Mennyire érzitek kiszolgáltatottnak magatokat, mióta gyereketekkel vagytok otthon?

Nem volt minden pillanatban rózsaszím vattacukor a házasságunk, de soha nem éreztem magam amiatt kiszolgáltatottnak, mert épp otthon voltam a gyerekekkel. Sőt, volt olyan is, hogy kicsit nagyobb korukban egy évig nem dolgoztam (oka volt, hosszú történet), és akkor sem volt ilyen. Mindketten tudtuk, hogy a családnak most erre van szüksége, de ez egy átmeneti állapot.

Nem egy szent a férjem, de tiszteljük egymást annyira, hogy ne abban mérjük a másik értékét, hogy épp mennyi pénzt tol haza.

Nem kéne annak éreznem magam, a férjem igyekszik a lelkemre hatni, én mégis annak érzem magam. Megteremtettem a saját egzisztenciámat, jó munkahelyről jöttem el, elég jó fizetéssel. Hát most a gyed miatt egy kicsit szorongok, hogy őszinte legyek. Nem fog felkopni az állunk, de amikor az ember alsóhangon háromszor ennyihez van szokva, akkor azért nekem ez egy kiszolgáltatott helyzet.

A gyakorlatban tudom, hogy bármi történne, azonnal visszamehetnék dolgozni, szóval nem tragikus a helyzet, csak én élem meg kicsit annak.

Semennyire. Házasságba vállaltunk gyereket, közös kasszával. Senkit nem érdekel, mennyit keres a férjem, csak az, hogy a családunknak mennyi pénze van összesen, amivel gazdálkodhatunk. Plusz a CSED-GYED nem olyan borzalmasam kevés, ami miatt bárkinek szorongania vagy szégyenkeznie kéne...

A munkahelyem megszűnt a második meg a harmadik gyerek között, mikor a kicsi is oviba ment, kerestem szépen másikat, 2 hónapon belül találtam is. Betegesek meg addig sem voltak szerencsére, pluszba anyósom szívesen vigyázott rájuk enyhébb betegségek esetén, így ezen sem kellett aggódnom.