Az apák miért nem féltik annyira a gyereket mint az anyák?

Hozott minták vannak, nem ösztönök. Az ösztön annyi, hogy életben kell tartani. A hozott minta meg hogy valamiért már az anyádat meg a nagyanyádat is túlféltették. Pl. Ő volt az egyetlen gyerek a családban, aki megélte a 2 éves kort és vigyáztak rá, mint a hímes tojásra.

Barátnőm kétszer elvetélt mielőtt megszületett az első gyereke. Túlféltette. A másodiknál meg a harmadiknál már nem volt ilyen, mert észrevette és belátta, hogy ez nem tesz jót a gyereknek.

Ettől függetlenül nem mindenki félti túl, aki kétszer elvetél. És nem mindenki látja be a második és harmadikra, hogy nem kéne.

Igazából ezt kéne tudatosítani, hogy nem kéne túlfélteni. Pont. Hagyni kell tapasztalni és ha baj van, ott lenni mellette. Ennyi. Senki nem azzal tesz jót, ha - ésszerű keretek között - mindentől óvja a gyerekét. És józan ésszel belátható, hogy egy fészer minimális plusz odafigyeléssel túlélhető terep. Viszont aki nem tud józanul gondolkodni, az kb már azt is bevizionálta hogy fog meghalni a gyereke a fészerben. És ez meg nem normális.

13- Ez ennyire nem igaz. Síelésnél is haltak már meg.

Ettől függetlenül egyetértek, engedni kell. Mert ennyi erővel kocsiba se üljön, de a házból se lépjen ki, mert a fejére esne egy tégla.

Én lovagolok verseny szinten, van két lovam és ha a lányom akkora lesz és szeretne csatlakozni, nem fog eltiltani tőle, csak mert ráléphet egy ló, vagy leeshet.

De még pici. 2 éves. Nyilván, butaságokat én sem engedek neki, mint autó elé szaladni, vagy késsel hadonászni, de ha mondjuk látom, hogy otthon ész nélkül mássza a bútorokat, nem kapom le és nem tiltom neki, csak szólok, hogy le fog esni. Aztán ha tényleg leesik, akkor rájön, hogy igazam volt.

Nekünk nagyon nehezen, 4 év és 2 sikertelen lombik (egy el sem indult, egyikkel elvetéltem) után természetes megfogant a lányunk. Ő tényleg egy kis csoda, de nem akarom burokban nevelni.

Nálunk pont fordítva van például. Férjem tiszta paraapuka, én meg sokkal lazább vagyok. Én sokkal kevesebb dologtól féltem a gyereket, kevesebbet szólok rá, nem aggódok mindenen.

Egyedül nyilván nem engedném be a tárolótokba, de ha van ott rá figyelő felnőtt, akkor semmi baja nem lesz. Meg kell tanulnia, hogy mit szabad és mit nem (pl a konnektorral játszani).

A nők (nem az anyák), általában kockázatkerülőbbek, mint a férfiak.

Nem vagyok benne biztos, hogy ez tanult. Pl. mondjuk pár ezer éve a nő dolga, hogy otthon üljön és vigyázzon a gyerekekre és meneküljön, ha a katonák támadnak, míg a férfiak harcoltak. Vagy ösztönös, mert az őskorban is a nők vigyáztak a gyerekre, amíg a férfiak elmentek mamutot vadászni, aztán, ha a kisfiú nem tanulta meg, hogy hogyan kell, akkor felnőttként véletlenül rossz helyen volt, ezért meghalt, úgyhogy inkább gyerekként viszonylag kontrollált körülmények között inkább megtanulta rendesen.

De amúgy erre kutatások vannak, hogy a nők kockázat kerülőbbek, míg a férfiak kockázatvállalóbbak nagy többségében, nem csak a gyereknevelésben, hanem a munkavállaláson át, a gyorshajtáson keresztül a szerencsejátékoknál mindenben.