Aki gyereket vállal/vállalt és nevel/nevelt, az mindenképpen lestrapáltabb az életben, és emiatt nehezebb kijönni vele?

Sziasztok!

18/F vagyok. Nemrég (négy hónapja) halt meg az anyai nagymamám, akivel soha nem jöttem ki jól, elég kibírhatatlan természettel "áldotta meg" a sors amellett, hogy nem volt gonosz.

Anyám nagyon gyászolja, pedig kb rettegett az anyjától, hogy mikor szekálja megint valamivel.

Nagyanyám rám mindig neheztelt azért, mert a húgával (anyám nagynénje) mindig jól kijöttem, ezt így csak ide, inkább őt tekintettem és tekintem nagymamámnak. Pl. ő sokkal gyakrabban jött értem óvodába/iskolába, nem a szekálós típus, meg annak ellenére, hogy már ő is 80 éves, nagyon laza és fiatalos gondolkodású. Pl. 10 évvel ezelőtt úgymond jóértelemben rászoktatott a Forma-1-re, amit azóta is együtt követünk (ő kb 20 éve nézi), meg könyvekről, filmekről, sorozatokról, mindenről lehet vele beszélgetni. A vérszerinti nagymamámmal viszont semmi ilyesmiről nem lehetett, csak közéleti témákról, tv-ben is csak közéleti műsorokat nézett. Szóval unalmas is volt.

Van anyukámnak egy gimis barátnője, aki ilyen testvérpótlék (anyám egyke), jóban van az egész családdal, így velem is. Nemrég beszélgettünk a "két nagymamámról", és azt mondta, megérti a különbségtételt, de ne ítéljem meg túl szigorúan a vérszerinti nagymamámat, mert lestrapálta őt a gyereknevelés, ami a legnehezebb feladat a világon, míg a nagymamám húga ezen a nehézségen nem ment keresztül, ezért van mindenkire, így rám is több energiája, és ezért könnyebb megtalálni vele a közös hangot.