Nagycsaládosok! Sikerül az alábbiakat megvalósítani? (felsorolás lent)

Az utolso elotti kerdes meg nem aktualis, elotakarekoskodasban meg nem gondolkodtunk. Azt a rugalmassagot es tudast szeretnenk megadni nekik, hogy szabadon valaszthassanak szakmat, lakohelyet, ahogy nekik jo, es emellett itt legyunk nekik biztos hatorszagnak.

A tobbi mukodik. Negy gyerek, 12, 10, 8, 2 evesek.

Figyelem, minőségi idő - hát a fene tudja, én próbálom, majd az idő meg a gyerekek megmondják, hogy elegendő volt-e ez számukra.

Családi program, kirándulás -sok van, nyaralás már ritkábban, de a covid is megtépázta ezt a vonalat

Privát szféra, saját szoba - van, 2 éve kettéfalaztuk a nagyobbik gyerekszobát, hogy tényleg legyen mindenkinek saját kuckója.

Különfoglalkozás - igen, pénz is, logisztika is megvan hozzá.

Továbbtanulás - fizetős suliba nem terveztük adni őket, az egyetemistát támogatni fogom.

Előtakarékoskodás - na ez nincsen.

3 általános iskolásunk van.

5-ös vagyok. Ha nem lenne államilag támogatott lehetőség, akkor fizetnénk a suliját. Vagy tanul vagy dolgozik az ember, én a kettőt egyszerre csináltam, de azt nem kívánom a gyerekemnek.

Elég szakmafüggő, hogy mennyibe kerül az egyetem. Az orvosi félévente 1 millió 350 ezer forint, 3 gyerekre ezt kb senki nem tudja kifizetni.

Nekünk ismeretsègi körben vannak nagycsalàdosok. Hàt, a kevesebb gyerekesekhez kèpest ùgy nőnek fel sok helyen a gyereke, mint a kiterelt birkàk. Nemhogy minősègi idő, de mèg egy kis beszèlgetès, ölelès sem fèr bele. Valahogy igènyük sincs.

Vallàsos körben nőttem fel, ahol ,,muszàj" sokat szülni. Nagyon örülök, hogy csak egy gyerekem lett.

Anyagilag van, aki tudott minden gyerekènek lakàst venni, de lelkileg hàtrànyban vannak a kisebb csalàdokhoz kèpest.

Felnőtt gyerekként válaszolok ha nem gond. 4-en voltunk testvérek

Figyelem, minőségi idő: nem gondolom hogy ez maximálisan megvolt. Nem hibáztatom a szüleimet, mert ők nagyon igyekeztek, de elég bizonytalan korba születtünk (két gyerek rendszerváltás előtt, a másik kettő utána) szóval teljesen át kellett strukturálniuk az életüket. Szerencsére az egyik nagymamánk pótolta azt, amit a szüleink esetleg nem tudtak megadni.

Családi program, kirándulás: több napos nyaralásra nem futotta, de egy-egy napos kirándulás, strand, állatkert, vidámpark stb voltak.

Privát szféra, saját szoba: nem volt ez sem, nemenként voltunk szeparálva. Jobban szétválasztani a szobákat már nem lehetett. Szerették volna bővíteni a háazt, de nem kaptak rá valami engedélyt ami kellett volna, azt mondták úgy már nem passzolna az utcaképbe a ház. Más módon nem lehetett volna bővíteni, új ingatlanra meg nem volt pénz.

Különfoglalkozás: ezek megvoltak, bár akkoriban a zeneórán meg a rajzszakkörön kívül nem volt túl sok külön foglalkozás a lakóhelyünkön. Később jártunk úszásra is.

Továbbtanulás: mind a négyen főiskolát, egyetemet végeztünk. Igaz hogy a szüleink sokkal nem tudtak támogatni, így annyira jó eredményt kellett elérnünk hogy államira mehessünk, ez meg is történt. Nyilván amennyivel tudtak, mindig támogattak meg nem egyszerre voltunk egyetemisták szóval így kicsit könnyebb volt nekik. Kolit fizették, albit már nekünk kellett megoldani diákmunkával.

Előtakarékoskodás: ez abszolút nem volt. Illetve, a két nagyobb tesómnak volt még valami babakötvény vagy ilyesmi, és amikor nagykorúak lettek, megkapták a pénzt.z kb egybeesett az egyetemi tanulmányaikkal is, így abból eléltek egy darabig. Nekem és a kisebbik tesómnak már nem volt ilyen, viszont mivel mi később mentünk egyetemre, akkor mikor a nagyobbak már végeztek, így belefért hogy minket ahogy tudnak, támogassanak anyagialg a szülők egy ideig. Nyilván ha hirtelen kellett pl fogszabályzóra 300 ezer, azt kifizették, nem nekünk kellett rá gyűjtögetni. Lakásokat nem kaptunk, de mikor albérletekbe költöztünk, igyekeztek venni ezt azt, ami a lakásba kell.