós, mellkidobós,csücsörítős selfiket is érdemes nézni.Basszus a mai generációnak nincs is igénye arra, hogy KÜLÖNLEGES LEGYEN, hogy egyedi legyen, olyan aki nem jön vele szembe halomszám az utcán.ÉS nem agyonvarrásra, szegecsekkel borított arcra meg ilyenekre gondolok a különlegesség alatt.Hanem, hogy személyisége legyen. Konfekciószemélyiség. Leülsz velük beszélgetni és kb mindegyik ugyanazt nyújtja. Szerintem nagyon gáz!

Lehet őket már nem ütik meg egyszer sem, de semmivel sincsenek előbbre annál mint aki gyerekkorában kapott kettő pofont.

Ha egy gyereket meg "kell" ütni, akkor a szülők már rég elmulasztották a nevelést és nem utólag kell véresre verni ,ahogy képzeled.

Nekem van ismerősöm, aki rendesen neveli a gyereket és a gyerek szokott meglepődve nézni, amikor más a gyerekével űvöltözik, mivel ő sem érti, hogy ott mi történik. Végig rendesen nevelték, ezért nem hogy megverni nem kellett, leűvölteni sem.

Csak a szülők simán leszarják és utólag egyszerűbb szétverni a gyerek fejét, de ez még mindig nem nevelés. Inkább a szülők tehetségtelenségének beismerése.

Hát én elég liberális szülőnek tartom magam, de határozott vagyok, és nem könyörgök a gyerekeimnek, ha elfogadhatatlanul viselkednek. Nálunk nincs sok szabály, de ami van, az be van tartva, mondjuk mindnek tudják is az okát. Ettől még nem mindig akarják betartani, de annak még világos, egyértelmű következménye van.

Játékbolt pl: előre megbeszéljük, miért megyünk oda, mit akarunk venni, lehet-e azon kívül választani valamit, vagy sem. Ha úgy van, hogy nem, és mégis akarnak valamit, akkor azt lefényképezzük, és amikor arra kerül a sor, hogy új játékot vegyünk, megnézzük, miket akartak az elmúlt időszakban, és lehet belőle válogatni. Ez működni szokott. Nem mondom, hogy sosem volt még semmiért hiszti, de elenyésző, nagyon jól tudják, hogy hisztire nem kapják meg.

Én mindig leírom és mindig lepontozzák a nagyon liberálisoknak ez túl extrém, a többinek meg túl enyhe(vagy ezt tartják kegyetlennek, nem a pofont), hogy a tökéletes nevelési módszer a dominancia éreztetése, mint a kutyáknál. Hiába írjátok, hogy nem lehet párhuzamot vonni, de lehet, a 2-3 éves kb egy németjuhász vagy egy bordercollie értelmi szintjén van(az értelmesebb, tipikusan fejlődő gyerek), a többi meg kb egy bulldogén.

Ahogy kutyáknál, alapvetően jutalmazni kell, de éreztetni is, hogy megtehetnél vele rossz dolgokat, de nem fogsz. Pl nem fogod megütni, de megüthetnéd és az fájna neki. A kutyák is ezt csinálják egymással, és szépen előhívja az ősi ösztönt. És nem, nem azt tanulja meg, hogy a szüleitől félni kell, ha megcsapja, hanem A VILÁGBAN a legtöbb ember visszacsap, jogos önvédelemnek hívják, másoknál meg idegrendszeri gyengeségnek, ha egy kisgyereknek csapnak vissza, de vannak ilyenek, nagyon sokan(a kérdésre adott válaszokból is látszik), akik bántanának egy gyereket, ha az üt, gyakran kevesebbért is. Ezt meg kell tanítani a gyereknek, igenis "tartson" az erősebbtől, és ne felejtse el, hogy a szülő is erősebb. Külön nem kell így elmondani, benne van a félsz ösztönszerűen, csak elő kell hozni. Mivel 2-3 évesek impulzívak, az érzelmeik irányítják őket, arra kell hatni(tehát félszre), 3 éves kortól fokozatosan (ki lassabban, ki gyorsabban) már mérlegelnek a maguk kis korlátozott szintjén, egyre jobban fog hatni a magyarázat is, de van, akik 2-3 év lemaradásban vannak(Adhdsok, autik, értelmi sérültek,tehát idegrendszeri problémával, mássággal stb), akiknél lassabban alakul ki az önuralom képessége és tovább maradnak érzelemvezéreltek, náluk tovább kell erre hatni. És nem, az erőszak nem erőszakot szül, hanem FÉLELMET. A félelem meg vagy vezet erőszakhoz, vagy nem. Nálam pl soha, pedig engem meg is csaptak jópárszor, meg minden.

Nem csak ezzel kell nevelni, mondtam, szeretgetés, jutalmazás, de amivel rossz viselkedést érzelemvezérelt kicsinél meg lehet gátolni, az a félelem. Akkor se mindig, de úgy 80%ban. Ehhez pedig nem kell megütni, elég ha mikor boltban üvölt, hogy kell neki vagy megrúg, rákiabálsz, hogy fejezze be, és erősebben fogod meg a karjánál fogva, hogy érezze, hogy erősebb vagy. Nyerő még, ha felemeled, mikor nem akarja, vagy egy helyben tartod, mikor nem akarja, hogy érezze az erőfölényt.

Máshogy nem lehet a nehezebb gyerekeknél, ez nem tanítás, következetesség, jutalom kérdése, fizikailag nem képesek rendesen viselkedni(gondolkozni) az agyuk eltérő volta miatt. Átlagos 3 éves már simán tud, ahogy egy jobb képességű kutya is. A többiek meg nem, később is a rossz képességeiknek köszönhetően egy érzelemvezérelt 2 éves szintjén mozognak, mint egy franciabulldog. Csak nincs bennük még élettanilag annyi empátia, ami a helyzetek helyes átérzését segítené.

Nem tudom máshogy leírni, a kutyák tanításánál is van figyelmeztető kellemetlen érzés okozás, egyeseknél elég egy rántás, másoknál meg szöges fojtóval is nehezen megy(mi nem kínzás, hanem nevelési eszköz bizonyos fajtáknál!), sok jutalom és szeretgetés, ugyanez kell a 2 év körülieknek, de leginkább a nagyobb3+, problémás viselkedésűeknek. Ez is társadalmi szabály, ha verekedést kezdesz, vagy sértően viselkedsz a világban, meg fognak ütni, előbbi esetben pedig csak téged ítélnek el, nem azt, aki visszaütött. Második esetben a jobb tűrőképességű csak elkerül és nem lesznek barátaid, rosszabb esetben meg megcsapnak. Téged zaklatásért, őt meg tettlegességért, garázdaságért ítélik el. EZ szabály, akkor is, ha nem akarunk tudomást venni róla és meg kell tanítani a kisgyereknek.

Hu 28, te nagyon buta vagy... 😯

Nem, a gyereket nem megfélemlíteni kell, mert akkor nem fog bízni senkinek, az anyjában sem. A gyereknek mindig a biztonság érzése kell, és az, hogy keretek között érezze magát (ez mondjuk a kutyákra is igaz, szeretik a szabályokat). Ha egy gyereknek van napirendje, szerető szülője, akiben bízik, és szabályok, amik az életet egybentartják, sokkal nyugodtabb gyerek lesz.

Pl. Általában higgadt vagyok, a gyerek is az. De amikor valami elpattan bennem, és elkezdek kiabálni, a gyerek is kiabál. Ugyanazt az érzést váltja ki belőle, mint belőlem. Ha egyre hangosabb vagyok, ő lassan átmegy sírásba. Ez nem nevelés, hanem szegény gyerek megfélemlítése. Én ezután mindig bocsánatot kérek és ő is bocsánatot kér, hogy hisztizett, még 3 éves sincsen. Mivel nálunk kezdetek óta így van, hogy ha lenyugodtunk, bocsánatot kérünk, majd pusziölelés van, tudja, hogy anya akkor is szereti, ha rosszalkodott. Ez a lefontosabb: hogy a gyerek tudja, az anyja/apja MINDIG szereti, MINDIG ott van neki és MINDIG számíthat rá.

Persze néha én is szoktam neki mondani, hogy tedd le azt mert rácsapok a fenekedre, de ez nem valami félelmetes 🤣