Megvetendő, hogyha azt akarom hogy a gyerekem ugyanazt csinálja mint én?

A gyerek LEHET, hogy érdeklödni fog a zene iránt, de az is lehet, hogy nem. Eröltetni fölösleges, értelmetlen, mert azzal csak megutáltatod vele az egészet.

A gyerek szabadidejét "elvenni" TILOS, nem az is, hogy elfelejted, a gyerek egy töled különálló személy, nem a folytatásod.

Szóval jobb lenne, ha nem élnéd bele magad abba, hogy ö is zenész lesz, söt az ilyen kivetítéssel gyakorlatilag az ellenkezöjét tudod csak elérni.

Így, ahogy az 1-es mondja.

Az rendben van, ha terelgeted, hátha, de erőltetni megvetendő, igen.

Én örülnék ha a fiamat érdekelné a rajzolás, meg úgy alapból a művészet mert mindketten szeretünk rajzolni a férjemmel, én grafikusnak tanultam, neki hobbi, de ír is, meg énekel stb.

Nagyon örülnék, de soha nem szabnám meg hogy mit csináljon. Látja a példát, hogy anya és apa is rajzol, olvas, énekel, ír aztán ha érdekli úgyis csinálja, ha meg nem, és tehetsége sincs akkor felesleges, mert nem fogja csinálni felnőttként, mert megutálja.

Lehet terelni felè, de eröltetni nem szabad

Lehet sem tehetsège, sem kedve nem lesz hozzá

Minden gyereknek van egy ilyen időszaka amikor ki akarja próbálni magát a szülei hobbijában, munkájában talán elismerésért vagy csak kíváncsiságból. Sokszor hallani ilyet sportoló vagy zenész családokban, hogy a vérükben van, családban marad a tehetség de a valóságban szerintem ezek mögött mind az áll hogy egész kicsi kortól tanítják neki az adott dolgot mert a szülőnek fontos, naná hogy lekörözi a többieket akik csak mondjuk később kezdenek ismerkedni az adott dologgal. Ezért károsnak tartom ezt a megfogalmazást hiszen a gyerek is elhiszi hogy ez van a génjeiben ezt kell csinálnia. Pedig nagyon sok erőfeszítés van mögötte és a mozgatórugó sokszor a megfelelési vágy a szülőnek ami egy kicsi gyerekben még erős aztán kamasz korra egyre lazul. De ez nagyon kétélű fegyver is lehet például sikeres színészek gyerekei csak a szüleik árnyékában maradhatnak, hiszen mindog hozzájuk mérik őket.

Férjem zenész és ő is már alig várja hogy megtanítsa a gyereket, látom hogy nagyon büszke lenne ha ő is azon a hangszeren játszana mint ő. Én azért majd biztosítom arról hogy legyen más alternatíva is, ismerjen meg minél több dolgot és válasszon. Így nagyobb eséllyel lesz boldog és önazonos mintha ráerőltetném a saját érdeklődésemet. Vagy nem ennek kéne a szülő vágyának lenni, hogy a gyereke boldog legyen?

A gyerekre mindenképp fogsz valamit erőltetni, tanulni sem akarnak, mégis kell nekik. Az meg már szinte lényegtelen, mit tanuljon, vagy mennyire élvezi kisgyerekként, ez a "tanulás" rész, nem a szabadidő. Különórára is mindenki járatja a gyereket, és ha rajtuk múlva, egyikre sem járnának, vagy minden nap másra:) Kérdezz már meg valakit, akinek gyereke van, naponta hány olyan dologra veszi rá, ami a gyerek érdeke? A hangszeren tanulás pl az, meg lehet belőle élni akkor is, ha minden máshoz tehetségtelen, aztán nem muszáj, mehet majd másik szakra, szakmára, gondolom ezt majd állod neki, ha odakerültök(vagy ingyenes lesz).

Én reggeltől estig az alábbiakra veszem rá a gyerekem: felöltözés, tisztálkodás, fogmosás, megfelelő ruházat kiválasztása, megfelelő reggeli elfogyasztása megfelelő mértékben(nincs olyan, hogy most nem éhes, 10 perc múlva meg igen, hiszen nem evett reggelikor). Megfelelő emberekkel barátkozik, pl aki anyabszónak meg gyenge fsnak hívja és szivatja, ő meg buta fejével örül neki, hogy haverkodnak vele, attól eltiltottam. Aki megveri attól is. Szóval a megfelelő közegbe rakom, megmondom, kikkel haverkodjon(illetve kikkel ne inkább). Megtiltom neki, hogy rugdosson dolgokat ha ideges, vagy dobálja, ha nem megy neki a lego összerakása, illetve megtiltom, milyen szavakat használjon(pl nemhasználhatja, amit suliban/játszón hall a többi gyerektől, amiket írtam, és cifrábbakat). Megtiltom neki, hogy egész nap videójátékozzon, akkor is, ha mások sokat játszanak, neki csak keveset szabad. Megtiltom, hogy megegyen dolgokat, amiket nem kéne(macskakaja), illetve rágja a körmét. Ha többször rágja kesztyűt kell felvennie, mert képes csutkára rágni, amikor már visít, hogy fáj neki. Megtiltom, hogy megegye a taknyát. Játszani bármivel játszhat szabadidejében, heti egyszer ráveszem, hogy akarata ellenére segítsen rendet rakni a szobájában(soha nem akarna). Rá szoktam venni, hogy vegyen be gyógyszert, néha vitaminokat. Rá szoktam venni, hogy etesse a hörcsögét. Semmi mást, csak ennyit, amire már húzza a száját. Megtiltom, hogy ijesztő filmeket nézzen. Rá szoktam venni kiabálva is, hogy megírja a leckéjét, és gyakorolja a verset, amit elvállalt suliban, de gyakorolni már nem akarja, visszamondani meg nem lehet. Megtiltok neki verekedést és károkozást, gúnyolódást, szivatást is. Rá szoktam venni fürdésre és télen pizsamát is kell húznia akkor is, ha csupaszon aludna. Rá szoktam venni, hogy a saját ágyában aludjon, megtiltom, hogy velem aludjon, mert úgy én nem tudom kipihenni magam. Ha rémálma van átjöhet, de ezeket mind megszabom neki! Ja és mivel a sulijában nincs nyelv, rávettem, hogy tanuljon heti 2x45 percben "nagy gonoszan", mert az érdeke. Mivel a sulijában énekórán semmit sem csinálnak, járt furulyára, amiben tehetséges, fog még járni, ha eljutunk a hangszerválasztásig, mert egy primadonna, mindig más kell neki, de kb félóránként, és hisztizik, ha mást akarok. Szóval végül valószínűleg fuvola lesz, mert abban már fixen tehetséges és tudja cipelni magával órára, illetve alacsony lesz, nincsenek jó ujjai zongorázáshoz. Ja és jár sportra is, eddig 4 félét próbált, természetesen mikor menni kellett egyiket sem élvezte, mikor nem kellett ment volna, és hiába választotta ő, egy óra után már nem akarta, mert a kisgyerek fejükkel úgy képzelik, hogy akkor majd egyből tudnak valamit, és ha nem, akkor már nem akarja.. Egészség miatt kell a sport.

A normális szülő tilt és ráveszi a dolgokra a gyereket, ezt hívják nevelésnek, felnőtt gyerekének meg támogatja a terveit mértékkel, és figyel a tanulmányaira tiniként, hogy bármilyen terve lehessen. Tök oké, ha annyi az összes terved, hogy zenét is tanuljon, illetve átadsz valamit a zongoratudásodból, sok gyerek jár külön zeneórára. Én legózni tanítottam, meg főzni, meg mosni, meg harisnyát felvenni, meg kézműveskedni, meg számítógépet kezelni, videójátékozni, ha tudnék hangszeren játszani, azt is tanulna. Simán belefér, pláne ha más különórát nem akarsz. A legtöbb gyerek vagy suliban vagy külön tanul nyelvet, ugyanez igaz zenére, és a legtöbben egy helyen legalább sportolnak is, de járnak programozás órára is meg ilyesmi.

A boldogság a szabadidejétől függ, nem attól, hogy milyen tudást adsz át neki. Örülhet, hogy legalább egy szülője foglalkozik vele suli után, a gyerekem másodikos, de leckét is alig írnak az osztálytársaival, nem gyakorolják a szorzótáblát, alig járnak közösen helyekre.. Bent vannak 7-4ig, plusz különóra. Én elhozom a gyereket délben, fél óra a leckeírás, fél óra a tanulás, még simán beleférne a zenetanítás is, ha tudnék.