Miért lett ennyire elterjedt a liberális gyereknevelés?
Először is leszögezem, a kérdés nem bántó jelleggel született, egyszerűen érdekel, hogy miért nehezítik meg a szülők a saját dolgukat, mert én személy szerint nem látom a pozitív, csak a negatív eredményét.. Játék részlegen dolgoztam, és számtalanszor végignéztem már, hogy a gyerek üvölt a szüleivel, megüti őket, tör-zúz, csak azért mert nem vesznek meg neki valamit..A szülők meg csak könyörögnek a gyereknek, még csak a hangjukat sem emelik fel, és csodálkoznak, hogy semmi eredménye. Nyilván NEM arról van szó, hogy ököllel kéne kiütni a gyerek fogát, de már semmi tekintélyük sincs a szülőknek sokszor. Tudom, hogy már gyerekvédelmi törvények vannak mindenre is, de ezt valamiért támogatják az emberek. Sok emberrel szóba került a téma, de mindig megkapom, hogy egy pofon is mekkora lelki sebet okoz, és mindenki akit vernek otthon utána aggresszív lesz és lezüllik. - Mellékes megjegyzés, ezt abban az esetben valóban igaznak látom, ha szabályosan terrorban él a gyerek, és olyan dolgokért is megverik, amiért nem kéne, vagy durvább testi fenyítést is alkalmaznak, de sok esetben elkényeztett gyerekeknél is látok ugyanilyen végkifejletet.. Az én szüleim az aranyközéputat választották, voltak fokozatok, amikor átléptem egy adott határt, CSAK és kizárólag CSAK AKKOR pofoztak ki, de hamar megtanultam ezeket a helyzeteket kikerülni. A gyerekkori barátaim is nagyrészben egyező nevelésben nőttek fel, és egyikünk sem züllött le, vagy lett emiatt lelkisérült, aggresszívak sem vagyunk. Sőt nálunk vicces sztorinak számítanak és sokat viccelődünk azon, hogy úristen de ki lett porolva a seggünk.. :D Tiszteljük és szeretjük a szüleinket, mi is hisztiztünk, de amit a mai gyerekek csinálnak, azt nem mertük volna megengedni magunknak. Mi a baj az aranyközépúttal? Miért gondolja mindenki, hogy a nagyobb hanggal történő fegyelmezés vagy testi fenyítés minden egyes formája káros? Szerintem amíg következetesen és mérsékelten van alkalmazva - az az a gyerek tudja milyen súlyosságú negatív viselkedésforma váltja ki a kiabálást vagy a pofont, illetve tényleg nem megy tovább egy pofonnál, szerintem ezzel semmi gond. Mégegyszer leírom, nem veszekedést akarok szítani, csak érdekelnek ezzel kapcsolatos (pozitív) tapasztalatok, illetve, hogy ki miért választotta ezt az utat, mert én mint "gyermektelen kívülálló" nem látom túlcélravezetőnek, de nyilván benne lenni más, mint kívülről szemlélődni. Amiket fentebb leírtam, azok csak a személyes tapasztalataim, nem tényszerű megállapítások, érdekelnek ellenpéldák, illetve, hogy ki hogyan harcolta ki a tekintélyét liberális szülőként, ahogy az is, hogy mennyire látszik eredményesnek ez az út a saját tapasztalataik szerint..
30/N
válasza:
válasza: válasza:Mert az emberek nem akarnak olyanok lenni mint a szüleik. A tiltó nevelés és korlátozó ajándékkapás azt vonta maga után, hogy akik ezt átélték, pont fordítva akarják csinálni. Az arany közép út, bármennyire is jól hangzik, nehéz ügy.
Egyébként ennek is megvannak az előnyei, ezek a gyerekek akik liberális szellemben nőnek fel, sokkal alkalmazkódóbbak, toleránsabbak, kreatívabbak lesznek. Csak persze, amíg ez megtörténik... Addig nehéz dolga van vele a szülőnek és tanítóknak.
válasza:Várom a lepontozókat...
Mert itt csak tökéletes szülők vannak, akiknek sikerült tökéletesen nevelni a gyereket és a tökéletes gyerek egy kis cukormókus, aki soha nem sír semmiért, sosincs hiszti rohama, sose akarja a forró tűzhelyet fogdosni stb. Mert itt egy anya se készült ki soha, sose borultak ki, mindig csengő nevetésük hallatszik a játszón.
Blablabla...
Nyilván a pszichológusoknak van igaza (NYILVÁN) és amúgy aki 2x rávert a gyerek seggére, vagy 2x adott neki egy nyaklevest 10 év alatt, az egy agresszív, toxikus, gyerekverő, anyának nem nevezhető véglény, aki traumát okozott a gyerekének.
És nyilván kb az egész generációnk Stockholm szindrómában szenved, mert annak ellenére, hogy nyakon húztak mi szeretjük és tiszteljük a szüleinket. Mi mind lelkibeteg sérültek vagyunk, mert röhögve meséljük egymásnak, hogy elverték a seggünk, mert megdobáltuk tojással a szomszéd házát (ne kérdezzétek az okát, 8 éves voltam).
Hozzátenném, én is elítélem és a szüleim is elítélik a gyereket tiszta erőből megütőket, vagy akik szíjjal, fakanállal verik a gyerekeiket.
Persze a kettő "ugyanaz", tudom, pszichológialag ugyanaz, mert kutatások vannakm rá... :)))
válasza: válasza: válasza:Én azt szeretem, amiket a hatos mond.
"Vannak más módszerek". Meg "következtetes nevelés". És azt hiszik, ők találták fel a spanyolviaszt, csak mert ilyeneket ideböfögnek mindig a gyerekpofozós kérdések alá.
De konkrét nevelést és módszereket soha senki nem ír. :)
Persze biztos az ő "következetes nevelésük" oka, hogy az ő gyerekük nem vadállat a Tescóban.
Vagy az is lehet, hogy minden gyereknek más a habitusa és míg az egyik mindig is csöndes, magának való volt, addig a másik dacos, hisztis, akaratos gyerek lesz, szülőtől függetlenül?
Ááá, biztos nem, mindig a szülő a xar és ő baxta el, amiért nem jól nevelte a gyerekeit, nem a "jó módszerekkel". :) Már csak a módszerekre vagyok kíváncsi, amivel megúsztam volna, hogy az a két nyakonhúzás ne történjen meg, amit eddig 15 év alatt elkövettem a gyerekem ellen, mert így most annyira lelkibeteg szegényem...
...ja nem.
válasza:Amit írsz az nem a liberális nevelés.
A pofon sem nevelés.
A példáid alapján viszont azok a gyerekek egyàltalàn nincsenek nevelve.
Ez viszont újabban általános hiba.
Másrèszt szörnyű, hogy a legtöbben nem jutnak tovább csak a pofon/ tasli stb és a semmi nevelés lètezik nektek ezek szerint.
Ez számomra furcsa és szomorú
válasza:A pofonnal mégis mit érsz el, mit tanul meg a gyerek? Hogy ha x módon viselkedem, akkor a szüleim megvernek. Ez persze vitathatóan egy valóban hatékony nevelés, de nem lenne jobb azt megtanítani a gyereknek, hogy bizonyos viselkedésforma nem azért kerülendő, mert a szülők megvernek (hiszen akkor ugyanúgy csinálni fogja, ha nincsenek jelen a szülők), hanem mert akármi más okból nem kívánatos? A pofon alapvetően a szülő tehetetlenségének a kifejezése, a gyerek mellette azt tanulja meg amúgy is, hogy ha valamilyen konfliktushelyzetet nem tud kezelni, akkor annak a megoldása a verekedés. Helyette ha más stratégiát alkalmaznak a szülők, akkor a gyerekben is az normalizálódik, hiszen ezt tanulja meg. Az más kérdés persze, hogy ez ugyanúgy egy hosszas tanulási folyamat lesz az ő részéről, és nem olyan azonnali az eredménye, mint következetesen megverni, ha a bolt közepén hisztizik, de hosszú távon többet tanul és jobban előnyére válik a gyereknek ez a fajta szemlélet.
Na, de ez ugyebár akkor áll csak, ha a szülő tényleg következetesen szabályokat hoz és tartat be, ha a nemkívánatos viselkedésnek vannak (releváns! A pofozás nem az) következményei. Amit leírsz, hogy a gyerek kontroll nélkül őrjöng, veri a szülőket, ők meg csak angyali hangon kérlelik, hogy hagyja abba, az nem ez a fajta nevelés. Az a megengedő, következetlen nevelés eredménye, ami igazából nem is nevelés. Nehéz, nagyon nehéz megtalálni az arany középutat, de mindig van más megoldás, a gyerek verése elkerülhető.
Mondom ezt úgy, hogy én is 30 vagyok, én is kaptam pár istenes pofont gyerekként, és egyikre sem úgy emlékszem vissza, hogy különösebben hatékony lett volna, amiből nagyon tanulok. Még akkor sem láttam sok értelmét, és most, felnőtt fejjel sem látom. 2 kicsi gyerekem van, duplán tombol a dackorszak nálunk, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy sosem nyúltam erősebben egyik-másikhoz, nem rántottam el valahonnan az indokoltnál hevesebben, de ezek soha sem tudatos, nevelő szándékú agresszív megnyilvánulásaim voltak, hanem abszolút az indulat vezérelte mozdulatok. Mert ez jött belülről, hiszen ezt tanultam meg anno hasonló koromban, mint megoldást. De nem ez a helyes, és igazából bármilyen szituációban el tudunk navigálni hármasban a kicsikkel, amikor ha kicsit is visszafogom az indulatot, simán elkerülhető a pofozkodás. Pedig két igencsak erős akaratú gyerekkel áldott meg a férjem, és nem egyszerű, de igenis lehet őket szeretettel és türelemmel terelgetni, hogy végül az történjen, amit én szeretnék, minimális ellenállással. Tovább tart és baromi idegőrlő, de mindenki jobban jár így, szerintem.
válasza:Ha egy gyerek a boltban az anyját üti, ott a pofon nem megoldás, erőszak erőszakot szül. Ha egy gyerek kezdetektől fogva nevelve van következetesen, nem történik meg a szituáció, amit leírtál. Itt már egy pofon nem segít, sajnos az elején már el lett rontva a gyerek.
Az én 3 éves lányom is egy nagy hisztigép, sok mindenért tud hisztizni, de amikor a boltban azt mondom valamire, hogy nem vesszük meg, akkor visszarakja. Mivel következetesen minden alkalommal ez történik, már tudja. Soha nem kellett megütnöm miatta...
Az, amit te leírtál, az a nevelés hiányának eredménye.
Pofon nélkül is lehet gyereket nevelni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!